Változik valaha párom gyermekeivel a viszonyom? Megértik egyszer, hogy nem csak én vagyok a hibás, hanem az anyjuk?

Még egy kérdés! Amikor itt egy férj vagy feleség leírja, hogy szeretője van, ezek a tipikus emberek nagy vehemenciával közlik, hogy mondd el a párodnak, majd köpd szembe magad a tükörben.

Itt meg, amikor is a férj korrekt volt, vállalta, hogy kihült a kapcsolatuk és ne erőltessék, akkor a férj és az újdonsült párja is hibás.

Nincs bennetek semmi értelem!

Persze! Mert itt mindenki szent és csak úgy irányítja az érzelmeit, mióta csak él! Hihető! Magatokba kellene nézni, azután vádaskodni.

Mint egy rögtönítélő bíróság.

"Még egy kérdés! Amikor itt egy férj vagy feleség leírja, hogy szeretője van, ezek a tipikus emberek nagy vehemenciával közlik, hogy mondd el a párodnak, majd köpd szembe magad a tükörben.

Itt meg, amikor is a férj korrekt volt, vállalta, hogy kihült a kapcsolatuk és ne erőltessék, akkor a férj és az újdonsült párja is hibás.

Nincs bennetek semmi értelem!"

Szerintem tévedsz.

Attól is függ, a szerető pl. tud-e róla, hogy házas ember a "párja". Ha nem, akkor csak naiv szerencsétlen, ha igen, akkor pont akkora ringyó, mint a kérdező.

Én nem figyeltem meg azt a kettősséget a kérdéseknél, mint te: a szeretőt és a csalót mindig és minden esetben elítélik, mert egyszerűen nincs rá mentség. Ha rossz egy kapcsolat, felnőtt ember módjára le kell zárni, nem a háta mögé menni. Olyan ember nem ember, aki annyiba nem veszi azt, akinek valaha örök hűséget fogadott, hogy ennyivel megtisztelje: egy tisztes! szakítással. És az sem ember, aki úgy érzi - bármilyen probléma ellenére is - joga van belepofátlankodnia mások magánéletébe.

A kérdésben nem azért vetik meg a kérdezőt és a volt férjet, mert kitálaltak a feleség előtt, hanem mert ELŐSZÖR félrelépett, ahelyett, hogy megoldást keresett volna, illetve mert a gyerekekkel pl. mit sem törődve dobta ki sietve a házasságát, hogy a szeretőjével lehessen. Ha a gyerekek érdekeit nézte volna, akkor 1. nem vesz magához szeretőt, akiről ráadásul a gyerekek is tudnak (ne is haragudj, de ez pl. rettenetes lelki teher egy gyerek számára) 2. ha már volt olyan gerinctelen, hogy ezt megtette, akkor a válás után 4 hónapra nem hordja a szeretőjéhez a gyerekeket, hanem megpróbál nekik egy élhető, szerető otthont teremteni az anyjuk nélkül is. A gyerekek számára ilyen szituációban a szerető jelenléte csak teher, egyelőre még azt is nehéz feldolgozniuk, hogy az anyjuk távol van. Erre egy új nőszemély anyáskodása, hisztije, parancsolgatása csak ront a helyzeten, utálatot vált ki.

Az apa itt messze nem volt tekintettel a gyerekekre, hanem a saját önös érdekei vezérelték. A szerető fontosabb volt számára mint a családja, és ezt a gyerekek is megérzik.

" Mert itt mindenki szent és csak úgy irányítja az érzelmeit, mióta csak él! Hihető! Magatokba kellene nézni, azután vádaskodni. "

Az érzelmeit senki nem irányítja. Viszont azért vagyunk emberek, hogy az eszünkkel gondolkodjunk. Egy normális ember esze pedig azt súgja, hogy ne kezdjen házas emberrel. Akinél az másképp van, AZ nézzen magába.

"Én nem figyeltem meg azt a kettősséget a kérdéseknél, mint te: a szeretőt és a csalót mindig és minden esetben elítélik, mert egyszerűen nincs rá mentség."

1: Hogy jövünk, ahhoz , hogy bárki felett ítélkezzünk? Pláne anélkül, hogy pár sorból abszolut nincs belelátásunk se a jelenlegi dologba, se a volt házasok életébe. Ugye?

2: Hibázott a férj, hogy a felesége mellett nőzőtt? Igen, aláírom! De(!), korrekt volt mégis, mert elmondta és normális ember módjára közölte, hogy szeretne válni.

Tudjuk, hogy megpróbálta-e ezekelőtt helyrehozni a házasságát? Nem. Akkor miért írjuk?

3: A környezetemben volt egy hölgy, aki tudta a férjről, hogy házas. Nem is akart vele semmi, barátokként kezeltél egymást, de az érzelmek elhatalmasodtak. R.ingyó, ahogy írtátok? Nem. Csupán vannak élethelyzetek, amik addig érthetetlenek számunkra, amíg nem csöppenünk ilyenbe vagy hasonlóba.

Az ítélkezés, észosztás látatlanban ilyen stílusban és vehemenciával számomra felfoghatatlan, nem empatikus és nem is emberséges.

Mondom mindezeket nőként, feleségként.

Ha a férjem ezt tenné, írtó dühös lennék és csalódott. DE megkeresném magamban is a hibát, a gyerekeimnek továbbra is TISZTESSÉGES anyja lennék és MIATTUK félretenném a büszkeségem, hogy kellő intelligenciával kezeljük az apjukkal a helyzetet, még akkor is ha ő többé nem mellettem fekszi le aludni.

Az én szüleim is elváltak. Túléltem.

De ha egy harmadik miatt tették volna tuti szemen köpöm a ribit. Ne várj el tőlük semmit.

" R.ingyó, ahogy írtátok? Nem. Csupán vannak élethelyzetek, amik addig érthetetlenek számunkra, amíg nem csöppenünk ilyenbe vagy hasonlóba. "

Meg a jó büdös lótúrót...

Ez a leggyengébb kifogás a világon, hogy "szerelmes" volt az illető, kénytelen volt félrekefélni/házas ember szeretője lenni!

Az érzelmek elhatalmasodtak és....muszáj volt harmadikként belemennie egy kapcsolatba?! Ne röhögtess már! Minden értelmes ember TUD várni addig, amíg legalább az előző kapcsolat le nem zárult. Aki nem undorodik attól, hogy a "párja" miután vele volt, hazamegy, a felesége arcára nyom puszit és a közös gyerekeikkel játszik, majd a közös ágyukban hajtja álomra a fejét - hát annak gratulálok! Azt nem szerelemnek, hanem kétségbeesettségnek, ragaszkodásnak, önámításnak hívják.

BÁr a legnagyobb önámítás az egészben az, hogy képes elhinni, hogy őt majd nem hagyja el ugyanúgy a volt férj egy újabb, fiatalabb nőért...

Én megpróbálok a kérdésre is válaszolni.

Nagyon sok minden múlik az anyán. Ha ő elfogadja a kialakult helyzetet, és sikerül magát túltennie a dolgokon, akkor rendbe fog jönni a helyzet. A gyerekek is el fogják idővel fogadni az új felállást. De ha az anya nem így tesz, csak néha napján fog előkerülni, és akkor is csak azért, hogy uszítsa a gyerekeket ellened, akkor nem mostanában fog javulni a helyzet. Esetleg ha már felnőttek, és jobban átlátják a történteket, talán. Szerintem Te nagyon nem tehetsz semmit, még ha a világ legjobb "mostohája" is leszel, ha anyuka ellened uszít.