Változik valaha párom gyermekeivel a viszonyom? Megértik egyszer, hogy nem csak én vagyok a hibás, hanem az anyjuk?
Mikor összejöttem a párommal még házas volt. Tudom, hogy nem a legideálisabb, és hogy hibáztunk, de ez ellen már nincs mit tenni. 8 hónapja beszélte meg otthon, hogy mi a helyzet, válni akar. A felesége kiakadt (amit megértek), belement a válásba, de azt mondta ne higgyük hogy majd élünk szépen együtt, vigye a gyerekeket is. Még ezzel sem lenne baj, hisz tudtam, hogy vannak gyerekei, de azóta nem is nagyon látogatja őket. Utoljára 2 hónapja vitte el őket egy fél napra. Pedig addig állítólag jó anya volt, a párom szerint is. A gyerekek (9 és 7 évesek) most engem hibáztatnak elsősorban. Tény, hogy benne voltam hogy felborult az addigi életük, de arról, hogy az anyjuk így lepasszolta őket nem tehetek. Talán van valami pszichés baja, hogy nem kell neki annak a gyereke aki átvágta, nem tudom. Szóval kicsit felelősnek érzem/érezzük azért magunkat.
A gyerekeknek soha nem jó amit csinálok, mindig hisztiznek valamin. Az elején megértő voltam, 4 hónapja költöztünk össze, addig az apjukkal éltek, én egyedül. Nem látom hogy változna a helyzet. Sőt.
Mit tehetnék? Teljesen tanácstalan vagyok
válasza:"Nálunk is én vagyok apuka új párja, és a kislánnyal sose volt ilyen problémánk."
Ti nveleitek a gyereket? Nálatok is "világgá ment" anyuka?
És még hozzáteszem, hogy az ilyen korú gyerekek saját magukat is erősen hibáztatják azért, mert anyu elment.
Kedves kérdező! Azt írod: "Az elején megértő voltam, 4 hónapja költöztünk össze" Mégis mennyi idő volt az eleje? Mert 4 hónap bizony még mindig nagyon-nagyon annak számít. Most már nem vagy megértő? Miért? Mi változott a gyerekek szempontjából az elmúlt 4 hónapban? (párod próbálta exét elérni, beszélni vele? Tudjátok, hogy miért nem megy a gyerekekhez? Vagy ez jó így nektek, hogy lehet szidni, ráhárítani a felelősség egy részét. Lehet, hogy komoly pszichés problémái vannak, lehet, hogy az utolsó látogatáskor történt valami, stb. Ezek megoldása is a ti feladatotok lenne, a gyerekek miatt.)
válasza:Nem tudom, hogy itt néhány válaszoló mire fől emeli az anyukát piedesztára? Meg amúgy is a kérdező nem arra volt kíváncsi, hogy mi a véleményetek róla, hogy mennyire sz@r ember is ő. Ha nem tudtok a kérdésre válaszolni, akkor ne válaszoljatok, de annak semmi értelme, hogy a bennetek lévő szorongásokat, hogy esetleg a párotokat elveszi egy 3, a kérdezőre vetítsétek ki.
Dehogy a kérdésre is válaszoljak: Szerintem a gyerekek, előbb utóbb megszokják, csak fontos, hogy ne játszd el nekik az anyukát, a nevelésben inkább az apuka vegye ki a nagyrészét. Igazából ennyi, légy türelmes és hallgasd meg őket, hidd el változni fog a dolog. Később, ha nagyobbak lesznek le is ülhetsz velük és elmondhatod őszintén, hogy nagyon szereted őket, nem akarsz az anyjuk lenni, és tudod, hogy rossz ami történt, de rád ezentúl mindig számíthatnak.
válasza:Örülök, hogy ennyi embert boldoggá tettem. Én is az vagyok egyébként, ne aggódjatok.
Nem írtam, hogy bajom van azzal, hogy a gyerekek velünk vannak. Tudom, hogy hozzá tartoznak a párom életéhez. Ezzel az égvilágon semmi bajom. Az sem gond, ha velünk élnek ténylegesen. Az a gondom, hogy én szenvedek az anyjuk hibájáért is. Mert írhatjátok, hogy én vagyok a szemét k., nem tudom mitől tisztességesebb a történetben az az nő, aki nem látogatja hónapokig a gyerekeit.
Nem gond, hogy nem kedvelnek még, bár vannak jó pillanataink is, az a problémám, hogy rám vetítik azt ki, hogy az anyjuk nem foglalkozik velük.
Ha valamiben biztos vagyok az az, hogy a párom semmi esetre sem menne vissza hozzá, ezek után főleg nem. Nem tudom miért kell rácsimpaszkodni valakire akinek nem kell, aki elvileg megalázta.
Annyi csak elvárható lenne tőle, hogy kéthetente meglátogassa a gyerekeit.
válasza: válasza:36.
Indokold már meg kérlek, mivel jobb egy olyan házasság, ahol a 2 fél szenved, mert nem boldogok egyással? Azt gondolod, a gyerekek az ilyesfajta kapcsolatot nem érzik? Nem szenvednek tőle?
Kapjon már mindenki a fejéhez, aki erőlteti a házasságot, még akkor is , ha az már rég nem műkődöképes! Ez nem megoldás! A gyerekek miatt együtt maradni, mert ők isszák meg a levét.
Pontosan tudom, gyerekkoromban a szüleim elváltak! Egy darabig megtűrték egymást, majd jöttek a viták, problémák, amiket akarva, akaratlanul láttunk/hallottunk. De az első pillanattól tudtuk, hogy nem szeretik már egymást!Örültünk , hogy elváltak és képzeljétek, intelligensen tudta mindkét fél kezelni a helyzetet, apukámnak volt barátnője.
Minden csak hozzáállás kérdése!
válasza:Nem mutatott be rögtön a gyerekeknek, csak egy hónap után miután szétköltöztek. Mivel rögtön az apával voltak, muszáj volt ilyen korán. De egyébként tudtak rólam, az anyjuktól. Lehet vele nem kellett volna őszintének lenni a páromnak, de akkor ezt látta jónak.
Az összeköltözést is elkapkodhattuk, már nem így csinálnám. De annak nem látom értelmét, hogy most újra kezdjük. Már ez a helyzet, nem hinném, hogy jó megoldás lenne külön költözni. Attól még inkább összezavarodnának.
válasza:Kedves Andizsuzsi!
Azért írtam, h nálunk nem volt ilyen probléma a kislánnyal, mert ott az anyuka volt annyira intelligens, hogy nem lépett le a gyerekétől csak azért, mert apukával már nem működött a dolog, és hogy bosszút álljon. Azt akarom ezzel mondani, h nemcsak a kérdező a hibás a kialakult helyzetért, hanem az anyuka is, aki így reagált erre a dologra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!