Változik valaha párom gyermekeivel a viszonyom? Megértik egyszer, hogy nem csak én vagyok a hibás, hanem az anyjuk?
Mikor összejöttem a párommal még házas volt. Tudom, hogy nem a legideálisabb, és hogy hibáztunk, de ez ellen már nincs mit tenni. 8 hónapja beszélte meg otthon, hogy mi a helyzet, válni akar. A felesége kiakadt (amit megértek), belement a válásba, de azt mondta ne higgyük hogy majd élünk szépen együtt, vigye a gyerekeket is. Még ezzel sem lenne baj, hisz tudtam, hogy vannak gyerekei, de azóta nem is nagyon látogatja őket. Utoljára 2 hónapja vitte el őket egy fél napra. Pedig addig állítólag jó anya volt, a párom szerint is. A gyerekek (9 és 7 évesek) most engem hibáztatnak elsősorban. Tény, hogy benne voltam hogy felborult az addigi életük, de arról, hogy az anyjuk így lepasszolta őket nem tehetek. Talán van valami pszichés baja, hogy nem kell neki annak a gyereke aki átvágta, nem tudom. Szóval kicsit felelősnek érzem/érezzük azért magunkat.
A gyerekeknek soha nem jó amit csinálok, mindig hisztiznek valamin. Az elején megértő voltam, 4 hónapja költöztünk össze, addig az apjukkal éltek, én egyedül. Nem látom hogy változna a helyzet. Sőt.
Mit tehetnék? Teljesen tanácstalan vagyok
válasza: válasza:Az ex jó anya, és még jobb cselszövő.
Szépen kivárja, amig a gyerekek szétbombázzák a kapcsolatotokat, aztán a gyerekek visszamennek az anyjukhoz, és csak a nőn áll, hogy visszafogadja-e a pasit is.
válasza:Sok mindent nem tudsz csinálni.
Nem ítéllek el azért, amit tettetek.
De a gyerekek szemszögéből teljesen jogos, amit gondolnak rólad. 9 és 7 évesen még nem értik, mi miért történt. Ők szimplán elvesztették az anyjukat, és katak helyette egy vadidegent, téged. Aki legjobb esetben is csak egy kedves "óvónéni" a szemükben.
De le fognak csillapodni, hidd el. Nem tudni mikor, lehet, hogy majd csak felnőttként fognak bocsánatot kérnia mostani viselkedésükért.
De te választottad. Valamit valamiért...
Nem hiszem, hogy bármilyen kapcsolatot szétromboltam. Ha valahova nem fér be harmadik ott nem jelenik meg. Voltam már fordított helyzetben, próbáltak elcsábítani, nem mentem bele és kész. Esetünkben pedig nem volt szó csábításról sem. Egyszerűen megkedveltük egymást, náluk nem volt minden rendben, csak a gyerekek miatt maradt vele eddig is.
Én nem akarom minősíteni az anyát, tényleg nincs semmi jogom, vagy alapom hozzá, de az hogy az elmúlt 8 hónapban látta a gyerekeket vagy 10szer, azt hiszem magáért beszél. Lehet a cselszövés része, ahogy fogalmaztál kettes, csak közben a gyerekek szenvednek. Amiről igen tehetek én is, az apjuk is bőven, mégis ő az aki most mellettük van. Nem fogunk emiatt szakítani.
válasza: válasza:Csak próbálok valamit kitalálni. Nem vagyok az a könnyen feladós típus, ezt sem fogom, sőt pláne nem most fogom elkezdeni a könnyebb utat keresni.
Lehet nem kellett volna borítani a bilit rögtön, de a nő is rákérdezett, hazudni sem lett volna értelme, pár hónap múlva meg azt mondani ja tényleg, mi együtt vagyunk.
A szülei is mondták már neki, hogy forduljon pszichológushoz, de nem megy. Nem tudom igazából hogy szüksége van e rá, vagy nincs.
De egy férfi "elvesztése" (aki egyébként már régen nem volt lélekben az övé), nem hiszem, hogy fontosabb mint két gyerek.
válasza:Az apa is jó nagy gusztustalan ami azt illeti..
Amúgy meg igen, kapcsolatromboló vagy. Normális ember rá sem hajtana egy olyanra se (meg be sem adná a derekát olyannak) aki már csak simán párkapcsolatban él. Nem hogy családos!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!