Hozzánk költözik a két unokatesóm, mit csináljunk?
Anyu be akarja fogadni a két apai ági unokatestvéremet a családba, de a két tesóm és én ezt nem szeretnénk. A két gyerek félárva, az apjuk meghalt, az anyukájuk (apám húga) külföldre akar menni ápolónőnek.
Ebben az a ciki, hogy anyám és apám elváltak hét éve, apámmal nem is lakunk egy háztartásban, anyámnak szinte semmi köze nincs az unokatesóimhoz, csak megsajnálta Magdit, a nagynénémet, mert nem tudnak megélni.
Anyu dolgozik napi 10 órát van távol. Az öcsém és a húgom osztjuk be a házimunkát, mert anyunak a csipcsuposabb dolgokra nincs ideje. Én 21 vagyok, főiskolába járok és semmi kedvem nincsen egy 12 éves meg egy 9 éves fiúra vigyázni. Időm meg pláne nincs két hiperaktív, debil gyerekre, akik a saját anyjukat sem tisztelik, verekednek és nem tanulnak jól.
Abban nincsen semmi ha megmondod.hogy ne vigye oda a gyerekeket.....
Találjanak más megoldást az anya költözésén kívül.
Az a tinedzser korba érö gyerekeknek sem használ.....
Ha a te anyud tud 2 állában dolgozni akkor csak találnak valamit a nagynénédnek is.Gondolom miután a férje meghalt,kap a gyerekekre támogatást és özvegyijárulékot.
Rengetegen nevelik egyedül a gyereket.
> Nem az ő lakása még csak nem is bérlő mert egy fillért nem ad haza.
Követve a fenti gondolatmenetet:
Mivel egy gyereknek nincs keresete, ezért amíg otthon lakik és közben tanul, addig fogja be a száját és örüljön, hogy a szülei nem dobják ki az utcára? Jesszus, milyen családban nőtettek ti fel?
Nekem 2 kislányom van, mindent a lakásban őértük csinálunk, alakítunk, nem azt lessük, hogy nekik és nekem milyen jogaink vannak egymással...
Ez nem is erről szólt, tehát a kiforgatás azt hiszem annak a tábornak is jól megy.
Csak arról volt szó, hogy attól, hogy elváltak a szülők és jobbnak látták azt a megegyezést, miszerint a házat a közös gyermekükre iratják, nem jelenti azt, hogy akkor majd a hölgyemény dönt mindenben és anyuci meg húzza meg magát, hogy a gyerek házába lakhat és nevelheti tovább.
Én nem írtam, hogy költözzön el, azt sem, hogy nincs joga a döntésben anyával egyeztetni.
De annyira szélsőséges itt néhány ember és teljesen elkanyarodtatok a témától.
Részletekbe egyáltalán nem ment a Kérdező, tehát még csak azt sem tudjuk, mennyit kellene a kicsikkel foglalkoznia.
Na mindegy, nem írok többet ide, mert értelmetlen. Ez már nem a Kérdezőnek a tanácsadásáról szól régen.
Kérdező!
Csak annyit szólnék még hozzá, hogy az anyukád egy nagyon jó ember, ha segít ezen a családon, akiknek más emberek nem jöhetnek sajnálatos módon szóba.
Tudom, hogy ez mindenkinek plusz fáradtság, de találjatok ki valami megoldást, hogy senkit ne terheljen ez le, a család pedig mégse legyen lehetetlen helyzetben.
Tudod, nem lehet tudni mit hoz az élet. Lehet, hogy ez az anyuka fog még rajtad/rajtatok segíteni, mert éppen ne adj isten, ti kerültök rosszabb helyzetbe.
Honnan veszitek, hogy nem alapból az apáé volt???
Szerintem ha lett volna benne része az anyjának, akkor minimum haszonélvezete lenne. Nagyszüleimnek is van, ők is a szüleimnek adták a házukat. Persze az én családomnak eszébe nem jutna senkit kirakni és senkit beköltöztetni.
Vagy nem.
Ha házasság előtti vagyon, akkor sosem lesz közös.
Nem mindegy,ohgy a lakás kié volt és miért íratták erre a 21 éves libára?
Lényeg,ohgy az édesanyádtól szép,ohgy befogadja a gyerekeket. tény, ohgy neked ezáltal gyökeresen megváltozik az életed. De nem csak a tiéd változik meg hanem a testvéridé is ők mit gondolnak erről az egsézről?
Ők tudnak alkalmazkodni csak te vagy képtelen?
Értem én azt is,hogy nehéz létszólag két neveletlen gyerkkel. De innentől kezdve az van amit ti mondtok.. a tui szabályitok szeornt kell éljenek... ezzel gondolom ők is tisztában vannak. Huiszen ha nem így tesznek... akkor csak nekik lesz szarabb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!