Hány évesen "illik" elköltözni otthonról?
Sziasztok!
Szóval az lenne a kérdésem, hogy elköltözzek-e vagy sem.
Nyáron fogom kezdeni a munkát, akkor lesz önálló fizetésem. Megtehetném, hogy elköltözöm, de a családom ezt nem akarja én sem különösképpen, szeretem őket, szeretek itt lakni, teljesen jóban vagyunk és ők mondták, hogy így tudok félretenni és sokkal könnyebb lesz az életben.
Viszont attól félek meg fognak szólni, vagy ez mindenhol hátrányosan fog érinteni.
A fizetésem futni fogja azt, hogy külön éljek albérletben, de ez ebben az esetben szerintem iszonyú nagy pénzkidobás, az ablakon hajigálnám ki a pénzt, amiért keményen dolgozom.
Szóval most mit tegyek? Ti megszóltok egy 24 éves nőt, ha az dolgozik, normális fizetésért, de mégis otthon lakik? Vagy feleslegesen izgulok, mert ezért senki sem néz rám csúnyán?
Előre is köszönöm!
Egyébként tényleg köszönöm mindenkinek, felpontoztam mindenkit, akármilyen választ is adott, tisztelem a véleményeteket.
Itthon én szívesen adnék, főleg 20 000 Ft-ot,de anyuék tényleg nem fogadják el. Ők azt a példát látták, hogy ott segítség a gyereküket, ahol tudják. Ameddig nem szorulnak rá, addig nem fogják elfogadni. Én ezt is nagyon tisztelem és egyet is értek vele, a saját gyerekemmel ugyanígy fogok eljárni, ha megtehetem.
Tudom mennyibe kerül a nagybevásárlás :)
Minden anyagi dologba kiskorom óta bevontak a szüleim. Meg ugye hétvégente jártam haza, meg kellett oldanom magamnak és ki kellett számolnom, hogy mennyit, mikor hogy.
Szóval olyan gond nincs nálam, hogy esetleg bénáskodnék és nem menne.
Tényleg csak az riaszt el, hogy félek esetleg azt gondolják nem vagyok rá képes és valami anyámasszonykatonájának gondolnak.
Pedig ilyen gazdasági helyzetben szerintem kétszer is meg kell gondolni mire ad ki az ember.
Anyuék lennének a legboldogabbak, ha nekem később könnyebb lenne.
Én is 24 vagyok, itthon lakom még, pedig én is elköltözhetnék. Nem érdekel, ki mit gondol, egyedülálló vagyok, 7 éves kapcsolatom most ért véget, egyelőre nem is tervezek újabb komoly kapcsolatot, de ha lesz valaki, akivel összeköltöznék, akkor vele összeköltöznék.
Csak azért, hogy önállónak mondhassam magam, nem költözök külön.
VISZONT
Szerintem az gáz, ha nem adsz egy kanyit se haza. Nálunk mondjuk anyagilag eléggé rám vannak szorulva a szüleim, de ha nem lennének, akkor is odaadnám a rezsi és a kaja rám eső részét. Így legalább félig önellátónak érezhetem magam.
Szóval -magamból kiindulva- mindenképp adj egy kis pénzt a szüleidnek, értesd meg velük, hogy 24 évesen ez kell az önérzetednek.
(Persze ha neked is vannak ilyen érzéseid, bár a kérdés feltevéséből kiindulva vannak)
Szerintem ha egyszer nem muszáj, nincs akivel összeköltözz és jó viszonyban vagy a családoddal, akkor maradj.
Igen, valóban kényelmes megoldás, de ott a másik oldal is, hogy keveseknek adatik meg, hogy a szülei felnőtt korára alá tudnak tenni egy külön kis lakást. Igaza van az édesanyjának, ő így tud a kérdezőnek segíteni, hogy nem kell fölösleges költségekbe verje magát, amíg nem muszáj. Igen, szép dolog az önálló élet, de több évtizedig hitelt nyögni amiatt, mert valaki hú de felnőtt meg önálló akar lenni, na az az ostobaság teteje. Ésszel kell ma már a pénzt megfogni, az nekem ne nevezze magát önállónak, hogy a nagy függetlenedési vágyában elhúz otthonról, csak hogy egy albérletben tengődjön. Nincsenek azért ma már olyan kezdőfizetések, hogy pár év múlva nevetve tudjon saját kis lakást venni. Mert hát albérletben sem lehet élni örökké.
Nem egy hiszti pi... kamaszgyerek írta ki a kérdést, merem erősen feltételezni, ha olyan párja lesz, avval össze fog külön költözni és nem az anyjáék nyakára maradnak ott.
Attól, mert valaki fiatal huszonévesen otthon él, még bőven lehet önálló, végezheti a szülei helyett a házimunka egy részét, megfőzhet, bevásárolhat. Azért viszont elég kicsinyes dolog leszólni valakit, mert MEGTEHETI, hogy otthon lakhasson, mert a családja normális és szeretik egymást, nem pedig a pénzt szipolyozzák kifelé vagy teszik tönkre lelkileg.
Csak azért, Kérdező, hogy idegenek se legyenek rossz véleménynel rólad (nem tudom ez miért nyom neked a latban bármit) kidoj havi 30-40-50 ezret egy albérletre... Ezt én merő hülyeségnek tartom.
Na ez az, amit nem fogok tudni megértetni :D
Tényleg olyan szellemiségben nevelkedtek, hogy ott segítünk, ahol tudunk.
Tudják, hogy bármikor számíthatnak rám és én úgy látom, nekik ez elég.
Egyébként rengeteget segítek nekik a munkában. Van, hogy napi 8-12 órát, amikor ráérek. Tehát attól, hogy pénz nem adtam soha haza, a nyári munkás pénzt sem, attól még itthon hasznomat veszik :) Nem csak felmosásra meg porszívózásra gondoljatok, a tényleges munkájukra, abban segítettem, meg segítek is, ahogy csak tudok.
Én is úgy érzem, mint te 25-ös, hogy nagyon meg kell gondolni mire adunk ki pénzt manapság.
Csak tényleg ez a félelmem, hogy hátrányosan fog érinteni. Sajnos láttam milyenek az emberek, összesúgnak a háta mögött a másiknak. A barátnőm ezért hagyta ott a munkáját, mert állandóan belekötöttek a magánéletébe, nem a költözéssel kapcsolatban, hanem másért, de akkor is abszolút magánjellegű dolog volt.
Egy két embertől elviselném, de ha mindenki tényleg egy élősködőnek tartana, az nagyon rosszul esne.
Nyilván nem az övéké a döntés, de szerintem ezt hosszú távon senki sem bírná lelkileg elviselni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!