Terhes vagyok, el akarom vetetni, miért szól ebbe bele a családom?
Fiatal vagyok, én nem akarom megtartani, még van 2 évem érettségiig. A barátommal több, mint 1 éve együtt vagyunk, ő részben szeretné, részben nem, nem tud dönteni. Neki még van 1 éve a suliból, utána dolgozik, saját lakása már van.
Én viszont még nem érzem késznek magam az anyaságra.
A szüleimnek elmondtam 1 hete, nagyon kiakadtak, 2 napig haza se mertem jönni. Aztán mondták, hogy tartsam meg, de én mondtam, hogy nem akarom. Erre mi volt a válasz? Hogy akkor fizessem ki az abortuszt én magam, de ha megtartom, örömmel segítenek anyagilag! Normálisak??
1 ft-om nincs, sose kaptam zsebpénzt, a nyári munkából kapott pénzemet elköltöttem már tankönyvekre, iskolaszerekre, mert a szüleim nagyon keveset támogattak anyagilag életem során (14 éves korom óta én fizetem a tankönyveket, ha nincs miből, akkor "így jártam")
A barátomnak sincs pénze, ő nem tudott elmenni dolgozni, most se talál munkát, az ő szülei szegények, nem tudnak adni.. Most mi legyen?
Ráadásul ketyeg az óra, most járok a 8. hétben.
Barátnőktől nem tudok kérni, nekik sincs pénzük, rokonainkkal pedig nem tartjuk a kapcsolatot..
válasza:A számlákat alig bírják fizetni sajnos, egyrészt nem tudnak adni, másrészt nincs is pofám kérni..
Érdeklődtem már a védőnőnél, támogatást akkor kaphatnék, ha a szüleim keveset keresnének. De hát nem keresnek keveset, sőt.. elég sokat.
válasza: válasza:
válasza:Ez a te döntésed kell, hogy legyen. Alapvetően jófejség lenne, hogy a szüleid segítenek, de nem igazán értem, miért várják, hogy bízz bennük, ha eddig így áltak hozzád. Nekem nem szimpatikus az sem, hogy az abortusz költségeinek előkerítésénél sem segítenek, ez is csak azt támasztja alá, hogy megbízhatatlanok, hogy nem a te érdekeidet nézik, hogy feltételekhez kötik a „szeretetüket”.
Bocs, ha nyers vagyok, de a sztorid alapján én nem mernék rájuk támaszkodni, mert olyan fajtának tűnnek, akik talán valóban segítenének, de mondjuk ha te másképp gondolkodnál a gyereknevelésről, mint ők, akkor simán megvonnák a támogatásukat.
Nem akarlak rábeszélni az abortuszra, bár nekem még szerencsére nem volt, de a barátnőim közül páran átestek rajta sajnos. Ez nyilván mindenkit megterhel lelkileg, nem egy könnyű döntés, nem a „könnyebb út”, ahogy sok bigott ember gondolja. Szomorúnak tartom, hogy a szüleid ezt nem értik, nem érzik, ne haragudj, de nem tűnnek túl empatikus vagy okos embereknek.
A gyereked neked kell felnevelned, és lássuk be, sanszos, hogy egyedül kéne tenned. Két lányt ismerek, akik félig még gyerekként szültek, egyikük sem maradt együtt a párjával, egyedül meg nem boldogultak volna, így a szüleikre támaszkodva éltek jó pár évig. Nálad ez elég rémes kilátásnak hangzik. Nem rémisztgetni akarlak, simán lehet hogy ti együtt maradnátok a fiúval, csak azért azt számításba kell vennetek, hogy ezzel a lépéssel kimarad a fiatal felnőttkorotok, az a része az életeteknek, amelyben a szülőktől függetlenül keresitek az utatokat, a helyeteket a világban.
Szóval nem lehetetlen, nem megoldhatatlan így egy gyerekkel, de ha úgy érzed, nem vágysz rá egyáltalán, nem lennél képes együtt élni a szüleiddel, feláldozni a fiatalságodat anélkül, hogy azt később ne a gyereken verd le, akkor inkább ne szüld meg. Mert borzalmas úgy élni, ha csak nyűgnek éreznek a szüleid.
18 se vagy ás már terhes... gyönyörű...
Ha annyi eszetek nem volt h védekezzetek... megérdemlitek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!