Filozófiai kérdés: ha úgy alakul, hogy nem lehet családom, köteles vagyok segíteni másoknak, akiknek még lehet vagy már van?

Szerintem mindenkinek a saját döntése, ha gyermeket vállal, tehát a nevelésének anyagi vonzatát nem háríthatja át senkire, főleg nem olyan alapon, hogy neked nincs, ezért segíts nekem.

Mi pont ebben a helyzetben vagyunk.

Nincs gyerekünk, viszont van a családban olyan, aki a többedik gyermekét is bevállalta, ezzel egyenesen padlóra küldték magukat anyagilag, és már rengetegszer a fejünkhöz vágta, hogy nekünk könnyű, hisz nincs gyerek. Bezzeg ha lenne, akkor mi is megtudnánk, hogy mennyi plusz kiadással jár. Teljesen mintha fegyvert fogtak volna a fejéhez, hogy márpedig köteles még egy gyereket szülni. Pedig felnőtt ember, tudta, hogy mennyire "csődbe" viszi a családot, ha kiesik a fizetése, és ezzel párhuzamosan jönnek a plusz kiadások.

Én nem érzem magam kötelesnek, hogy az ők anyagi helyzetüket egyengessem, az enyémen is van mit. Lakáshitel...

Nem kell őket támogatni. Ők is felnőtt emberek,gondolkodjanak előre.

Ki tudja?! Talán megismerkedsz valakivel,akivel összekötnéd az életed de a rokonság még mindig a nyakadra jár,kéregetnek a kevésböl is és ezt a hozzáállást senki nem fogja elviselni hosszútávon.

Mi az, hogy nem lehet párkapcsolatod?

A szervadományozásról mindenki maga rendelkezik.

Nem kötelességed. Úgy döntesz, ahogy jónak látod.

A szervadományozás pedig - legalábbis halálod után - tk. automatikus, ha nem rendelkezel/rendelkezik a családod máshogy.

Szervdonorság: Ha valakinek adnék vért vagy szervet az a párom vagy ha lesz,a gyermekem lenne. Senki másnak. Engem csak ne szabdaljanak föl,hogy megmentsenek egy anyagyilkos c kategóriás kamaszfiút,sem idegeneket. Lesz@rom őket.

Mellesleg az sem árt,ha a donor egészséges..

Miből gondolod,hogy soha nem lesz párod? Komolyan,egyre szánalmasabb alakok vannak itt. Az egyik normális nőkért sír de nem tesz értük,a másik inkább hozzájuk sem szól,a harmadik meg eldönti,hogy nem lesz és önként daraboltatja fel magát.