Ti hogy reagáltok, ha az életetek - kapcsolatotok nem úgy alakul, ahogy szerettétek volna?
Igazából sosem voltak nagyratörő álmaim: szerettem volna egy karakán magabiztos pasit, és pár jó barátot.
Valahogy egyik sem jött össze :) Lett egy tutyimutyi, kihasználható párom (hozzátenném nem én használom ki hanem a munkahelye meg az ismerősei), és egyetlen haverom, de vele is csak ritkán tudok találkozni.
Mindig is szerettem dolgozni, hát most jó ideje nem kapok munkát, úgy tűnik véglegesen lerobbantam egészségügyileg, és ez ritka fenemód leszűkíti a munkalehetőségeimet :(
Eddig még egész jól bírtam, de pár napja rám tört ez a "hova jutottam" érzés.
Szeretnék sportolni, erősödni, extrém dolgokat kipróbálni de se pénzem, se társaságom.
Próbálnám képezni magam, de vagy elküldenek hogy egészségügyileg nem vagyok alkalmas, vagy nem találok megfelelő szakmát.
A párom vagy dolgozik, vagy ül a gép előtt. A hétvégék is unalomba fulladnak.
Visszatértek a tinédzserkori ábrándok egy álompasiról, ami elég gáz dolog kapcsolatban: jegyben járunk, ráadásul szeretem is azt a tökfejet, mégis vágyom az elérhetetlent.
Lassan bekattanok ettől, de nem tudom hogy hogyan tudnék változtatni ezeken a rossz érzéseken.
Tudtok valami okosat mondani erre a helyzetre? :) Jó lenne legalább ettől a hülye elégedetlenségtől megszabadulni.
Hát igen, a rendes pasikkal az a baj, hogy hajlamosak nem csak a párjukkal rendesek lenni, ergo hagyják magukat haverok, ismerősük által kihasználni. Nálunk is voltak ebből ütközések, de megbeszélés által lehet a dolgon javítani. Ugyanakkor teljesen megváltozni sose fog, nem lesz olyan, aki mindig, mindenkinek nemet mond. De legalább hivatkozhatsz erre, ha Neked húzza a száját megcsinálni valamit. Nekem be szokott válni. :P
De úgy látszik, az is itt a baj, hogy nem foglalkozik Veled. Így pláne rosszul esik Neked, ha mások meg még ki is használhatják. Meg kell beszélnetek a problémát. Fogd be segíteni a házimunkába, ne mindig a gép előtt üljön. Együtt hamarabb kész lesztek, és akkor csináljatok közös programokat, mozduljatok ki, randizzatok :)
Nem írtad, hogy egészségileg pontosan mi a gond, de sajnos nehezebb lesz addig előbbre jutni, amíg azt meg nem oldod.
"Lassan bekattanok ettől, de nem tudom hogy hogyan tudnék változtatni ezeken a rossz érzéseken."
Így:
"jegyben járunk, ráadásul szeretem is azt a tökfejet, mégis vágyom az elérhetetlent."
Ez azért van mert valójában már nem is szereted azt a tökfejet. Hiszen hogyan szerethetnéd azt akit tutyimutyinak tartasz? Mármint nem az a baj hogy annak tartod hanem az hogy még mindig vele vagy miközben felnézni mint férfira nem tudsz rá. Így aztán én személy szerint az eljegyzést is hibának tartom (minek hozzámenni valakihez aki mellett nem vagy boldog?). Értem én hogy mint embert szereted de mint férfit nem. Szerintem egy darabig egyedül kellene lenned amíg újra megtalálod önmagad.
"Szeretnék sportolni, erősödni, extrém dolgokat kipróbálni de se pénzem, se társaságom."
Kocogáshoz egyik se kell. Ha meg az egészséged is akadályoz a sportban beszélj az orvosoddal hogy mik lehetnének a lehetőségeid, milyen sportokat tudna ajánlani.
Hogy mi az egészségügyi baj? Sajnos bőrbetegség van a kézfejeimen-tenyeremen, és egyre több dologra leszek allergiás.
Pl: fél órája szemezek a pulton a narancsokkal, de nem merem meghámozni, mert egy cseppje is úgy marja a kezem, mint a sav. És utána napokig alig hajlanak az ujjaim. Az egyetlen esélyem kesztyűben lenne, de az pont elfogyott.
Szóval elég vicces a dolog :)
Szeretni szeretem a párom, ezt több dologból tudom:
1, mindig oda lyukadok ki, hogy az álompasiért sem tudnám otthagyni (max végleg begolyóznék, és rohangálnék a 2 srác között :))
2, el sem tudnám képzelni hogy szakítsak vele
3, este mikor végre mellém bújik, akkor teljesen boldognak érzem magam, de ez meg is szűnik abban a pillanatban, hogy reggel elmegy itthonról. Olyankor jönnek a gondolatok is, hogy rossz pasit fogtam ki.
Tehát most nagyon össze vagyok zavarodva. Szeretem is meg nem is, otthagynám de mégse, boldogtalan is vagyok, meg boldog is.
Ezen szeretnék valahogy változtatni, de egyelőre nem látom a kiutat :/
3.vagyok azt hiszem.
Sokat vagyok "egyedül" 2 gyerekkel itthon én is.Ha magam vagyok minden olyan sötét,borús ,nehéz szinte vég érzetem van.De ha haza ér a párom vagy telefonon beszélünk olyan mintha semmi se lenne fontos ,mintha semmi gondunk nem lenne.holott tudom hogy ezer meg még vagy százezer gonddal küzd meg értünk.
"Szeretem is meg nem is, otthagynám de mégse, boldogtalan is vagyok, meg boldog is."
A tipikus se vele se nélküle. Csak tudod az a "nélküle" sem véletlenül van ám. Azt jelzi hogy nem a megfelelő partnerrel vagy.
"este mikor végre mellém bújik, akkor teljesen boldognak érzem magam, de ez meg is szűnik abban a pillanatban, hogy reggel elmegy itthonról."
Mintha társfüggő lennél... Csak akkor érzed jól magad ha van veled valaki akitől szeretetet kapsz. Ez a társfüggőség. Csak az a baj hogy a társfüggő nem olyan partnert választ akire ő maga fel tudna nézni hanem olyat amilyet a nagy magány közepette éppen talált.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!