Elmeséled a legkínosabb történeted?

Istenem... javítás: csaP alá

A többit már nem javítom, nem érdekel. :D Egész héten ilyen szerencsétlen voltam!

A májkrémes sztoritól még mindig a könny folyik a szememből :DD

Az én esetemben az a szerencse,hogy-remélhetőleg-nem volt nagy közönség,mivel mégiscsak kis településen(tanyán,falun,mikor minek csúfolják)lakunk...Pár éve,mikor még a kutyám fiatalabb volt,telente gyakran befogtam a szánkó elé és irány a hóval borított vidék.Persze emelkedőkben,dombokban sincs hiány,lehetőség szerint én is azokra mentem,csak könnyebb volt a kutyának is húznia lefelé.Az egyik dombnál viszont nem számoltam azzal,hogy igencsak sok dolog készül biztosítani egy marha nagy esést,főleg,ha még a kutya is rásegít...Az út le volt fagyva teljesen,magától is siklott volna a szánkó;ehhez képest még lejtett is meredeken,plusz a kutya is húzta...Nem is lett volna ez baj,király a sebesség,egészen addig,míg Rexi kutyám-Isten tartsa meg a jó szokását-ki nem találta,hogy a domb alján lévő villanyoszlopnál bevág egy oltári nagy féket,nehogymár a megjelölés alól az kimaradjon.A kutya kitért jobbra,én meg azzal a lendülettel,amivel jöttünk,téptem tovább,a kutyát is magam után rántva.A marha nagy rántástól persze borult a szánkó is,repültem én is pár métert,persze csak úgy seggesen.Magyarán utánam a szánkó,azután meg a rántástól szárnyaló"kutyám...Nem tudom,hányan látták az ott lakók közül,látták-e,de az biztos,hogy akkorát azóta sem estem,hogy utána egy hétig ne tudjak a bal oldalamon feküdni...! :D

Pár éve reggel egy sietős készülődés után gyalog tartottam a városba, amikor dudált egy autó, intettem, mondom biztos egy ismerős volt. Aztán nemsokára megint egy lelkes rövid dudálás, később egy harmadik is. Végignéztem magamon, hát, gondoltam magamban, tényleg elég csinos vagyok ma. Sétálok tovább, ekkor meglátom, hogy a régóta kiszemelt pasi jön szembe velem. Egy kis szempillarebegtetés, köszönünk egymásnak, ő igen jókedvűnek tűnt hogy lát, hát mosolyogtam én is rendesen. Aztán nem telik el öt perc, anyám is jön szembe velem....Aki miután kikacagta magát, kedvesen közölte, hogy amikor a hosszú frufrumat fogmosáshoz mindig felgumizom kis pálmafába a fejem búbjára, egy idióta óvodás figurás gumival, hát azt most úgy felejtettem.

24L

Na végre egy jó kérdés, lehet röhögni.

Az én történeteim:

Pár éve egy irodaházban dolgoztam, és a folyosón beszélgettünk a többi cég dolgozóival. Az egyik cégnél egy terebélyes, idősebb, kissé slampos nő volt a személyzetis. A haja olyan volt, mint valami madárfészek. Egyszer állásinterjúra ment egy fazon hozzá. Gondolom izgult, na meg hideg is volt hát becsaphatott pár felest. Bent meg fejbe verte a meleg, elkezdett erjedni a pálesz aztán, amikor a nő az önéletrajzát kérte visszakérdezett, hogy fánkot ne süssek kisanyám? A dolgozók a recepciós pult alatt röhögtek mi meg később a folyosón pont akkor, amikor jött és hirtelen mindenki ránézett. Biztos leesett neki...

A másik: Barátnőm a nőgyógyásznál. Mielőtt beállított volna, alaposan rendbe rakta magát, fazonírozás, fürdés,stb. Az ajtóban rájött a pisilés. Kissé ideges lett na de miután végzett, a bidénél ismét rendbe rakta magát. Csak a kislánya törülközője volt ott mert a többi a szennyesben volt hát átmenetileg az is megfelelt. Bement a dokihoz, felfeküdt az ágyra, lábakat szét, jön a doki, meglepett arc, majd közli: látom készült! Barátnőm csak nézett mi baja van de nem szólt semmit. Gondolta azért lett megdicsérve mert kapásból tudta merre menjen, hogyan feküdjön fel stb.

Aztán hazament. Átöltözés. Majd jött a telefon, sírós hang, azonnal menjek át, mindjárt kiugrik az ablakon mert ő úgy leégett, hogy na!

Rohanok, mint az állat, jesszus mi baja van.

A konyhában bőg és közli, hogy a doki azt mondta, hogy... és azt hittem, hogy megdícsért...és egy frászt, mert hazajöttem, át akartam öltözni, letoltam a bugyimat, lenéztem a bukszusra és azt hittem elájulok. Minden csupa kék, lila, rózsaszín, arany csillámpor meg picike flitterek!!!! Most mit gondolhat rólam? Hogy egy utolsó nőcske vagyok? Valami sztriptíztáncosnő? Éreztem, hogy valami szúr de nem foglalkoztam vele azt hittem azért mert új a bugyi, vagy az anyaga olyan, meg meleg is volt... Én vissza nem megyek az eredményekért, lesül a pofámról a bőr.

Próbáltam együtt érző lenni de ezt nem lehetett megállni röhögés nélkül. Végül kibukott belőlem erre jobban elkezdett bőgni szegény. Próbáltam vigasztalni. Mondtam, hogy nézze a humoros oldalát ezt már vissza nem tudja csinálni, úgyhogy ha elmegy az eredményekért akkor magyarázza meg a dokinak. Kiderült ugyanis, hogy a pár éves kislánya a fürdőben játszott a kis vackaival és kiborult a cucc a földre, amit a törülközőjével szedett fel. Aztán szépen összehajtotta és a bidé mellé rakta mert ott a szennyes tartó is. Nincs külön w.c. csak egy bazi nagy fürdőszoba jól elkülönített részekkel.

Aztán hazajött a férje is, aki próbált póker arcot vágni a sztorihoz de a végén egymás vállán sírtunk a röhögéstől a barátnőm szegény meg csak hüppögött és úgy sajnáltam szegényt. A végén ő is elvihogta magát kínjában és megfogadta a tanácsom.

Amikor visszament az orvos arca felderült a barátnőm meg mondta neki, hogy röhögjön nyugodtan, már ő se tud mást tenni de, amikor hazament csak bőgött a dolgon. Aztán elmagyarázta mi történt. A doki meg viccesen megjegyezte: De kár már azt hittem miattam törte magát, ritkán tisztelik meg ilyen cifra külsővel:)

A férje azóta is röhögésben tör ki, ha csillámporos, flitteres dolgokat lát. Még azt is megjegyezte, hogy na egy dokinak így kicsípted magad nekem itthon csak a natúr hús jut.

13 éves voltam és sajnos már akkor is eléggé el voltam eresztve mellbőséget tekintve, de melltartót még nem hordtam. Apámmal mentünk a piacra. Egy póló és egy vastag pulcsi volt rajtam és szóltam apámnak, hogy várjon, leveszem a pulóvert, de ő nem hallotta, ment tovább. Levettem a pulcsit, de nem vettem észre, hogy a pulcsival együtt a pólót is lehúztam. Ott álltam félmeztelenül a piacon rengeteg ember között, iszonyú ciki volt. A férfiak persze kajánul vigyorogtak, én meg amellett, hogy gyorsan igyekeztem visszavenni a felsőmet, sírva fakadtam. Ekkor jött vissza apám, hogy miért maradtam le és mikor elmeséltem neki a történetet, együttérzés helyett jót röhögött rajtam. :-(

30/N

Kicsit késő van ehhez, de megpróbálom leírni.

Szóval fürödtem otthon, és magam köré tekertem a törölközőt, miután végeztem. Ezután megforgattam magamon úgy, hogy hátul legyen a vége betűrve.

Mentem ki a folyosóra, és épp a lábamnak dörgölőzött a cicánk, aki amúgy már nem él.

Én pedig lehajoltam, s lekezdtem őt simogatni. Ahogy hajoltam, hátul kibomlott a törölköző, és így szabaddá lett téve az egész hátsófelem. Persze elől tartottam a törcsit, de gondoltam úgy sem lát senki, így hát tovább simogattam a macskát, és közben beszéltem is hozzá mézes-mázos hangon.

Aztán úgy jó 2-3 perc pucéron pucsítás után befejeztem, és felegyenesedtem, hogy megigazítsam a törcsit. Ekkor vettem csak észre, hogy bátyám egyik haverja ott áll a folyosó végén, és meredt szemekkel bámul rám. Szóval premier plánba végignézte a lemeztelenedésem, és bámulta a csupasz seggemet. :D

Annyira zavarba voltam, hogy rögtön bevonultam a szobámba.

Mai napig ég egy cseppet a képem, de már tudok rajta röhögni. Főleg, hogy mindig szívatja a bátyámat azzal, hogy kettőnk között különleges kapcsolat van, bátyám meg persze idegeskedik, hogy mit is jelenthet ez. (mai napig nem mondtuk el neki)

24/n

Tudniillik nem vagyok nagy fizikás. Szó szerint a legrosszabb vagyok az osztályból. A tanárunk iszonyat vasfegyelmet tart. Egy pisszenést sem lehet hallani órák közben és ha egy kicsit ferde a grafikonod, úgy leüvölt, hogy utána össze kell gereblyézni a darabkáidat. Ezzel a tanárral kölcsönösen imádjuk egymást. Nos, éppen dogát írtunk. Fingom sem volt róla, hogy mivan. Tanácstalanul körbenéztem az osztályteremben. A hátul ülő barátnőm megsúgta: Negyven. Ezzel igazán nem tudtam mit kezdeni, ezért úgy adtam be a lapot, hófehéren, ennyi állt rajta: 40. Ezek után, a tanár kilépett a katedrára. Ott helyben nézte át a dogákat. Hosszú csendet tartott az én dogámmal a kezében és elkezdte. "Gyerekek. A Júlia egy zseni." És körülbelül 25 percen keresztül taglalta az emberfeletti intelligenciámat meg hogy mennyire félreismert és blablabla. Mindeközben én és a barátnőm haldokoltunk, konkrétan, neonszínben táncolt a fejünk, egy idő után prüsszköltünk, taknyuk, nyálunk egybefolyt az elfojtott röhögéstől. És miután a tanár a legnagyobb érdeklődéssel megkérdezte: "Júlia, rosszul érzed magadat?" Akkor a továbbiakat inkább nem is taglalnám.

Mégegy:

Alsós koromban egy osztálykiránduláson éppen kiléptem a zuhanyzóból, a drága lányosztálytársaim hirtelen lerántották rólam a törölközőt, felkiáltottak: "Jöhettek, fiúk!" És engem hótmesztelenül bekergettek az ágyalá és körülbelül még mádfél óráig ott kucorogtam halálfélelemben.