Elmeséled a legkínosabb történeted?

Ha már kaki meg egyebek...

Az egyik régi munkahelyemen a főnököm ritka nagy arc volt.

Elmesélte, hogy fiatal korában elég népes baráti-haveri társasága volt mindig csapódott valaki hozzájuk sokszor azt sem tudta, ki, kicsoda.

Egyszer aztán egy kissé naiv, lökött gyerek kötött ki köztük, valakinek a haverja volt hát akkor a te barátod az én barátom is...szóval befogadták és látták, hogy olyan ugrathatós fajta, elég butácska gyerek.

Egyszer a társasággal felmentek a hegyekbe sátorozni meg lazulni egy kicsit.

Az elején megbeszélték, hogy mindenki egy helyre brunyáljon valahol az árok szélén. Meg azt is, hogy átverik a gyereket.

Botból, gallyakból, meg egy zacskóból csináltak egy nyeles, lapátszerű valamit.

Amikor a gyerek elment nagydolgozni ezek a háta mögé lopóztak az árokban. Szóval gatya le, nagy segg, guggolás, ezek meg szépen lassan hátulról alátolták a tákolmányt. Aztán meg kihúzták és a terméket ledobták az árokba.

A gyerek megfordult, hogy betakarja a művét annak meg hűlt helye.

A gyerek áll és néz. Először nem érti. Aztán még jobban nem érti. Aztán kétségbeesik!! Elkezdi rugdosni a földet, a leveleket és motyog magában:

- De hát kijött! Itt kell lennie! A rohadt életbe!

Rohan ki a bokorból és kiabál, hogy: banyek eltűnt a kakim!!

A társaság feküdt a röhögéstől ez meg csak hajtogatta, hogy tényleg sz*rt és ott kell lennie és nincs ott!

Erre a többiek: ugyan már csak szellentettél! Van ez így.

De nem! Én nem f*ngottam! Én tényleg sz*rtam higgyétek már el tudom, mi a különbség!

Ez így ment vagy húsz percig mire megmondták neki, hogy átverték.

A kirándulásnál maradva:

Baráti társasággal egy ismerősnek a tanyáján töltöttünk egy hetet. Némi segítségért cserébe ingyen.

Az egyik barátnőmnek van egy öccse és egyedül nevelte őket az anyukájuk. Mi olyan 20-22 évesek voltunk a kis srác meg egy 15 éves kamasz. Pechünkre kénytelenek voltunk elvinni magunkkal mert anyuka beújított egy rövidtávú mellék melót és nem akarta, hogy a kölyök felügyelet nélkül maradjon otthon egész nap tehát vagy mindketten maradnak vagy megy az öcsike is nyaralni de valaki figyeljen rá. Hát nem lepett meg a dolog mert irtó nagy marha volt, és hiperaktív vonásokat hordozott magában. Folyton jött-ment, rohangált alig lehetett rá figyelni ráadásul folyton beszélt a sipítozós hangján és egész nap be nem állt a szája dőlt belőle a hülyeség már zsongott a fejünk tőle. Teljesen elrontotta a nyaralást. A barátnőm pánik beteg és egy övtáskában mindig magánál volt a gyógyszere /nyugtató,kedélyjavító/. Kint henyéltünk a kazalban, kellemes langyos szél fújt, olyan kényelmes volt... aztán barátnőm közli, hogy nem tudja bevenni a déli adagját mert a vizes üveget a házban hagyta és marhára nincs kedve felkeli. Mondtam, hogy törje félbe a tablettát és rakja bele egy nagyobb szőlő szembe és finoman ráharapva majd lecsúszik.

Na ez nagy ötlet volt ketté törte, bele rakta, aztán, amíg az bogyós üveggel pepecselt megjelent a hülye gyerek és megszólal: jaj van szőlő? Mielőtt nyöghettünk volna egyet lecsapott a begyógyszerezett szőlőszemre és bekapta majd rohant tovább!Engem a frász kitört.

Úr Isten mondom a barátnőmnek, hogy menjünk utána, be kell vinni valami orvoshoz a faluba, mi van ha rosszul lesz?

Erre a barátnőm visszaszólt: tudod mi lesz most? Csend és nyugalom. Kis adag, fél szem nem hal bele csak lehúzza.

Kb. 15-20 perc múlva a gyerek visszakóválygott bedőlt a kazalba és végig döglötte a fél napot. Végre volt egy nyugis, csendes napunk és tényleg mi is pihenhettünk végre. Aztán felkelt a gyerek és közli, hogy olyan jót aludt ilyen még nem is volt vele soha biztos a jó vidéki levegő...na persze:)Meg egy adag rivotril.

A másik sztori:

Egy irodaházban voltam recepciós. Egyszer az egyik cégtől jönnek le bagózni a kapu elé a dolgozók és vörös a fejük a röhögéstől. Kérdezték, hogy azt a tajrészeg palit, mi engedtük fel?

Csak néztünk rájuk mert nálunk nem járt részeg fazon helyből kiraktuk volna de az előbb volt itt egy ötvenes pasi igaz elég piaszaga volt de nem volt részeg.

Tél volt kint oltári hideg. A pasas biztos bekapott néhány felest bátorításként mert állásinterjúra ment.

Bent a jó meleg meg gondolom fejbe csapta és szépen lassan "kibontakozott"!

A személyzetis egy kövér, tramplis nő volt, hatalmas fészekkel a fején.

Elkérte az önéletrajzát erre a pasi visszaszólt, hogy: fánkot ne süssek anyukám?

A recepciós a pult alatt röhögött, aki meg tudott az lejött cigizni.

Aztán lejött a pasi is. Nem hiszitek el de nem sokkal előtte még az a kissé piaszagú de képben lévő ember most a liftből alig tudott kimászni, az aulát meg 10 perc alatt tudta keresztül botorkálni. A sarokig eljutni, ami nem volt messze fél óra volt mert folyton elesett és elücsörgött kicsit a földön.

Velem nem olyan rég esett meg a sztori (nem is én lennék, rengeteg van). Párommal elmentünk meglátogatni pár barátját, akikkel még soha nem találkoztam, ez volt az első alkalom, jó benyomást akartam kelteni. Odaértünk, be is mutatott a srácnak, meg a srác barátnőjének. Mondja párom, hogy van pár macskájuk a házban, ha gondolom menjünk be, ott úgy is hűvösebb van, stb. Én meg felvidultam, hogy ez klassz, imádom a macskákat, legalább van közös pont. Be is mentünk, macskusz ül egy kisasztalon, odasétálok, simogatom, majd valami furcsát érzek. Lenézek a földre, és észreveszem, hogy valahol (vagy bent, vagy kint) beleléptem a macskasz*rba, és egy részen telejártam a csempét. Gyorsan kerestem papírtörlőt, hogy mentsem amit még menteni lehet, de abban a percben jött be párom, a srác, a srác barátnője, valamint még három idegen ember, én meg kétségbeesve kaparom a macskafost a csempéről és a cipőről. Mindezt nyár közepén, a 35 fokban. Elég kínos volt.

Story 2: Még előző párommal voltam, amikor ez az eset történt. Nagyon rég nem találkoztam barátnőimmel, és nekiálltunk egy italozós estének, ami túl jóra sikerült. Tudni kell rólam, hogy nagyon ritkán iszom, így nem kell túl sok, hogy beüssön. Sikerült a szórakozóhely vécéjében hánynom egyet, majd tisztább fejjel, nyugodt szívvel, rengeteg citromos víz és rágó után felsétáltam barátomékhoz. Ott helyből be is feküdtem a takarók alá, ami meglehetősen rossz döntésnek bizonyult, mert a meleg, és a hirtelen mozdulat hatására megint fel akart törni belőlem a jóság. Gyorsan felpattantam, hogy rohannék ki, de kedves párom apukája a Wc-ajtó előtt kötötte a cipőjét. Namármost volt pár tized másodpercem eldönteni, hogy melyik a cikibb: barátom szobájának a közepébe hányok, vagy kirohanok a wc-re és nem foglalkozok apóssal. A második mellett döntöttem; igen ám, de túl sokáig vártam a vacillálással, és már félúton elkezdtem hányni. Kezem a számra szorítottam, hogy tartsam valahogy, szerencsétlen apóst majdnem fellöktem a wc-mellől, kicsit sikerült is mellé hánynom, majd ajtó bevág, és irdatlan hangos hányás, vagy 5 percig. Közben hallom apóst, hogy aggódva szól páromnak, hogy "Fiam, gyere már ide, XY-ka éppen hány, biztos beteg". Nem tudom hogy, de megúsztam ennyivel, hogy vírusos gyomorrontás, anyukája még a lázamat is meg akarta mérni. Annyira égett az arcom, és szégyelltem magam, hogy hajlandó voltam belemenni minden enyhítő körülménybe :D

Harmadik sztori: általános iskola, valamelyik alsós osztály, már nem emlékszem. Éppen kaja előtti nagyszünetből rohantunk be, valamiért kergetőztünk az egyik osztálytársammal. Pechemre pont előtte mosták fel a csempét, azt az igazán jó csúszósat, és ahogy a nagykönyvben meg van írva, kanyarodás közben hanyatt estem, de mint a bowling golyó csúsztam be az ebédlő közepébe, ahol kb az egész suli engem bámult és rajtam röhögtek vagy 20 percig.

4: Nagyon vártam már az egyetemen az első napot, friss gólyaként, csinos akartam lenni. Volt is egy nagyon szép, hosszú fekete csipkeszoknyám, viszont a dereka kicsit bő volt. A főépületben sétáltunk fel a FŐLÉPCSŐN vagy, 50en mászkáltak körülöttünk, amikor is picit lejjebb csúszott a szoknyám, ráléptem, és egy gyönyörűen koreografált hasast dobtam a lépcsőn. Annyi volt a mázlim, hogy húztam nadrágot is a szoknya alá, különben még a popómat is végigcsodálhatták volna :)

Annyi történet van még, de egyelőre ennyi elég lesz ;)

23/N

Általános másodikban húztunk cetlit, hogy ki kit fog megajándékozni. Én egy jó fej lányt húztam, nagyon örültem neki. A tanítónő mondta, hogy tegyük személyessé az ajándékot. Anyukámmal bevásároltunk, vettünk csokit, matricát, mert a lány gyűjtötte, egy aranyos karácsonyfadíszt, meg egy szép, micimackós noteszt. Kitaláltam, hogy a noteszbe beleírom, hogy "Sok szeretettel x-nek y-tól!" Igen ám, de egy másodikos nem ír valami szépen... Én se voltam elégedett a végeredménnyel, ezért 2-3 lapot ki kellett tépnem, hogy tökéletes legyen a mű. Még egy karácsonyfát is rajzoltam bele, nekem nagyon tetszett, ráadásul tényleg sokat dolgoztam vele.

Ajándékozás után a lány elpanaszolta az osztályfőnöknek, hogy ő egy használt noteszt kapott... A tanítónő meg se kérdezett, elkezdte a levegőben lengetni a noteszt, hogy ebből lapok hiányoznak, hogy néz már ki... Azt tudni kell, hogy nem voltunk valami jó anyagi helyzetben, és persze mindenki tudta, hogy én húztam őt, égtem, mint a véres rongy. Köpni-nyelni nem tudtam, még hogy a szándék a fontos, meg legyen személyes... Sírva mentem haza, teljesen ki voltam bukva, anyukámnak is csak dadogva tudtam elmondani, hogy mi történt. Szünet után vittem neki egy érintetlen noteszt.

Azóta is elkenődök, ha eszembe jut. Utána egész évben spóroltam a karácsonyi húzásra és mindig valami drágább ajándékot vettem, mint a keret, hogy nehogy még egyszer így járjak... 26N

Én egyszer épp hazafelé tartottam mamámtól, nem gyakran jártam oda busszal, nem ismertem az ottani sofőröket. Szálltam fel a buszra, ugye ilyenkor unott arccal mutatja fel a bérletet az ember már az ajtóból, még a lépcsőkön. Én is felmutattam, közben rápillantottam a sofőrre és hirtelen úgy maradtam! Nekem perceknek tűnt, de merem remélni, hogy a való életben kevesebb idő volt, amíg bámultam. Nem tudom miért, de valahogy pont az esetem volt és véletlenül sikerült mélyen egymás szemébe néznünk és, hát azóta sem tudom, mi történt, valahogy olyan intenzív volt, hogy minden mást lekapcsolt az agyam és mozdulni sem tudtam. Ez még elment volna, de mögöttem már idegesek voltak az emberek és már épp indultam volna magamtól is tovább, de valaki direkt meglökött, ezért konkrétan sikerült a sofőr ölébe esnem. Akkor még fiatalabb voltam, nem rendelkeztem különösebben sok tapasztalattal a férfiakat illetően, így annyira cikinek éreztem, hogy így "letapiztam", hogy alig mertem felhajtani a fejem (ami így még kínosabb volt, mert ott időztem rajta) és sikítottam is párat tudjátok olyan hisztizve, illetve nem tudtam, hogy keljek fel, mert csak bele tudtam kapaszkodni, tehát a lábát (meg ahol értem) kellett megfognom, hogy fel tudjam magam emelni. Szerencsére az emberek azzal voltak elfoglalva, hogy hüledezzenek vagy nevessenek amiért valaki elesett, így senkinek nem tűnt fel annyira, hogy mi is történt pontosan, csak azon nevettek, hogy "felesett itt valami városi liba". Nagy nehezen összekapartam magam és a cuccaimat, mert ugye ahogy kell, a táskám és a bérletem is szanaszét hevert a földön, idegességemben túl hangosan, szinte már kiabálva mondtam, hogy "elnézést!" és rohantam hátra.

A pasas arca felbecsülhetetlen volt amúgy, annyira meglepődött az egész dolgon, szinte nem is tudott reagálni, mert még nem fogta fel. Mondanom sem kell, hogy nem mentem oda az első ajtóhoz leszállásnál, pedig ezeken a járatokon úgy van, hogy nem állnak meg bizonyos megállóknál és mindig az első ajtóhoz kell menni és ott lehet leszállni is, a hátsókat nem nyitják ki. Nem csodálom, hogy kivételesen kinyitotta a hátsó ajtót is és ott szállhattam le...

Különben ez a sztori az előző válaszoló miatt jutott eszembe, aki a szoknyáról írt. Én egyszer általános iskolában mentem le a lépcsőn bőszárú nadrágban és addig el sem tudtam képzelni, hogy ilyesmi lehetséges, de a jobb lábamon lévő cipő orra beleakadt a bal lábamon a nadrág szárába, pedig semmi flanc nem volt rajta, egyszerűen csak olyan fazonú volt és bársony, tehát tapadt hozzá a cipő, nem siklott végig rajta. Ennek köszönhetően sikeresen leestem a lépcsőn. Furcsa, de senki sem látta magát az esést, csak azt, hogy már a földön fekszem. Így nevetés nem is volt, csak hülyének néztek, hogy miért fekszem én ott, ráadásul annyira dobogott a szívem és úgy megijedtem, hogy úristen majdnem meghaltam, hogy már annak is örültem, hogy végre földet értem, így legszívesebben kúszva tettem volna meg a további utat, hogy ne eshessen bajom.

Amúgy nem estem el gyakran, de amikor igen, akkor sosem ment simán. :D

Del azsia buvaros hajos nap. Kicsi hajo wc sehol.

Reggel a szep elet remenyeben csak gyumolcsot ettem.Aztan merultunk 5-6 meter melyen ramjott a hascsikaras de annyira hogy felbe kellett szakitani a merulest es fel kellett menni.

aztan a hajon ugye nem volt wc csonakkal vittek ki a partra a szikla moge gugolni.sajnos a buvarruham nem sikerult levennem egyedul (haton zarodo) igy ket kicsi pasi rangatta a vizes ruhamat.az eges zhajo nemzetkozi kozonsege hulyere rohogte magat.

Eletem egyik legcikibb napja

Egyik ismerőssel történt meg, hogy a távolsági buszon jött rá a szapora. Neki nem jutott eszébe, hogy megkérje a sofőrt, hogy legyen szíves megállni, így beletörődvén az elkerülhetetlenbe a következőt tette: lehajolt, kifűzte a cipőjéből a fűzőket, amikkel megkötötte a nadrágja szárait és el is engedte magát. Majd mikor megállt a busz a megállójában leszállt, kikötötte a nadrágszárakat és hazasétálva kirázta belőle a cuccot.

Nem lettem volna a helyében.

Bár az a történet sem volt egyszerű, mikor a srác a 2 órás buszút elején elaludt, majd pár perc múlva mikor felébredt, félkábán azt hitte otthon van és el is engedett egy igazán hosszú, kellemesen szaftos galambot. A tömött buszon. Élete leghosszabb utazása következett ezután.