Elmeséled a legkínosabb történeted?

Nagyon jó sztorikat írtok, örülök, hogy rátaláltam a kérdésre!

Ez egy régi történet, valamikor az 1980- as években történt anyuval: egy kolléganőjével utaztak a buszon, nagyban pletykáztak. Mellettük állt egy nő, aki egy (valószínűleg frissen vásárolt) szürke, műanyag felmosónyelet tartott a kezében. Pont olyan színűt, mint a kapaszkodó. A kolléganő lazán, kapaszkodás nélkül ácsorgott,amikor a sofőr hirtelen beletaposott a fékbe. Erre a kolléganő tehetetlenül meglódult, reflexből elmarta a mellette ácsorgó felmosónyelét, kiragadta a kezéből, majd a nyéllel együtt végigvágtatott a buszon. Hát, gondolhatod, anyu úgy röhögött, hogy le kellett ülnie a padlóra. A felmosónyél gazdája meg szájtátva bámult, hogy hová rohannak a nyelével.

Támogatom a kiemelést! :)

Mellesleg a "májkrémes és a szigeten elesős" srác történetét felhasználták a pesten hallottam csoportban is, persze megjelölve hogy nem saját sztori, és utólagos engedélyével én is kimásoltam innen a kedvencemet, hátha ott magadra ismersz és mesélsz még hasonló jó történeteket. :)

Haverom szülei egy nagy kertes házban laktak és egy hatalmas telek tartozott hozzá.

Volt két kutya egy kaukázusi meg egy óriás naczi.

Eljött az ideje egy full generálnak így aztán felvonultak a melósok majd az első napon közölték, hogy frászt kapnak a két termetes kutyától szóval csinálni kéne valamit velük.

Elzárni nem volt hova, kikötni nem akarták az nem tesz jót egy kutyának sem...úgyhogy a kutyák kikötöttek a haveromnál.

Miután akkoriban otthoni melója volt így nem volt macera a kutyákat sétáltatni hétvégére meg hazavitte őket.

Egyszer lehozta őket a baráti társaságba is. Voltunk ott egy páran. Másik haver a nőjével jött olyan kis agyatlan plázatünci típus volt.

Haver elmesélte, hogy egyre macerásabb a két kutya, nem szokták meg a városi lakást és dög meleg van senki sem tud aludni egész éjjel a városligetben mászkált a kutyákkal mert akkor volt egy kicsit hűvösebb akkor mindenki élénkebb volt.

Erre a plázatünci: juj éjjel és nem féltetek??

Döbbent csend majd hatalmas röhögés: igen remegtünk a félelemtől a két döggel nem győztünk egymás hátsója mögé lapulni:)

Ember nincs, aki belekötne valakibe, aki két ekkora böhöm kutyával mászkál.

Másik sztori:

Kisgyerek voltam és sok szünetet, ünnepet a vidéki nagyszülőknél töltöttem.

Így volt ez akkor húsvétkor is.

Régebben voltak nyulaik, akiket nagyon szerettem, jókat játszottam velük de akkor húsvétkor nem volt egy se.

Én meg elkezdtem őket nyúzni: hol vannak a nyuszik, mikor jön a húsvéti nyuszi, jönni fog? stb..

Nagypapának elege lett egy kicsit. Jó fej öreg volt olyan cinikus, gyilkos humora volt, mindig ugratta az embereket én sem voltam kivétel.

Szóval a sokadik "holahúsvétinyuszi" után megunta és azt mondta, hogy nincs már húsvéti nyuszi mert a mikulás megette!!!!

Én meg csak néztem bambán már majdnem elbőgtem magam de láttam, hogy alig tudja vissza fojtani a röhögést, ami aztán ki is tört belőle és én is elkezdtem nevetni mert rájöttem, hogy ugrat.

Pfuhh, ennél jobb kérdés nincs is, mert annyi kínos dolgot csináltam eddigi életemben, hogy könyvet lehetne írni róla. Ezt megéri elolvasni. Talán az volt a legkínosabb, amikor énekkar helyett az udvarra mentem egy barátnőmmel. Két fiú osztálytársunk is lent volt. Én meg a barátnőm hátra mentünk, a fiúk meg jöttek utánunk és elkezdtek focizni. A mi sulink udvarát és a gimi udvarát csak egy kerítés választja el, ez fontos lesz. Szóval beszélgettünk a barátnőmmel, és az egyik osztálytársam (ekkor még véletlenül) bal félpofán talált a labdával. Jó, bocsánatkérés stb. Fociznak tovább, mi beszélgetünk. A barátnőm felállt az asztalra ami az udvaron volt és elkezdett táncolni (?). Valahogy valamelyik fiú felrúgta hozzá a labdát, ami lepattant róla, én hirtelen felálltam, és amikor a másik fiú elkapta a labdát én megfordultam, az meg reflexből a jobb félpofámnak csapja a labdát, aminek hirtelenjében én a földre zuhanok. Ismét bocsánatkérések özöne, felsegítenek a földről. Barátnőm ismét táncra pördül, én leülök a padra és beszélgetünk. A labda, ki tudja milyen módon, ismét a barátnőmhöz került, én felálltam a pad szélére, a pad elvesztette egyensúlyát, és velem együtt a felborult, a barátnőm meg (ez volt az utolsó véletlen) a homlokomnak rúgta a labdát. Itt már mindenki dőlt a röhögéstől, megint segítettek felállni. Visszaültem a padra, a barátnőm továbbra is táncolt, és mire a kézfejem, és a sípcsontom a fiúk már párszor eltalálták, feltűnt, hogy direkt rugdosnak a labdával. Természetesen a barátnőmet egyszer se találták el, mert ő folyton vergődött. Én bemenekültem egy fa mögé (pont a gimi és a sulink elválasztó kerítése mellett lévő mögé), a barátnőm pedig mellettem táncolt tovább. A fa egy ideig megvédett, de aztán a kerítésnek rúgták a labdát, amiről visszapattant, és nekem csapódott. A barátnőm felvette a labdát a földről, és azzal fenyegette a fiúkat, hogy átdobja a gimibe. Visszaadta a fiúknak a labdát, akik csak nem hagyták abba, ezért amikor a barátnőm újra megszerezte a labdát, eldobta. De nem a gimibe akarta dobni, csak véletlenül oda repült. Na, akkor engem elküldtek, hogy figyeljem, jön-e tanár, addig ők valahogy megpróbálják visszaszerezni a labdát. Egy kis idő szenvedés után észrevett minket az az osztály, ahová jár egy bizonyos alak, akit egy jó ideje már ismerek és utálok (ő lesz XY). Szerencsére ő ekkor nem volt ott. Megpróbáltak segíteni az osztálytársaimnak, de nem sikerült, ezért elmentek. Én visszamentem a kerítéshez, és csak rávettek az osztálytársaim, hogy másszak át én. Na, amikor ezt a másik osztály észrevette, rögtön odagyűltek. Átmásztam, és átdobtam a labdát. Mikor indultam visszafelé. Beakadt a lábam, ezért vissza kellett menjek, újra elkezdeni a mászást. Ekkor már sikerült, és visszajutottam a sulinkhoz. Akkor a másik osztály elkezdett cikizni, nekem meg elegem lett, megkerestem a fiú osztálytársaim, és visszaadtam nekik a labdát. Visszamentem az udvarra, ahol tovább cikiztek, és ekkor megjelent a két fiú osztálytársam. Éppen XY-ról volt szó, amikor az egyik fiú osztálytársam hálaképpen benyögi: Ő szerelmes az XY-ba!

Égett az arcom rendesen, hevesen tiltakoztam, elvégül is ilyen fiatalon az ember nem lehet szerelmes. Felháborodtam és bementem a suli épületébe.

Na asszem ez volt a legkínosabb.