Elmeséled a legkínosabb történeted?

Osztálykirándulásra mentünk vonattal.

Ne is tudom, hogy miért, de a kulacsomból kiöntöttem a teát a robogó vonat ablakán.

(A fene se gondolta, hogy egy másik ablakon meg beviszi a huzat.)

Pár perc múlva megjelent a töritanár habzó szájjal és nyakig teásan, hogy ki volt az?!

Persze fogalmunk sem volt...

* Figyelem, ez nem vicces sztori, akit nem érint, ne fáradjon az elolvasásával, csak a nőgyógyászos-csillámporos történethez kívánok hozzászólni! *

Egyszer régen olvastam ezt, azt hiszem talán a Hoxán... Bár lehet, hogy nem ugyanarról a hölgyről van szó, de ott írta egy anyuka, hogy sietett a nődokihoz és előtte gyorsan felkapott egy törölközőt, hogy felfrissítse magát és a gyereke csillámporos cuccai voltak benne és ő sem tudta mire vélni, amikor az orvos mondta, hogy nem kellett volna ennyire készülni a vizsgálatra...

Ha ugyanarról a személyről van szó, akkor ezúton is üdvözlöm, mert nagyon sokáig nevettem én is és az ismerőseim is s a sztorin. :-) Akkoriban kellett először nőgyógyászhoz mennem, nagyon féltem, olvasgattam róla a neten és ezt találtam. Nagyon megnyugtatott, jókedvre derített.

Amúgy a kérdező is mesélhetne már valamit. ;-)

Na igen a csillámporos sztorival lehet találkozni néhány helyen, barátnőm megosztotta egy pár helyen hadd röhögjenek mások is ha már így járt. Ettől függetlenül nem is olyan ritka eset ez, mint hinnénk ilyesmi már másokkal is megesett más formában.

Talán pár évtizeddel ezelőtt kis gyerekként én is imádtam mindenféle csilli villi dologgal játszani, nekem is voltak színes gyöngyeim, flitterek, csillámpor dögivel. És persze mindig sikerült kidönteni valahová. Pl. az ágytakaróra. Anyunak egyszer sikerült beleültetnie öltözködés közben, én meg egész nap vakartam a fenekem az oviban. Az óvó nénik vették észre de ez korántsem volt olyan vicces, mint a barátnőm esete:) Úgyhogy kislányos anyukák figyeljetek oda:)

A baráti körünkben egy srác randizott párat egy lánnyal, ám a lány lelépett a társaságból egy másik fiúval. Nem volt köztük harag, sokáig párként jártak a társaságba, de a csajt amúgyis mindenki utálta. Már szakítottak, amikor a srácnál voltunk, aki először randizott a lánnyal és a csávó kistermetű kutyája belefeküdt a másik srác ölébe. Éppen pókeretünk, mindenki elmerengve ül, mikor sikerül benyögni, hogy xy, mindenki átpártol hozzád. Én csak erre gondoltam, fogalmam sincs hogyan mondtam ki. Elég kínos volt, azóta csak röhögünk rajta.

Meg múltkor a mekiben smaties-os fagyit kértem, csávó mondja, hogy az elfogyott. Mondom legyen egy sima csokis. Elindul érte én meg látom a távolban a tartóban mintha ilyen smarties töredék lenne, ugye az megy a fagyiba. Én meg hangosan megkérdeztem a barátnőimet, hogy ez most hazudott. Pechemre a srác meghallotta, rosszallóan rámnézett, majd közölte, hogy az a magnumos fagyihoz való. égő volt.

Jó ezeket olvasni, mert így nekem is eszembe jutnak történetek. :)

Pár hónapja jött hozzánk egy szerelő, már az kínos volt, ahogyan beengedtem, mert kitártam neki az ajtót és mondtam/mutattam, hogy menjen (udvarias akartam lenni+ nekem közben zárnom kellett a kaput is), pedig elvileg nekem kellene ilyenkor előre menni...

Na mindegy, ezt eljátszottuk 3 ajtónál, míg végül beértünk a szobába, már éppen lépett volna be, amikor hirtelen hátranézett, mert kérdezni akart valamit, de megbotlott a küszöbben és hasra esett!

Hirtelen a vér is megfagyott bennem, gondoltam a kemény parkettán biztos eltörte min. az orrát. Aztán sajnos nem bírtam röhögés nélkül, fel akartam segíteni, de kitört belőlem a nevetés, ráadásul amikor nagyon nevetek valamin, akkor egy idő után olyan, mintha meg akarnék fulladni, mert csak kapkodom a levegőt és meg sem birok szólalni. Szóval a pasas próbált felkelni, én pedig ott térdeltem mellette és fulladoztam a nevetéstől, de mivel úriembernek tartom magam, még akkor is próbáltam segíteni, ami abból állt, hogy kaparásztam a földön, illetve megfogtam a vállát,kezét és próbáltam felsegíteni, de amikor újra elnevettem magam akkor egy kicsit önkénytelenül is lenyomtam. Magyarán röhögve nyomkodtam vissza ritmikusan a talajra az embert.