Elmeséled a legkínosabb történeted?

Anyám mesélte, hogy néhány hete valamiért szerelőt hívtak, talán hidegburkoláshoz. Nagyon rendes hapsi volt, valamiért még pluszba kiszaladt, hogy behozza (valami nehéz cucc).

A bejáratnál két ajtó van egymástól egy méterre, közöttük az egyik falon a villanyóra szekrénye. Amíg a fickó kiment, anyám visszakapcsolta a biztosítékot - majd megszólalt a telefon. Futás felvenni, villanyórát el is felejtette.

Két perccel később jött a szerelő, vakító napsütésből be a félhomályba - kvázi vakon. A villanyóra szekrény ajtaja nyitva maradt, pont fejmagasságban van - BAMM, fickó arccal elkapta.

Kicsit erre hajazó sztori: nagyon alacsony vagyok, emiatt jellemzően figyelmen kívül hagyom a "fejre vigyázz" táblákat, mert úgyis elférek alatta. Régebben volt egy közel 190 magas exem. Az utcán sétáltunk, amikor elkezdett nyafogni, hogy nagyon kell pisilnie, keressünk egy helyet. A legközelebb egy pincehelyiségben kialakított kocsma volt. A "vigyázz a fejedre!" felirat alatt én lerohantam a lépcsőn (5 centivel alatta el is fértem), az exem meg engem figyelt, nem a táblát és futott utánam. Teljes arccal kapta el, mert cirka 35 centivel magasabb volt nálam :)

Na azt a nyerítést, amit a törzsvendégek csináltak a produkció láttán...:D

Illetve mai friss, ropogós:

A férjemnek van egy olyan hülye szokása, hogy nem artikulál rendesen, ezért sokszor nem érteni, hogy mit mond, csak motyog.

Háttal állt nekem, én hirtelen ötlettől vezérelve megöleltem hátulról, a karjaimat feldobtam a nyakába és a torka előtt összekulcsoltam. Valamit motyogott, de már megtanultam, hogy ilyenkor oda se figyelek. Egy másodperc múlva égető érzés a kézfejemen, üvöltve hátraugrottam: kiderült, hogy cigi volt a szájában és sikerült a parazsat kézfejjel megsimogatni. A motyogás meg az akart lenni, hogy "vigyázz, a cigim!".

Most van egy szép hólyag a kezemen...

Elolvastam jópárat, köszi szépen :D

Akkorát nevettem ezeken: 53, 69, 79 (ugyanaz az ember írta)

Kegyetlen jók :)) Te szegény!

Nekem is van egy szerelős. Elég kínos.

A mosdó csapja alul folyt, a férjem pedig szerelőt hívott.

Sikerült előbb hazaérnem, gyerek anyámnál, gondoltam, lezuhanyzom mielőtt érte megyek.

Ajtó bezár, fürdés.

Azt persze elfelejtettem, hogy aznap jön a vizes, így nyugodtan nekiálltam a dolgomnak. Egyszercsak elment a víz én meg nyakig totál habosan, szememben sampon, keresem a törölközőmet. Amit nem találok. A kis kéztörlőt magamhoz véve próbálom kitörölnii a szememből a vegyszert, és kirontok a fürdőből.

Hallom a férjem hangját, gondoltam zólok neki, hogy kéne még víz.

Meglátom könnyem közt, mielőtt szólhatna egy újabb adag sampon indul el a homlokomon. Leveszem magamról a törölközőt, ami alig takart így is, hogy gyorsan letöröljem. Ebben a pillanatban lép be a szerelő, én meg ott állok egy szál habban.

Épp ma történt velem:

Na, engem épp ma néztek hülyének.... Átöltöztettem, hogy megyünk el, néztem a pelust (előtte nemrég adtam rá), ó mondom, ebben alig van valami.... Bementünk a Mekibe, ül anyu ölében, indulnánk, anyu felkiált: most pisil!!!! Odanézek, foltos anyu szoknyája, és ahogy anyu gyorsan lerakta, a lábai alatt egy hatalmas tócsa volt, és szakadtam a röhögéstől....De hosszú gatya is volta rajta, szóval nm tudom, hogy folyt ki egy hatalmas tócsa.... Lehet, a kicsit pisis pelust is ki kellett volna cserélni...:)?

Első:imádok IKEA-ba menni. Szeretek ott mindent ebbe beletartoznak az italok is. Persze mindig meg is iszom 3-4 pohár italt. Amúgy is sokat kell mennem WC-re na de ezek után. És legutóbb nem kellett. Gondoltam ha már itt a WC elmegyek. Persze nem tudtam pisilni csak ott ültem a WC-n. Viszont a fülkék előtt egy nagy tömeg várt az én kis helyemre. Gondoltam, hogy nyomom egy kicsit. Hááát persze, hogy pukiztam egyet(?) vagyis inkább 5 nagyon hangosat. És még pisilni sem tudtam. Kimentem és mindenki nézett rám, hogy 20-n egypár éves csaj és ilyet csinál...

Másik: EZEN SOHA NEM FOGOK TUDNI RÖHÖGNI!

16 voltam és a holokauszt áldozatainak emléknapja volt. Vannak zsidó rokonaim akik közül még velem egykorú is van. Megbeszéltük, hogy az egész pereputty átjön hozzánk hisz közös rokonaink haltak meg/szenvedtek koncentrációs táborokban. Anyám mondta, hogy töltsek le valami ezzel kapcsolatos zenét. Le is töltöttem. Tudni kell rólam, hogy bármilyen jól is beszélek angolul a számokból a szöveget még magyarul sem hallom ki. Szép, szomorú szám. OK biztos jó. Jönnek a rokonok. Zene bekapcsol. Ééés BASSZUS! Anyám a fülembe súgja: Kicsim kikapcsolnád a zenét? Én hangosan: Miért? Nem jó? A rokonok persze perfekt angol tudással hallották miről van szó. EGY NÁCI SZÁM VOLT! HOLOKAUSZTTAGADÁSOS! Annyira égtem legszívesebben meghaltam volna. Ők még egész jól fogadták egy barátságos mosollyal DE ÉN kb. egy hónapig depis voltam.

06-01 22:08 - Köszi szépen, örülök, hogy tetszett (valóban én voltam mindhárom). Az a durva, hogy van még kínos sztori bőven az életemben xD.

Történt egyszer régen, hogy khm, közös megegyezéssel otthagytam az egyetemet, hogy szakot váltsak. Volt fél évem, amíg nem voltam diák, így hát elmentem dolgozni. Kb 20 éves lehettem, és addigra éppen tele volt a tököm a tipikus segédmunkákkal, mivel csináltam már őket nem keveset; gondoltam, ideje valami újat kipróbálni. Hát ezt a tervemet sikeresen kiviteleztem, mert élő erotikus műsorban chates operátorként dolgoztam innentől.

Ha valaki nem tudná, mi ez a munkakör: újkori divat, hogy a nyugati gazdag perverzek azért fizetnek komoly pénzeket, hogy hús vér szereplőkkel kommunikálva az interneten keresztül maguknak rendezik az élő pornófilmet. Amatőr esetben adott egy vagy több szereplő, egy webkamerás számítógép és egy közvetítő portál. Komolyabb esetben a szereplők mellé egy komolyabb kamera, sok számítógép, kb 15-20 internetes regisztráció járul, valamint ezek egyidejű kezelésére egy plusz személy, az operátor, azaz én. Ami felbecsülhetetlen ebben a szerepkörben, az az, hogy a fizető kuncsaft felé te hivatalosan nem létezel (meglepően kevés embernek kettyen le, tulajdonképp mivel is gépel a csaj, amikor a keze épp khm.. mást csinál), így általában a szereplők nevében beszélek. Röviden: bár a csaj az, aki csinálja, én írok regéket arról, mennyire szeretek szopni... Megjegyzés: el lehet képzelni az állásinterjút egy ilyen munkakörre xD.

Hát több sem kellett nekem, hamar az élet királyának éreztem magam, elvégre minden ismerősöm pornórajongó volt, én meg már belülről szemlélem az ipart, és még nekem fizetnek érte. Persze hamar kiderült, hogy ha valamit napi nyolc órában csinálsz, az hamar elveszíti a varázsát (és bizony a nőgyógyásznak sem álom az élet :D), na mindegy. Persze a haverok folyamatosan poénkodva próbálták letörni a nagy pofámat, hogy majd hogy fogom én utálni ezt a munkát, mert majd dagadt öregasszonyokkal kell majd dolgoznom, vagy melegekkel (20 évesen irtó homofób voltam még). Csak röhögtem rajtuk, de azért a bogarat beültették a fülembe, ezért a betanulás alatt folyamatosan fürkésztem a szereplőket, hogy mire készülhetek, de nem látszott semmi.

Aztán egyik nap reggel közli a főnök, hogy új partnereket kapok. Bejön egy faszi egy szál törölközőben, nyilván szereplő, bemutatkoztunk. Az oldalakon a díjazás perc alapon történik, ezt folyamatosan könyvelni kellett egy Excel táblázatba. Ezek a táblázatok a szereplő személyek keresztneveiről voltak elnevezve; kérdezem a srácot, hogy mi is a nevük. A'szongya: "Attila és Zsolti". Hát, itt konkrétan elkezdett velem forogni a szoba, kicsit megőszült a halántékom és kb lábon hordtam ki egy tüdőembóliát. Visszakérdeztem: "őőő, ne haragudj, Zsófi?", a srác: "nem-nem: ZS... O... L... T... I!". Izzadva keresem a táblázatot és abban a pillanatban sziklaomlás-szerű megkönnyebbülés ért, a táblázaton ugyanis ez állt: "Attila-Zsolti-Éva", "jaaa, hogy édeshááármaaaas", mire életem egyik legmorbidabb szituációja keretében a srác unottan megjegyzi a hátam mögött az ágyon: "az volt, de a csaj lelépett a múlt héten". Ne itt az agyam feldolgozóképessége már nem volt elegendő, az akkori szellemi állapotomat két szó írná le nagyon találóan: fatal error. Csak visszakérdeztem már, hogy basszus, nekik nem gáz, hogy csaj nélkül kell tolni, a válasz: "egyáltalán nem gáz, amúgy is egy hülye p1csa volt". Na erre szokás azt mondani, hogy fakkjúb*zmeg...

Mire kezdtem feldolgozni a helyzetet, már csilingelt is az egyik portál, éééééés indult az első fizetős műsor, aminek hatására életem egyik legbrutálisabb rémálma vált valóra: a hátam mögött egy méterrel két kedves meleg srác cuppogva pipázza egymást, és tudom jól, ez még csak a kezdet. Hirtelen egyből kedves és otthonos gondolattá alakult az az eshetőség, hogy most negyven fokban, 30 fokban megdöntött pallóra is tolhatnék tele beton talicskát reggel hattól este hatig, mint a régi szép időkben. Az igazán gyönyörű az volt, hogy ez a két jóember megérezte a félelmet, és direkt elkezdték húzni az agyam. Egyikük elkezdett kérdezgetni, hogy mit éreztem, amikor megtudtam, hogy melegekkel leszek. Persze eléggé eufemizáltam a valóságot, elvégre azt mégsem mondhattam, hogy először azon gondolkoztam, hogy vajon az volna a jobb, ha én ugornék ki az ablakon, vagy ha őt dobnám ki rajta. Aztán farkas vigyorral megkérdezte, miért nem nézek rá, ha hozzám beszél, ne sértsem már meg. Olyan szinten kicsináltak, hogy nagyon kevés választott el attól, hogy kirohanjak rókázni, kb csak az tartotta bennem a lelket, hogy nehogy már ők nyerjenek. Majd elkezdtek azon poénkodni a főnöknek, hogy ők máris úgy megkedveltek, hogy innentől állandóan velem akarnak dolgozni majd. Mire a főnök közölte, hogy az a terv, hogy engem állandósítanak velük; na, király, miért is ne... Ezután jött az, hogy "majd egy-két hónap velük és rájövök én is, hogy mi a jó ha-ha-ha" (bennem eközben az a gondolat forgott, hogy egy két hónap, és egy nap csak egyikőnk hagyja el ezt a szobát élve).

Hát innentől elég érdekes négy hónapja következett az életemnek, hogy óvatosan fogalmazzak (az igazán megalázó az egészben az volt, hogy a szemközti szobában három eszméletlen gyönyörű csinált leszbikus édeshármas műsort, amiből én csak a kéjes sikongatást hallottam folyamatosan). Ami hasznos volt, hogy végső soron tökre összehaverkodtam a két hülyegyerekkel. Nem voltak éppen túl okosak, de ettől (és a szexuális koncepcióbeli áthidalhatatlan különbségektől) eltekintve oltári arcok voltak és embernek és kollégának is teljesen korrektek; egy idő után már nem is akartam, hogy mással rakjanak össze. Én annyit még nem röhögtem életemben, mint az alatt az időszak alatt, mert két ekkora állatot keveset hordott a hátán a világ. Mai napig nem értem, hogy lesz valaki meleg, de a homofóbiám már a múlté, ennek köszönhetően. Arról a fél évről, amit ebben a stúdióban töltöttem, annyi vicces sztorit le tudnék írni, hogy majdhogynem egy blogot is indíthatnék akár.

"hogy majdhogynem egy blogot is indíthatnék akár." Indíts, kérlek! :D

Vagy legalább írj még sztorikat, ha eszedbe jut. :)