Elmeséled a legkínosabb történeted?

Téli este volt , egy barátomhoz mentem fel , összebújtunk stb.. majd összevesztünk egy mondvacsinált hülyeségen és azt hittem sose fogunk kibékülni. Később persze én felhívtam , aztán tovább beszélgettünk msnen. Az egyik haverjánál aludt , mondta a haverja , hogy szeretné ha nála aludnék - úgy hogy Ő is ott volt. Lementem hozzájuk , nagy hó volt még akkor , 3an nagyon jót szánkóztunk , nevettünk , stb.. Aztán éjfél körül felmentünk ehhez a sráchoz , én aznap nagyon fáradt voltam , majd elaludtam , ők online játékot játszottak. Olyan hajnali 3 körül aludtunk el , én a srác haverjával egy ágyban , ő meg felettünk és történtek szép számmal dolgok de ezt inkább nem részletezem.. a lényeg , hogy lefényképeztek engem semmi csináljunk fényképeket kérdés nélkül , én nagyon megijedtem , azt hittem most süllyedek el az egész iskola , tanári kar szemében , de aztán kiderült , hogy max a takaró látszódott.. szal ennyi volt a kínos sztori..

18/N

Jó pár éve történt meg az eset. Teljesen friss jogsival és apukámtól kapott 12 éves kisautómmal döcögtem az utakon.

Azért kaptam, hogy tanuljak meg rajta vezetni. Végül sikerült :)))

A történet ott kezdődött, hogy apukám közölte: tankoljak az autómba. Annyit mondott, hogy van 5ezer forintos utalvány a szobájukban a polcon és vigyem el azt.

Úgy is tettem, elvettem az utalványt, ránéztem és indultam is.

Mivel más dolgom is volt (barátnőmet felvenni), így megfeledkeztem, melyik kúthoz is szól a "belépőm".

MOL helyett sikeresen beálltam a Shell-hez és cseppre pontosan 5000 Forintot mentem tankolni.

Mikor bementem fizetni és odaadtam vidám mosollyal a kupont, akkor mondta a pénztáros srác, hogy ez nem lesz jó!

Mondtam neki, hogy miért?! Hiszen érvényes! Majd laza mosollyal közölte, hogy igen az .. csak nem ide.

Lekaptam a pultról az utalványt és majdnem összeestem. Mondtam a srácnak, hogy 1 perc.. Felhívtam apukámat, hogy gáz van..

Mikor odaért és meglátott elkezdett röhögni. Kifizette a benzint, majd elkérte az utalványt.

Azóta házas vagyok, 8 hónapos lányommal.. Azóta 1× sem tankoltam. :))))

Ebben a sztoriban az a gyönyörű, hogy lassan hat éves, de valahogy nem tudok úgy elmenni bizonyos körökbe sörözni, hogy ezért ne röhögjön ki valaki :D

Egyetemista koromban caflattam be egy vizsgára (általánosan művelő tantárgy, potya kredit). A vizsga egy jó 7-800 fős előadóban volt, és a párom szaktársai is ott ültek egy kupacban, elindultam feléjük, mondván lesz társaság. Elsasszéztam mellettük az üres székhez, mikor odaértem, egy laza mozdulattal a földre hajítottam a táskámat.

Na most a probléma itt kezdődött, ugyanis én előtte 4-5 nappal voltam bevásárolni, és rémlett, hogy vettem egy tömlős májkrémet, amit aztán nem találtam sehol. Na hát természetesen itt előkerült. A dolog pikantériája, hogy tavaszi vizsgaidőszak második feléről beszélünk, kint már nem ritka a 30 fok nappal, a májkrém meg a hátadon lévő táskában, napon elég hamar romlik.

Na most mindez azért volt érdekes, mert a romlott cucc gázokat termel, ami eléggé megnöveli a nyomást egy ilyen tömlős csomagolásban, így változik a fincsi eledel időzített bombává. A bomba márpedig azért bomba, hogy felrobbanjon, DE MIÉRT 300 EMBER KÖZÖTT KÖNYÖRGÖM? Akkorát dörrent a cucc, hogy mind a 300 ember olyan csendben lett, hogy hihetetlen. És persze mindenki keresi a dolog forrását. Azok akik közelebb ültek hozzám, kvázi lábon hordtak ki egy infarktust, és kb egy emberként kérdezték, hogy mi a pék retkes f*sza volt ez a hang. Na most ebben a szent minutumban állt össze a heti bevásárlós kirakós bennem, és ott kb olyan mozgásom lehetett, mint az esőembernek mikor rohama van, és csak ennyi jött ki a számon: k*rvára remélem, hogy nem a májkrém. Na itt akkora röhögés tört ki, hogy azt nehéz leírni. Kérdezték, nem nézem meg? Mondom ááá, ráér az (azért nézzünk magunkba: mindenkinek kell pár perc, mire felkészül arra, hogy végignézze miként teríti be a gyorsérlelésű rothasztással készített bűzös májpüré a cuccait).

Na igen, csakhogy nem úsztam meg ennyivel, merthogy a heavy tools hátizsák egy f*sza cucc, de légmentesen nem zár, és apránként olyan akut fosszag kezdett el terjengeni, ami már messze meghaladta az emberek tűrőképességét (tegyük hozzá: megértem, mert egy fesztiválos toi-toi ehhez képest rózsabokor...), szóval nem volt más hátra, túl kellett esni a dolgon. Ennek megfelelően irányt vettem a budi felé. Persze ekkor a srácok még mindig nem kaptak levegőt a röhögéstől, és szájról szájra terjedt a robbanás okának története. Na most ez azért érdekes, mert ha te vörös fejjel és egy fosszagú táskával gázolsz kifelé, akkor egyszer csak egészen sok ember kezd el feléd mutogatni, hogy na Ő a mai nyertes a nap balf*sza versenyen.

De persze még nincs vége, mert hát azért a táskámat szerettem, csak nem vágtam ki a kukába ott helyben, így maradt a takarítás. Na igen, de túl sok eszköz nem állt rendelkezésre, így muszáj voltam kézzel és budipapírral kimerni azt az addigra már ínycsiklandóan habzó matériát. Na most ekkor lépett be egy középkorú fószer a budiba (valami tanár lehetett), és még be sem ért, már láttam rajta, hogy facsarja az orrát a cucc. Ekkor még nem is volt különösebben meglepődve, mert hát a fosszag egészen természetes velejárója a slozinak, DE amikor e mellé meglátsz egy vörös fejű hallgatót, aki puszta kézzel egy habos fos színű/szagú/állagú cuccot mer ki a saját táskájából, akkor azért agyilag becsusszan egy fatal error. Hát a fazon sem éppen higgadtan reagálta le a történteket, mert egy pantomimest megszégyenítő módon állt és nézett rám pár másodpercig, mire rájött, hogy nem is kell vizelnie, és dupla tempóval távozott, mint jött... És mindezek után még menjél vissza vizsgázni!

Mellé ugye említettem, hogy a barátnőm csoporttársaival voltam együtt vizsgázni, mire hazaértem a párom már ott várt az akkori lakótársaimmal, és ott is ugyanaz a röhögés várt, mivel a srácok nem átallották az asszonyt felhívni, és részletesen beszámolni, hogyan is vizsgázott nap hőse...

Nem igazán szégyenteljes a sztori (illetve nem számomra), de kínosnak kínos, meg vicces is.

Jó 7 éve betoppanok barátnőmékhez. A nővére fogad a konyhában. Feltettem a szokásos, szellemes, egyedi és mindenható csendtörő alapvetést: "mi újság?" A válasz egy kissé meglepő volt, sőt a téma fényében kissé részletesebb is a kelleténél, ő ugyanis pár mondatban elmesélte nekem, hogy egész nap brutál szorulással küzd, már azt sem tudta mit csináljon, mert dél óta próbálkozik. Hát én itt bántam meg a próbálkozást, de ő még folytatta, hogy most egy barátnője adta neki ezt a tök jó hashajtó teát, mert ez aztán kihajtja belőle a cuccot, mint a sicc. Mondom, remek, ettől tényleg aranyba foglaltatott a délutánom, köszi. Ekkor lejött a párom és kacér mosollyal közölte, hogy anyukáék elmentek másik városba vásárolni, még sokáig nem jönnek. Természetesen pár perc múlva vadul csomagoltuk ki egymást a ruháinkból, csodás tavaszi délután volt, tökéletes, szenvedélyes romantikus. Na de ekkor hirtelen a nővérke oltári lendülettel feltépi az ajtót, megvadult tinó módjára beront a szobába, hangos "BOCSI" felkiáltással felkap egy újságot és kirohan. Az ajtót nyitva hagyja, beront a budiba és egy határozott "FRRRRÖÖÖÖÖTTTY" hang segítségével demonstrálja, mennyire hatékony is az a bizonyos tea. De mellé a full kontaktban végighallgatott fosást egy megkönnyebbül "aaahhhh" hang is kísérte. Na itt nálam mind mentálisan, mind fizikailag elszállt az ihlet, így a nagy szex félbemaradt, orgazmus helyett egy kiábrándult cigizés volt a záró momentum. Legalább tudom, hogy az a sz*ros tea tényleg hat...

Jó sztorik:)

Az én vicces történetem egy randin volt. A párommal elhatároztuk, hogy elmegyünk piknikezni, sétálni a tópartra. Ott találkoztunk a párom keresztapjával, a nagy horgásszal, és a barátom bemutatott minket egymásnak, a keresztapja meg kitalálta, hogy fogjak egy halat. Hiába tiltakoztam, mondtam, hogy nem tudok horgászni odaültettek a bot mellé, úgyis csak kis halak jönnek. Pár perc múlva rám kiáltottak, hogy akasszak. Megakasztottam életem első halát, mint később kiderült, egy 13 kilós harcsát. A hal lerántott a stégről, de én fogtam a botot. A párom utánam ugrott, elvette a botot és feladta a keresztapjának a stégre. A jelenetet az egész tó végignézte. De volt egy jó napunk, másnap pedig ettünk egy finom harcsapaprikást a párom keresztapjánál, aki azóta is nevet a sztorin.

Pár hete is leégettem magam. Megyünk kocsival az úton én vezetek, kocsi tele haverokkal, épp egy faun megyünk át, az úton előttem tyúkok, kiszökhettek valamelyik házból. Én megszólalok de aranyos pingvinek! Mindenki elkezdett röhögni, de én még rá tudtam tenni egy lapáttal, amikor megkérdeztem, hogy min nevetnek. Amikor leesett, akkor pedig meg kellett állnom a kocsival úgy röhögtem.

Suliban is voltak érdekes dolgaim. Kicsit elgondolkodtam töriórán és nem hallottam meg, hogy a tanár mondta, hogy lapozzunk a könyvben és nézzük a térképvázlatot. Észrevette a tanár, hogy nem figyelek, odajött és mondta, hogy mutassam meg hol van Spárta. Én gondolkozás nélkül rámutattam egy képre, ami spártai katonákat ábrázolt. A tanár pedig felemelte a könyvem és megmutatta az osztálynak, hogy hol van Spárta.

Ugyanennél a tanárnál jelentek és mondom, hogy xy elment(volt már aznap óránk és kérdezte, hogy mi változott azóta). A tanár azt mondta, hogy "Nade kérem! Ez igazán nem tartozik az osztályra."

19/L

Ezt igazából nem tettem meg, csak megtörtént, de kínos volt.

Szóval 14 évesen kidobták a fogaimat elöl. 4 első fogamat lecsiszolták és egyenként koronát húztak rá.

3 évvel később az akkori barátom katona lett és a szüleivel bementem hozzá a laktanyába karácsonykor. Ahogy szálltam ki a kocsiból sok cuccom volt és már nem fért a kezembe, így a teás üvegemet a fogaim közé vettem, majd mikor odaért a párom kiesett az üveg a számból. Nem értettem, hiszen tartottam a fogaimmal.

Részemről bosszankodás, részükről nevetés... ugyanis az egyik koronám leesett, ezért esett ki az üveg a fogaim közül.

Ott álltam egy rakás katona előtt, és elől nem volt meg az egyik fogam... keresni kezdtük és végül megtaláltuk. :)

két hét múlva (az ünnepek miatt) 5 ezerért visszatették.

Azóta is megvan! :) (A fogam is és a párom is, aki már a férjem)