Elmeséled a legkínosabb történeted?

Jaj, ilyen öltözős sztori nekem is volt!

Még középiskolában történt. Nem tudom, mennyire találjátok majd viccesnek vagy kínosnak. Szerintem nem kínos különösebben, vagyis nem érdekel már annyira, de azért leírom.

Tehát volt egy fiú, aki nekem nagyon tetszett. Tudtam mikor van tesiórája (neki és az osztályának). Egyszer nekem épp lyukas órám volt, az öltözőből pedig már minden srác bement tesire, csak ő maradt bent. Gondoltam itt az alkalom! :DD Ugye én már készültem, tehát sikerült kulcsot szereznem. Bementem a helyiségbe, rögtön be is zártam belülről az ajtót, köszöntem a srácnak de közben már zártam az ablakot is (az nem kifejezés, hogy meglepett arcot vágott, az első percekben meg sem szólalt egyáltalán), és kezdtem volna bele a "dologba".

Már történtek az események, de még épp volt rajtunk ruha. Egyszer csak nyílik a másik helységben az ajtó és kijön egy srác a mellékhelyiségből mobillal a kezében. Teljes nyugalommal sétált ki, bámulta a mobilt, ha nem szólalok meg simán elmegy mellettünk. De hát meglepődtem és felkiáltottam valamit, hogy "úristen!", mire a srác megijedt és elejtette a mobilt. Én meg annyira zavarba jöttem, hogy odaugrottam, hogy segítsek neki felvenni és összeütöttük a fejünket! Nekem ez eléggé fájt, így hátra estem, lényegében a hátamon feküdtem a padlón, ami kőlapokból állt, szóval amikor leestem is bevertem a fejem... Szegény gyerek kérdezgette, hogy rendben vagyok-e. Aztán felálltam, mondtam, hogy persze, jól vagyok (csak menjen már!). Mondtam, hogy hozom a kulcsot és kiengedem őt órára. Aha, persze... csak nem akart menni! Elkezdett kérdezősködni, hogy miért vagyok én ott meg egyáltalán. Elegem lett, mondtam mondja mit kér aztán távozzon, mert nekem ott még "elintéznivalóm" van. (Ugye ha szól a tanároknak akkor abból nagy balhé lett volna.)

Azt az egyezkedést látni kellett volna! Először megegyeztünk egy kisebb pénzösszegben, már nyúltam a zsebembe, amikor rájöttem, hogy nincs nálam pénz. Mondtam, hogy menjen kérjen magának a büfében amit akar, mondja, hogy én fizetem (ismertek ott engem). Erre elkezdett magyarázni, hogy ő azt nem szereti, mert.... és már szinte arról folyt a társalgás, ki milyen ételt szeret. Persze közben próbáltuk kitalálni, hogy mi legyen, én folyton az órámat néztem, a másik srác pedig, aki miatt bementem addig ott ült, kb. még akkor sem tudott nagyon megszólalni. :D Végül megegyeztünk a pasival, hogy egyik délután megnézem a számítógépét (említette, hogy mi a probléma vele, én meg ahhoz pont értettem).

Végre ketten maradtunk, de azt a helyzetet nem kívánom senkinek! Ugye ugyanonnan folytatni már nem lehetett, úgyhogy csendben ültünk egymás mellett 5 percig, még ásványvízzel is kínált. :D Kicsit még beszélgettünk, aztán megtörténtek a dolgok.

Nem kell mondanom, hogy mivel elment az idő végül az ablakon kellett kimásznom, hogy ne lásson meg senki...

De nagy élmény volt a másik srácnál is, akinek 4 órán keresztül szereltem és telepítettem a gépét (kellett neki minden marhaság, azt hittem sosem végzek).

Egy átmulatott éjszaka után, természetesen "kicsit" bealudtam reggel... kapkodva öltöztem, ne késsek túl sokat a suliból.

Előző napi gatya fel, szuper legalább kéznél van.Indulás ki a megállóba, ahol az ismeretlen ismerős arcok várakoznak. Nézem a buszt jön-e, erre... a gatyaszáramból kigörög az előző napon használt bugyim. Tyűűű, de ciki :))), szerencsére már nem akkor várom a buszt! ;)

35/n

"széntabletta fekete (esetleg barna)"

Nem én vagyok az a válaszíró, de: hasmenésre nemcsak széntablettát használnak. A páromé pl. apró és fehér színű. Láttam olyat is, ami nagyobb és halványzöld. Ezerféle van.

Első válaszoló vagyok, eszembe jutott még egy kínos történet .

Általánosban, alsós koromban valamikor eszembe jutott az a "nagyszerű" ötlet, hogy fogkrémmel ápolom a tincseimet, mert attól még finom mentolos illatom is lesz (mára kiforrottabb a technikám). Szóval az első tincseimen kétoldalt végighúztam a fogkrémes kezem, és jól bele is dörzsöltem, hogy összeálljon, reggel terveztem kimosni suli előtt. Persze totál elfeledkeztem róla (kislányként nem nagyon nézegettem magam a tükörben), és úgy mentem iskolába.

Érdekes módon egész nap nem tűnt fel, csak mikor a menzára mentünk, és vidáman cseverésztem a lányokkal, akkor jöttem zavarba, hogy miért néz engem az egész ebédlő, és fordul utánam minden gyerek. Gyorsan beszaladtam a mosdóba, és láttam meg a két száradt, fehér hajtincset (undorító volt, de jó mentolos illatú...), amik addig a fülem mögé voltak dugva, így nem tűntek fel nekem. Csak azt nem értem máig, hogy a drága osztálytársak miért nem szóltak egész délelőtt :D