Elmeséled a legkínosabb történeted?

Nyári útttörőtábor a Velencei tónál, 1970-es évek.

Reggel ébresztő után mindenki rohant a mosdóba. 300 gyerekre volt vagy 2 WC. Persze, nem jutottam időben sorra, mert menni kellett sorakozni.

Először csapatinduló éneklés, aztán napiparancs kihirdetés, aztán előző napi vetélkedő győztesei hírdetése, aztán reggeli torna, hajlongással, ugrálással. Aztán zászlófelvonás, aztán ügyeletesek kiválasztása, aztán Himnusz, meg orosz Himnusz, meg Internacionálé, meg mit tudom még mi....

Mire idáig elértünk, nekem már annyira kellett rottyantani, hogy majd szétpukkadt a hasam. Gondoltam, míg énekelünk, majd stikában kieregetem a fingást, szépen darabonként. A szél majd elviszi a szagot. Hát sajnos nem sikerült.

Az egyik ünnepi dal közben kirobbant belőlem az egész, és én akkorát pukiztam, hogy csak úgy lobogott a gatya rajtam!

Az ének abbamaradt, először döbbent csönd. Skandallum! Az orosz Himnusz alatt ki merészelt fingani? Hatalmas megrökönyödés, majd egetverő röhögés.

Mindenki hátranézett, ahol én álltam a barátnőmmel.

Na, rögtön kapcsoltam,mit is kéne tenni, és én is hátranéztem a barátnőmre, aki tök bambán áll mögöttem, sose volt gyors felfogású.

Egész tábor alatt, 2 hétig csak őt cikizték, hogy mekkorát fingott. Minél jobban bizonygatta, hogy nem ő volt, annál gyanusabb lett.

A végén bevallottam a többieknek, hogy én voltam de hiába, mert addigra már mindenki elkönyvelte, hogy ő az, aki a Nagy Orosz Himnusz alatt fingani mert. És mekkorát!

Olyan nagyon kínos történeteim nincsenek. De szerintem lesz nem egy olyan emlékem amikre pár év múlva is emlékezni fogok.

Pl:. Egyszer csücsülünk magyaron. Mondta a tanár, hogy következő órán /duplaóra volt/ behozom a laptopot mondtam neki hogy játszunk az interaktív táblán. Jó rendben. Nem oda küldött, hogy állítsam be /persze nem sikerült/ majd mondtam neki, hogy lemegyek az infotanárét... Lemegyek így megszólalok: "tanárnő azt üzente elfogyot a regimentje menjen fel a asba de izzibe..."

jó felmegyünk mondja így hogy xy játszani akart...:D

aztán kiküld ilyen nyelvtan játékkal játszani majd megyek a helyemre kérdezi: " jó volt?" így nézek rá fapofával :hát tanárnő az aknakereső jobb

meg egyszer tesin labdákat fújtunk a tanárral többiek futottak /nekem volt valami a lábammal/ és megfogok egy labdát míg fújja a tanár a másikat mire megszólalok: "tanárúr ezt a labdát is odavigyem? ez nem lapos csak olyan dombormű" /selejt.../

De a 2 legnagyobb beszólásom tanár:'mi az a hierogrifa?"

én:"cinimini"

Egy előadáson voltunk témája a drog volt...

Utána beszélgettünk róla magyaron. Valahogy szóba került a gyerek nevelés is, hogy sok szülő csak beülteti a tv elé a gyereket és a tv amolyan "elektromosgyerekpásztor"ként viselkedik... Így ez elhangzott. Én erre ránéztem osztálytársamra:"Te egy elektromos tehén vagy"

*elfogyott

*3asba

bocsi gyorsan gépeltem

én egyszer leültem anyám mellé a buszon és nem vettem észre hogy ő az :D

Néztem vagy negyed órát hogy úristen ez a nő itt duruzsol mellettem, aztán ránéztem és anyám volt éppen hozzám beszélt :D

Végig olvastam minden hozzászólást. Az orosz Himnuszos történeten még mindig röhögök. :DD

Én is elmesélek egyet. Nyár volt, ilyenkor tanultam vezetni, mindennap jártam, és úgy volt megbeszélve a tanárral, hogy eljön értem, és majd innen vezetek tovább. Volt még kb. 1 órám, lefürödtem, és hülye szokásom, hogy bugyiba és melltartóba nézegetem magam a tükör előtt, honnan kéne fogynom. Nem vagyok kövér, átlagos alkatú és súlyú vagyok, csak akkor így gondoltam. A tesómnak, aki nálam sokkal vékonyabb, van egy fűzője, amibe csak bele kell bújni, szóval nem az a hagyományos. Gondoltam felveszem, milyen jól áll rajtam, nagy nehezen rám jött, de tényleg kész szenvedés volt felvenni, már a mellemnél megakadt a mutatvány, de aztán addig húztam lefele, amíg sikerült felvenni. Ott nézegetem magam, milyen jó alakom lett, közbe észre vettem, hogy maradt kb. fél órám, és van, amikor előbb itt szokott lenni értem az oktató. Mondom, most már akkor leveszem, és felöltözök normálisan, hát igen... csak nem jött le. Hiába próbáltam, lefelé nem ment a csípőm miatt, felfelé meg nem volt annyi erőm, hogy kibújjak belőle. Már majdnem sírtam, és bepánikoltam, alig kaptam már benne levegőt. Két ötlet jutott eszembe, az egyik, hogy levágom magamról, és veszek a tesómnak egy másikat, a másik ötlet, hogy erre felveszek egy pólót és úgy megyek vezetni. Az utóbbi nem tűnt rossz ötletnek, csak hát ugye már így is nehezen vettem levegőt, hát még vezetés közbe. Ott tébláboltam a tükör előtt, közben próbáltam magamról lefejteni, de az idő meg egyre fogyott, aztán eszembe jutott, hogy anya itthon van. Felvettem egy nadrágot, azért mégse, bugyiba szedje le rólam, szóltam neki, de már előre mondtam, hogy ne röhögjön. Persze, hogy röhögött, és végül is úgy szedte le rólam, hogy előrehajoltam, és nagy nehezen leráncigálta rólam a fűzőt, persze már folytak a könnyei a röhögéstől. Mondtam neki, hogy ezt el ne árulja senkinek, de még néha ma is felemlegeti, persze csak, amikor kettesbe vagyunk.

7-8 éves lehettem,az első padban ültem.Nem tudom,miért,de úgy éreztem,hogy a fingás természetes dolog és nem vicces,akkor sem nevettem,ha más fingott.Ebből az lett,hogy teljesen gátlástalanul fingottam órán a nagy csend közepén.És olyankor persze mindenki röhögött.Azután esett le,hogy ezt nem illik,amikor a szünetben a fél iskola engem csúfolt:)

Másik:Anyámmal egyszer elmentünk egy előadásra,a második sorban ültünk.Síri csend volt a közönségben,mindenki az előadóra figyelt.Mögöttem ült egy dagadt pacák,aki nem fért el és folyamatosan rugdosta a székem.De ha ez nem elég,még a hasa is korgott,de olyan szinten,hogy csak ezt lehetett hallani az előadó mellett.Alig bírtam visszafojtani a röhögést,már rázkódott a vállam,anyámmal meg nem mertünk egymásra nézni,mert ő elég gyenge idegzetű és ha meglátja az arcom,akkor vége,nem fogja bírni:)

Már lassan 30 vagyok, de beugrott egy általános iskolás sztori.

Néhányan az osztályból rendszeresen mentünk állami ünnepeken verset mondani.

Október 23, művház színpadán gyakoroltunk előtte. Állandóan elröhögtük, a tanárok nagyon idegesek voltak, hogy ezt élesben meg ne merjük tenni!

A többi szereplővel megbeszéltük, hogy úgy állunk, hogy ne nézhessünk egymásra és akkor elkerülhető lesz a röhögés.

Éppen én következtem, kiléptem, belekezdtem... "Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van...blablabla", amikor a második sorban egy pufi srác nemes egyszerűséggel az előtte ülő nyakába hányt, de sugárban...

Ezt a színpadról mind láttuk, nekem már remegett a hangom... "hol khmmmmpffff...zsarmmppfff...nokság van...haha...hihi...hmmpfff", majd mindenkiből kirobbant a nevetés.

A tanárok a függöny mögül néztek minket, nem láttak a nézőtérre. Idegesen mutogattak, hogy azonnal hagyjuk abba, de még jobban elkezdtünk röhögni, folyt a könnyünk :)

A szomorú vers helyett egy színpadi hat személyes nyerítés lett az egészből :)

Tavaly nyáron történt. A szobám a kertre néz, de van hátul kertszomszédunk is, akiknél pont itt voltak az unokák, egy nálam 1 évvel fiatalabb sráccal is, aki nekem nem jött be. Ugye nyár van, meleg, elfelejtettem lehúzni a redőnyöm és úgy mentem el fürödni. Bejövök fürdőköpenyben, vetkőzök le, és még ott táncikálok egy sort a szobámba meztelenül, mert az olyan kényelmes :) Közbe persze nézegettem magam a tükörben, hogy nekem is mennyit kéne formásodjak(írta is valamelyik hozzászóló) amikor kapcsoltam, hogy ég a villany, kint este és nincs lehúzva a redőny, a szomszédék pedig kint esti bográcsoznak. Gyors lehúzom, reméltem, hogy nem láttak meg.. Hát persze, hogy reggel amikor megyek ki, ott röhög rám az akkor 17 éves kissrác :D Nem tudtam, hova piruljak :)

A másik szintén ilyen "nudizós". Szintén tavaly nyári sztori :) Kifeküdtem a kertünkbe napozni, olyan helyre, ahol semmilyen kertszomszéd se láthat, és ilyenkor csak egy bugyiban napozok. Csak azt elfelejtettem, hogyha jön egy lovaskocsi, akkor pont belát a fémkerítésen(kisvárosban lakunk) Persze, hogy akkor jött, 2 50-60 éves "sofőrrel". Szerencsére nem láttam őket többet :))