Elmeséled a legkínosabb történeted?

Szerencsére erről csak nekem van tudomásom(eddig legalábbis). Lehettem vagy 8-9 éves. Előszeretettel döglöttem anyámék hálójában a tévé előtt. Kicsinek imádtam kutakodni, anyámnak sok kézműves cucca volt, minden érdekes volt, és kaptam is érte, ha kikutattam a holmikat(emellett mindig minden szét volt hagyva nálunk, iszonyat rendetlenségben nőttem fel). Egyik nap az éjjeli szekrényen a cserepes-virág mellett találtam valamit, ejj, mondom, biztos kaja . Veszem a számba- ejj, ez nem finom. Hát visszaraktam, hogy ne kapjak ki, hogy elvettem. Azt nem tudom, hogy akkor-e, vagy később jöttem rá, de egy kibontott koton volt. Sejtésem szerint nem volt még használva, mert fel volt tekerve, de inkább nem akarom tudni...

18L

Kedves 06-05 09:17, és még pár másik sztori írója... csak egy kérdésem lenne hozzád: Nem vagy te véletlenül vízöntő? :)

(a kotonos sztori birtokosa voltam)

Mert a legtöbb tipic balf@sz ismerősöm mind vízöntő :)

Amúgy szintén mérleg!

1974 május. Gyönyörű napos idő. Akadémiai hét, szóbeli vizsgákra készülődtem. A szomszéd fiú / ő 18 éves, én 19 csaj/ délelőtt átjött, hogy nincs-e kedvem kimenni a folyópartra ő kicsit pecázna én meg tanulgathatok közben. Gyorsan összepakoltam a cuccokat, kidolgozott érettségi tételek, pokróc... biciklire pattantunk és irány a zöldövezet.

Én kifeküdtem a parton a pokrócra,nekifogtam olvasgatni. Közben rám jött a pisilés. Eloldalogtam kicsit távolabbra jó magas gyomnövények közé, és leguggoltam. Igen ám, de mit az ég, egy hirtelen gyomorgörcs kíséretében olyan hasmars jött rám, hogy csak na. Papírt nem vittem magammal, mivel semmi jelét nem éreztem a hasmenésnek, meg aztán a tételeket sem tudtam volna nélkülözni. Olyan szerencsétlenül éreztem magam! Mitévő legyek? Még csak lapulevél sem volt a közelben, csak az a magas, éles szélű fűféle gyomnövény / tarack féle/ Sírógörcs, röhögőgörcs egyszerre kapkodott, ráadásul a hasmenést elég hangos szelek is kísérték. Mit volt mit tennem, odakiabáltam a srácnak, hogy segítsen, szedjen valahol lapulevelet, és tisztes távolságból dobáljon nekem párat. Nagy nehezen rendbe szedtem magam, felcihelődtem, de! Itt jött a ráadás! Én a kicsi 156 cm magasságommal elég magas gyom közé guggoltam le, és ahogy emelkedtem, a gyomnövény is elkezdett egyenesedni, és szépen az egész hátamat, lábam szárát összekente a trutymó. Nem volt más választásom beálltam a folyó szélére, és a srác mosta le rólam az egészet.

Mondtam is a srácnak, na, most vagy sikerül megcsinálnom az érettségit vagy nagy sz@rban maradok:) Sikerült:))) Olyannyira összejött, hogy a magyar szóbeli előtt még átolvastam Csokonait, és ki is húztam a tételt. Azóta sem felejtettem el A reményhez című versét:)))

Valahányszor eszembe jut ez a kis malőr, mindig röhögőgörcs kapkod.

Előző: ez kemény xD

Erről egy ismerősöm sztorija jutott eszembe. Szintén peca, szintén hasmars. A srác is elvonult a nagy gazosba, csak hát annyira magas volt a gaz, hogy nem akarta guggolás közben összeszurkálni a seggét, így állva maradt, jól beterpesztett, átölelt egy közepes fatörzset és így ereszkedett hátra. Teljesen profi módon ki is tolta a kábelt, volt nála zsebkendő is, eddig minden hibátlan. Egyetlen dolgot nem vett figyelembe a szerencsétlen: kantáros munkásnadrágban ment pecázni, ebben pedig úgy lehet kábelezni, ha kikapcsolod a pántokat és a felső részt leengeded hátra. Csakhogy, mivel nem guggolt, hanem kiegyenesedve hátradőlt a fába kapaszkodva, a gatya teteje belógott alá, amit ő ezáltal úgy telefosott, hogy azt tanítani kellene. Ez volt a kellemetlenség egyik fele, de a fekete leves ezután jött, ugyanis csórikám ezt nem vette észre, és nagy boldogan felcsapta a nadrágot a hátára, ezáltal a még langyos fosi szétplacssant a hátán, jutott a nyakába is, de még a nadrág szárán is lecsordogált egy kicsi. Hogy ezek után elkezdte ott kimosni a cuccot, vagy fososan hazatekert, arról nem szól a történet, de annyira nem is akartam tudni :D.

Mik vannak. :D Az utolsó sztoriról jut eszembe (illetve, ha már úgyis az ürülék a téma...)

Emlékszem, nálunk az utcában régen még derítő volt a házaknál és időnként jött a szippantós kocsi. (Ha valaki nem tudná mi ez akkor röviden egy nagy gödör (betonból vagy valamiből kialakítva, tetővel) a kertben, amibe egy csövön keresztül ment a wc tartalma. A kocsi pedig megállt az utcában és a kerítésen átdobtak egy nagy vastag csövet...

Egyszer az egyik szomszédnál dolgoztak, amikor is valami probléma történt és elkezdte visszanyomni a cuccot, a cső pedig kiszaladt, és mivel annyira erősen jött belőle a cucc összevissza mozgott. Tiszta ürülék és wc papír lett minden, a ház oldala, a fák, az udvar stb.

A 30-as és 53-as sztorin sírva röhögtem, az 53-asnál többször megálltam,tiszta könny a laptopom, fulldokoltam a röhögéstől!!!!! Nagyon komoly.

Nekem is volt 1 sztorim ha már belekezdtem. Általánosban nagyon kellett pukiznom,tartogattam elég sokáig,de ugye ez ez hatványozódik a belekben a percek múlásával.Végül csak kikérezkedtem,már majdnem szétrobbantam...hanem ahogy felálltam, végig fingottam a termet a legutolsó padtól,de hangosan, rotyogósan. Kimentem,rápucsítottam a wc-re,és kb 10 barnyi levegő távozott kissé halkabb stílusban,de brutális sebességgel. Majd elsüllyedtem mikor vissza kellett menni. :D

30/N

Férjemmel és szülőkkel közös húsvétolás egy vadászházban. Szépen felszerelt a hely.

Harmadik nap reggel (idegen helyen néha megáll a belső forgalom) elbandukoltam nagyobb - immár felgyűlt - dolgot intézni, akkor tűnt fel, hogy mi nem teljes a mátrixban: platós WC volt. Otthon tölcsér alakú van, ami kedélyesen vízbe merít minden beleérkező dolgot.

Ráadásul hülyén is volt megtervezve a csésze, mert bár kifejezetten pöttöm vagyok, ráülve volt kemény 5 cm a fajansz a hátsóm között. Elkezdtem a műveletet, egyszercsak megállt az ütő bennem - hozzáért a matéria a fenekemhez! Ijedtemben felpattantam, megfordultam - szemtől szembe állva a produktumommal.

A gyomrom itt feladta és ráküldtem a 10 perce elfogyasztott reggelit. A férjem hallotta az öklendezést, amikor kimentem falfehéren, kérdezte, hogy mi történt.

Elmeséltem, ő szakadt a röhögéstől. Kilépünk az ajtón, férjem még a sztori hatása alatt. Szembetalálkoztunk a szüleimmel, kérdezték mi a vidámság oka. Férjem fülig érő szájjal újságolja, hogy hát hánytam egy szépet.

Erre mindketten a nyakamba borultak, hogy "de jóóó, unokánk lesz végre!!!"

Eléggé csalódottak voltak, mire elmeséltem a teljes történetet :)

Másik: menedzser mellett dolgozom, közvetlen főnök. Eléggé feszített a munkatempója, nemrég behozott néhány jópofa "nyugilabdát". Lazításként dobálja őket vagy zsonglőrködik velük. Egyik nap az irodájában beszélgettünk, rátévedt a szemem a labdákra és akkor elhangzott a "fejemben ez még jobban hangzott" jellegű mondat tőlem:

"Feri, játszhatok egy kicsit a golyóiddal?"

Nagyon pókerarc amúgy az ember, de ott két másodperc alatt számos érzelem átfutott az arcán: meglepettség, visszafojtott röhögés, színtiszta döbbenet, majd a felismerés.

Végül rettentő frappánsan vágta ki magát. Felkapta és a kezembe nyomta a labdákat: "EZEKKEL igen."

Én villámgyorsan kispuriztam, de ahogy csukódott az ajtó mögöttem, még hallottam, hogy kitör belőle a röhögés.