Férfiak! Ez tényleg ennyire elviselhetetlen?

Gondolkozz egy kicsit racionálisan! Hogy néz ki ez a pasi szemszögéből.

Ha társat keres, akivel hosszabb időre vagy akár örökre összekötné az életét, akkor ebben komoly akadály, ha a feleségjelölt láthatóan nem akarja ezt a lépést megtenni. Egyetlen esetben lenne működőképes, ha a férfi számára is elfogadható, hogy egy fedél alatt éljen az anyóssal.

Ha viszont elkötelezettségtől mentes szexkapcsolatról van szó, ahhoz egy hozzád hasonló csaj ideális. Ha ez a szerep megfelel neked, akkor OK. Ha nem, akkor válts!

A kérdező és a "szimpatizánsai" csak fekete vagy fehérben látják a kérdést. Szerintetek, az ha valaki egészésges felnőtt létére nem arra vágyik, hogy a szüleivel együtt lakjon, hanem külön élete és családja legyen, már önző és szívtelen, aki amint teheti az öregek otthonába dugja, és vígan éli az életét, még szegény mama/papa egyedül asszalódik meg.

Na ez az életszemlélet a baj! Én felvállaom, hogy nem akarok a szüleim nyakán élni, és ha saját családom lesz, akkor elköltözni, mert ez az EGÉSZSÉGES. Ha csak a szomszédba, akkor is, mert ez már egy bizonyos távolság. És elképzelni se tudom, hogy anyuékat szocotthonba tegyem. Ha eljön az idő, hogy betegek/magatehetetlenek lesznek, akkor azonnal ott vagyok és ápolom. DE! addig nekik is jár a szabadság. Hidd el anyám se vágyik rá, hogy a gyerekei folyton otthon lógjanak. Élvezi, ha egyikünk sincs otthon (én már külön élek, öcsém még otthon) nyugodtan olvashat és élvezheti a csendet. Ez nem azt jelenti, hogy utálja a gyerekeit vagy viszont. Hanem azt, hogy normális felnőtt ember, akinek felnőttek a gyerekei, a saját életüket élik és esetemben járom a nagyvilágot. De akárhányszor hazamegyek mindig ugyanolyan szeretet fogad. Ettől nem vagyok rosszabb nálad vagy értéktelenebb. Egyszerűen csak látom a többi színt is a feketén és a fehéren kívül.

A válaszadók 99% is így van vele. Talán neked is erre kéne törekedned, nem csípőből ledegradálni (hiányos érzelmi intelligenciájú, szívtelen, kegyetlen, stb) azokat akik másképp gondolkodnak.

46-os válaszoló vagyok.

Még egy gondolat, ill. tény:

A párom nem volt hajlandó elviselni a tudatot, hogy az én szüleim ott vannak a közelben, addig szívta a véremet, míg beadtam a derekam, és inkább elköltöztünk albérletbe.

Most tudod, miért sír??? Figyelj, szó szerint idézem: "Nem igaz, milyen a világ, hogy senkire nem lehet számítani, hogy nincs senki a közelben, aki tudna kicsit segíteni néha!". És sokszor az én szüleimre célozgat, hogy nem jönnek el segíteni!

Ismerem anyuékat, csak egy szavamba kerülne, és tényleg eljönnének bármikor. De már csak azért sem teszem!!!

A rohadt életbe! Élhettünk volna a nagy, külön bejáratos, külön kerttel rendelkező házban, ezért cserébe pusztán a tudattal kellett volna megbirkóznia, hogy mások is vannak a kert másik végében, mással nem! De olyan merev volt, mint egy f..sz, és végül én adtam be a derekam. És most így sem jó neki??? Hát most én leszek merev fa...z!!!

Ugye? Alkalmazkodásra nem hajlandó senki, de akkor tudnak hisztizni, amikor tényleg aszerint kell élni, ahogy ők akarják! Ugye, kedves, alkalmazkodásra alkalmatlan férfitársaim! Később majd lehet menekülni otthonról, megcsalni az asszonyt, csajozni, mert a gyereket nincs hova tenni arra az időre sem, amíg összebújnátok egy kis szeretkezésre!!! Vagy elmennétek egy moziba, de nem tudtok, mert a nagyszülők pont olyan messze vannak, ahogy ti akartátok!!!

36f

90-esnek:

A szeretet már kihalt, többek között a leírtak miatt.

Gyakorlatilag a gyermekünk tart még össze.