Hogy lehet egy anya ennyire elviselhetetlen? Lelkibeteg vagyok, félek az egyedülléttől a jövőtől! Mindez miatta!

Anyám rám van szállva, minden egyes nap, amikor eszek, reggelizek vagy vacsorázok, fél órákon át, de komolyan mindennap 2x minimum, arról nyavalyog , hogy hogy nincsen pénze! Apám tartja el tizenvalahány éve, mert ő egy lusta b*rom, akinek büdös a munka. Azért nem megy dolgozni, mert ő nem akarok későn jönni haza (úgy ahogy mások 4-5 fele), nem akar korán kelni, hidegben-melegbe n buszocskázni, új emberekhez alkalmazkodni. Ezt így megmondja. Közben csomó mindent kikövetel magának. Apám az összes fizetését odaadja neki, mert ha nem anyám napokig ordít vele. Aztán az összes pénzt elszórja. Keresett apám már jól is, tökmindegy hogy havi 300 e vagy 150 e ft volt a fizetése, mindig kevés volt. Én meg mindennap hallgassam, hogy hogy nincs pénz stb. Hogy ma is boltba kellett mennie és vásárolnia kellett, ma is több mint 1200ft-ot költött el kajára, mert itthon mindenki úgy eszik mint egy hörcsög. Kitalál házirendet, hogy este 9után már nincs mászkálás, mert hogy őt zavarja. Apámat üti, apám is visszaüti, velem folyamatosan ordibál, a semmiért!! Nem egyszer el akart már zavarni itthonról, hogy én ingyenélő vagyok. Suliba járok, azért mert ő erőltette rám, hála a jó istennek végre már az éven befejezem, mert meg fogok itthon bolondulni. Igy is lelkibeteg vagyok, barátom folyton azt mondja, hogy sokkal többet lát sírni, mint mosolyogni, barátnőm is mondja hogy depressziós vagyok. Félek egyedül lenni, úgy érzem hogy senkim nincs ebben a világban akire számíthatnék. Ha nem lenne a barátom én nem is tudom mit csinálnék. Szerencsére az éven összeköltözünk, de félek, hogyha nem találok munkát akkor miből tartom el magam?? Annyira félek a bizonytalanságtól, van egy kis megtakarított pénzem, hálistennek anyám nem tud róla, mert követelnék hogy fizessek itthon rezsit. Igy is mondja, hogy de jó nekem hogy nincs semmire kiadásom. Pedig már féligmeddig eltartom magamat. Nekem senki nem ad arra pénzt, hogy kifizessem a telefonszámlámat, a bérletemet, vegyek cipőt vagy kabátot, elmenjek fogorvoshoz, suliba vizsgadíj, különtanár, vegyem magamnak a tusfürdőtől kezdve fogkrémen át a zsebkendőig mindent,arról nem is beszélve, hogy féligmeddig itthon eszek, féligmeddig máshogy oldom meg. Nekem nem vettek még egy ágyat sem, aludjak a régi sz*ron amitől gerincferdülésem van, nem kaptam se telefont, se számítógépet, semmit! Mindenre magam kerestem meg a pénzt. Közben a 14 éves öcsémnek már az 5. telefont veszi és a 3. számítógépet, napi 1200 ft-ost bevásárlásból tesómnak vesz kólát meg édességet, csipszet. Miért utál engem ennyire anyám? Miért kerget az őrületbe? Annyira gyűlölöm már, azért nem megyek csak el itthonról mert nem tudnám eltartani magam, de ahogy vége a sulinak, költözünk össze barátommal, és a megtakarított pénzből élünk addig amig nem találok munkát. Apámról annyit hogy egy alkoholista, nagyon félelmetesen eltorzult feje van az alkohol miatt, büdös, állandóan szédeleg és terrorizálja az embert, azt lesi mit csinál a másik, benyitogat a szobámba, nem érti miért pötyögök egy napt 3-4 órát a gépen, nem tudja felfogni mi az a szakdolgozat. 50 éves, de 70nek néz ki, és úgy is mozog.

Irigylem az olyan embereket akiknek van normális családjuk. Körülöttem annyi embert támogatnak a szülei és nem követelik a gyereküktől 21 éves korában hogy szálljon be az anyagiakba. Megérteném a helyzetet, ha anyám is dolgozna mint más asszonyok, spórolna, és nem tudnák fizetni a számlákat, gondolkozás nélkül hozzájárulnék. De így?? HOgy itthon van és nehezére esik elmenni a boltba vagy kivinni a szemetet? Szerintetek normális hogy 20 e ft-os vízszámlánk meg 20 e ft-os áramdíjunk van? Szerintem nem. És azt követelik hogy én is fizessek. Miközbe anyám egész nap bekapcsolva hagyja a tv-t, tesóm napi 6-7 órát számítógépezik stb. Anyám egész nap mossa a semmit, épphogy felvesznek egy ruhát már mossa is! VAn valaki hasonló helyzetben? Mit tennétek a helyemben?