Férfiak! Ez tényleg ennyire elviselhetetlen?

Kérdező! (75)

Ne sajnáld! Ahogy látom, jelenleg 5%-on áll annak a válaszomnak a tetszési indexe, ez azért jóval több, mint az az 1 % , amiről korábban szó volt. :))

A pontok gyűjtése meg sosem foglalkoztatott.

Jesszus, kabaré ez az egész...

Úgy adod itt elő, mintha egy lakásban egyedül élni a világ legborzasztóbb dolga lenne, amibe minimum belerokkan az ember lelkileg. Figyelj aranyom, megsúgok valamit: több ezer, sőt több millió ember él egyedül, többek között én is! És most figyelj: NEM LETTEM DEPRESSZIÓS! Bizony! ám!:)

Aki attól depressziós lesz, mert egyedül kell élnie, azzal komoly gondok vannak fejben.

Anyukád BETEG. Orvosra lenne szüksége és nem arra hogy a fenekében legyél! A másikkal való törődés nem azt jelenti hogy agyjuk a lovat a másik pszichikai betegsége alá.

Összekevered azt a gondoskodást, amit egy idős, beteg ember igényel, a lelkibeteg anyád színjátékával.

Szerintem nagyon jól tudja a mama hogy egy kis mélabúval vagy pityergéssel bármit elérhet nálad. Nálunk sokkal okosabb pszichológusok/pszichiáterek már rég megmondták hogy ilyenkor a legrosszabb, amit az ember tehet, ha belemegy a játékba, és úgy ugrál, ahogy a másik fél fütyül. Amit te csinálsz az nem szeretet, nem gondoskodás, hanem gyengeség és befolyásolhatóság!

Szerintem anyád is boldogabb lenne ha nem függene ennyire lelkileg tőled, hanem kialakítaná a saját életét, saját barátait, és láthatná a lánya boldogságát, az unokáit.

Mellesleg 40 km semmi, én kb annyit utazok a munkába minden nap, egy városon belül! Ez nem távolság.

Nem vagy normális... Nem tudom hány éves vagy, de ha így folytatod, szépen kiszorulsz abból a korból, amikor egy nőnek gyereke lehet... Az érzelmi zsaroló édesanyukád miatt. Milyen fantasztikus érzés lesz majd beszélgetni a hasonló korú ismerőseiddel, akik körül ott futkoznak a gyerekek, hogy hát igen, anya meg én nagyon jól megvagyunk, kötünk, hímzünk, varrunk, megnézzük a kivánság műsort minden délután a tvben....

Az én párom ott aludni nem hajlandó nálunk, nem még nálunk lakni. És tudod mit? Megértem. Mert én is kb. agyf*szt kaptam, amikor az anyjával kellett élnem 2 hetet. Ha tovább ott kell maradni, esküszöm, elhagytam volna.

Ha ennyire fontosabb anyád, mint a saját életed, akkor köss anyáddal házasságot. Mert neked ő lesz életed társa. Senki nem fogja elviselni, hogy egy hisztis, pityergős, érzelmi zsaroló anyós ott él a seggében. Sokan a saját családjuktól menekülnének egy szerető párhoz, aki akár te is lehetnél, de nem, te még a saját anyádat is a leendő férjed nyakába akarod varrni.

Akkor tudod mit? Tényleg, jobbat nem tudok neked tanácsolni!

Keress egy anyucipicifiát, gyere össze vele. Vegyetek közösen egy nagy házat. Költöztesse ő is oda az anyját meg te is a tiédet, aztán legyetek boldogok.

Tudod, az a normális, ha a gyerekek különélnek az anyjuktól miután felnőttek.

Te ne is álmodj róla, hogy valaha rendes családod lesz. Maximum majd édesanyádat pelenkázhatod, mást nem. Attól, hogy elköltözöl tőle xy kilométerre, még ugyanúgy szeretheted, gondoskodhatsz róla, meglátogathatod. Talán akkor anyukád is felnőne végre, barátokat szerezne, lefoglalná magát és nemcsak sírna a szája a pici lánya után. Jézusom.....