Férfiak! Ez tényleg ennyire elviselhetetlen?

Ellopja az egész életét?

Vagy inkább a gyerek önként szeretné az élete EGY RÉSZÉT az anyjának szentelni? Nem mindegy.

Szerintem itt a második variáció érvényes.

És ez egyáltalán nem vonja azt maga után, hogy ezáltal ne élhetne normális párkapcsolatban!

Ennyi erővel, ha a másik oldalt nézzük: A férfi mondjon le pl. az összes hobbijáról, mert az némi, pár órányi figyelmet elvon a párjától? Hülyeség.

Csakhogy itt a kérdésben szereplő gyerek nem csak élete egy részét, hanem az EGÉSZ ÉLETÉT szeretné az anyjának szentelni, és valami - számomra nem egészen világos - okból azt akarja, hogy legyen egy pasija, aki szintén az ő anyjának szenteli az életét...

Kérdés: kérdező, ha egyszer anyukádhoz kötötted az életed, minek neked még más is? Tudod - legyen ez bármily meglepő a számodra - a férfiak a "párom" megnevezés alatt egy nőt értenek, nem egy nő + anyóst... Márpedig te azt várod, hogy legyen egy férfi, aki KETTŐTÖKKEL kezd kapcsolatot.

Egy részét? Önként? Azért szenteli neki az egész életét, mert az anya, aki amúgy egészséges, normális ember, szépen elérte, hogy ne merjen elmenni, mert akkor neki milyen rossz lesz. Ilyet magától egy egészséges szülő-gyermek kapcsolatban nem talál ki senki. Egy részét az életének? Nem is tervezi, hogy elköltözik, végül is igazad van. Ha elél Isten adja, 90 éves koráig az anyja, akkor 60-70 évesen tényleg elkezdhet élni, az lesz csak a jó móka! Nem baj kérdező, a szuperinfoban szoktak öregek is társat keresni, majd csak lesz valakid.

És más dolog úgy odaköltözni, hogy úgy alakul, mint eleve, ilyen vehemenciával kiakadni, hogy hogyis képzeljük, hogy elköltözne az anyjától, mert ő a követendő példa, aki azt akarja, hogy költözzön el, az meg önző és forduljon fel? Már bocs, de erre egy értelmes férfi úgy reagál, hogy ja bocsi, akkor sok boldogságot. Aztán kifelé menet meg úgy lesz vele, hogy ez egy idegbeteg vénkisasszony anyag, vagy mi a fene?

Vagyis az vagy, akit a 20-as, 30-as években "házikisasszony" címszóval illettek teljes joggal...

Itt nem édesanyád a gond a párkapcsolataidban, hanem te!

Tudod, 2012-t írunk, a mai férfiak már nem gardedám jelenlétében akarják megkérni a lány kezét, miután 2 évig kölcsönös családi látogatásokkal tisztelték meg egymást :)

Szerintem az eredeti kérdés rég meg lett válaszolva.

Lehetünk itt vagy harmincan, akik vissza-visszatérve különböző stílusban leírtuk a véleményünket.

Ebből úgy 3-4 ember igyekezett meggyőzni a többséget (saját tapasztalatokkal megerősítve), hogy lehetséges ilyen feltételekkel kapcsolatot létesíteni, sőt, legalább annyi előnnyel jár, mint hátránnyal.

A többség ezt a tényt nem fogadja el, szerintük a kérdező vénlány marad az anyja seggében.

A kérdező meg eközben valószínűleg már rég levonta a helyes következtetést.

Én sok sikert kívánok neki.

A hozzáállásod elég furcsa, a kommentjeid alapján elég... érdekes vagy. (Az a "mindenki rosszban van az anyukájával, és azt akarja, hogy én is rosszban legyek" nagyon furcsa volt.)

Ha anyukánál tényleg van depresszió, lehet, hogy te is szenvedsz valamiben. De anyukádat is inkább el kellene vinni orvoshoz. Persze, hogy szomorú lenne, ha elmennél, de az nem depresszió.

Anyukád hogy viselkedik ezekkel a férfiakkal? És te? Mert az, hogy annak a véleménye nem számít, akié eltér a tiedtől, azzal egyenlő, mintha befognád a füled, és hangosan dudorásznál.