Férfiak! Ez tényleg ennyire elviselhetetlen?

Miért lenne igaza annak, aki boldogan bevonulna az idősek otthonába?! Ez inkább szánni való hozzáállás.

Pont tegnap nézegettem egy családi fotót, párom van rajta 4-5 éves korában, mögötte sorban, egymást átölelve és mosolyogva az anyuka, apuka, anyuka testvére, nagymama és dédi. Sugárzik róluk a szeretet, és mindig elszorul a torkom, ha ezzel a képpel találkozok. Nekem ők a példaképek. A nagymama az utolsó hetéig otthon volt, mellrákkal, de soha nem panaszkodott, mert szerették, ő is szerette a családját, és senkinek nem volt teher őt minden nap körbevinni a ház körül, hogy levegőzzön, és embereket lásson.

Én is így szeretnék élni, azt akarom, hogy a gyermekeink megismerjék, milyen az, amikor szerető és vigyázó nagymama van a házban. Sőt, remélem a mi segítségünkkel a dédszülői kort is megélik anyuék, az lenne az igazán szép.

23/N

"Hát igen, az emberek 99%-a. Legalább lesz bevétele az öregek otthonának. Én maradok az egy százalékban. És nem irányítja az életemet anyám. Csak én nem tudnám elviselni, hogy azt lássam, hogy rosszul érzi magát. De hát én már csak ilyen különc vagyok."

Te kérdező! Te ne forgasd ki a szavaimat! Én egyáltalán nem írtam olyat, hogy az anyát el kell felejteni!!!! CSAK MEG KELL TALÁLNI AZ ARANY KÖZÉPUTAT!!! Ez érthetetlen? Én az anyámat biztosan soha nem fogom öregek otthonába rakni, ha magatehetetlen lesz és ápolni kell. De anyukádról sem elmondható ez egyelőre, jól tudom? Attól még lehet látogatni, főzni rá, mosni rá, segíteni, hogy nem laksz együtt vele, ezzel ellehetetlenítve a saját magánéletedet. Ha nem érted, sajnállak.

Kérdező!

Te nem vagy "tiszta" Hajtogatod,hogy az anyád nem depressziós, csak hajlamos a depresszióra. Ezt honnan tudod, ha nem depressziós?