Férfiak! Ez tényleg ennyire elviselhetetlen?

Én megértelek, kérdező. Párom és anyukája is nagyon ragaszkodnak egymáshoz, mivel az apukája 6 éves korában meghalt. Attól kezdve csak egymásra számíthattak. Mivel pedig viszonylag nagy családi házban élnek, miért is költözne el, és hagyná magára az anyukáját? Hozzátenném, ő nem telepszik rá a fiára, és ha nagyon ragaszkodnánk hozzá, külön költözhetnénk. Csak épp nem akarja egyikünk sem, jó így együtt szeretetben élni, tudjuk egymást mindenben támogatni, senki sincs egyedül. Nálunk annyiban más a helyzet, hogy az én anyukám él tőlünk külön, de ő még fiatal, dolgozik, tesóm vigyáz rá otthon. Az viszont már tervezés tárgya, hogy idősebb korában hogy tudjuk majd ide költöztetni magunkhoz.

23/N

ma 12:06 vagyok és nő :D

És nem, az életben nem laknék együtt anyámmal. Imádom, szeretem, a legfőbb bizalmason, de akkor se élnék vele egy fedél alatt, ha van már családom. Miért? az ő szavaival élve: "ide egyetlen gyerekem se fogja a családját költöztetni. ha meztelenül van kedvem járkálni reggel, akkor meztelenül fogok" Khm... és anyutól ki is telik az ilyen :D

Amúgy azért, hogy meglegyen mindenkinek a KÜLÖN élete. Nem úgy, hogy "anyámmal és a férjemmel töltöttem a karácsonyt", hanem "a férjemmel töltöttem a karácsonyt és utána mentünk át anyámhoz".

Válassz olyan férfit, aki ott lakik ahol az anyukád. Akkor nem gond, hogy ott aludjatok egymásnál, esetenként egyedül legyen.

Vagy válassz olyat, aki hajléktalan, esetleg még munkanélküli is, és szórakoztatná nap közben.