Férfiak! Ez tényleg ennyire elviselhetetlen?

Aztaaaa, gyerekek! Órákig tartott, de elolvastam minden egyes hozzászólást. Nem kis meló volt, úgyhogy most én i elmondom a véleményemet.

30 éves nő vagyok, és laktam már együtt anyóssal. Hát, soha többet nem kérek belőle, hacsak nincs a másik RÁSZORULVA(!!!), mondjuk egészségügyi okokból. De ugyanígy nem laknék együtt a saját anyámmal sem. Bár dolgozok, de sajnos még nem tehetjük meg a párommal, hogy összeköltözzünk. (Még egyikőnk szülőjéhez sem.)

Együttlakás anyóssal - tegyük félre, hogy ő a mi anyósunk, vagy párunké. Nos, az esetek 99%-ában bizony súrlódások és konfliktusok forrása, mert -mondhat bárki bármit - ő egy másik generáció, másként látja a dolgokat, ergo ő csak "segíteni akar", hiszen több tapasztalata van stb. stb. Még egyszer hangsúlyozom: az esetek 99%-ában bizony bele fog szólni a közös életetekbe, a gyereknevelésbe, miért így csinálod a dolgokat, miért nem úgy, miért ezt és miért nem azt. Tapasztalat!!!!!!

Emellett más ember lakásában bizony-bizony sosem fogod magad igazán otthon érezni - ahogy írta is valaki -, nem csinálhatsz azt, amit akarsz, sőt: örüljél, hogy ott lehetsz, mert anyósod megengedte. Nem vagy önálló, nem vagy független, nem a saját életedet éled. Egy felnőtt ember számára az a normális, hogy ha megteheti, elköltözik. Higyjétek el, normális lelkületű szülő is azt szeretné, ha boldogulna a gyermeke önállóan, és ez nem azt jelenti, hogy le se tojják egymást. De itt egyesek szeretnek sarkítani.

Amúgy akkor azt is megkérdezném azoktól, akik a "vagy együtt laksz anyáddal - de legalábbis a közelében -,vagy önző vagy, mert le se tojod a fejét"-elvet vallják, hogy közületek hányótok édesanyja élt élete végéig az édesanyjával - vagyis a ti nagymamátokkal, illetve hányótok él együtt a nagymamájával, ha még él a nagymama. (Persze itt arra gondolok, aki még szülőkkel lakik.) Nem mindenki, ugye?

Kedves kérdező! Gondolom, nem egyszerre haltak meg a nagyszüleid, amennyiben már nem élnek. Miután egyikük meghalt, a másik odaköltözött hozzátok, mert nem bírta a lánya (édesanyád) nélkül, illetve fordítva? És ismétlem: itt nem arról az esetről beszélünk, hogy a szülő rá van szorulva a gyerekére.

Én is szeretem a szüleimet, és mindenben segíteni szeretnék nekik, amiben csak tudok, ha szükség lesz rá, mert ez a normális, de: ha egy mód van rá, eszemben sincs velük meg a párommal együtt lakni!!!! Szeretnék a közelükben lenni - pl. egy kerületen belül, no de em feltétlenül egy utcában -, de ha úgy alakulna az életem, hogy messzebb kellene költöznöm, akkor sem ugranék le a hídról, mondván: ez neki milyen rossz. Mert igaz, hogy anya csak egy van, férfi meg lehet számtalan, na de azért, ha már saját családom van, akkor mégis azt kell előtérbe helyeznem. Ez mindig így volt és mindig is így lesz.

Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy hanyagoljuk a szüleinket, meg tojunk a fejükre, és hálátlanok vagyunk, csupán azt, hogy éljük a saját életünket, mint ahogy annak idején édesanyánk is elkezdte élni a sajátját a párjával (férjével). És itt még mindig egészséges, ápolásra, ellátásra nem szoruló szülő(k)ről beszélek!!!! A szülők többsége amúgy sem szeretné, hogy a saját otthonába költözzön egy "idegen", hiszen megvannak a maga szokásai, életvitele, rigolyái stb. Önző dolog foggal-körömmel ragaszkodni ahhoz, hogy a másik ennek maximálisan alárendelje magát, a végletekig alkalmazkodjon, hiszen a párunkkal szeretnénk együttélni, nem pluszban még anyóssal is. Az egymáshoz vizonylag közellakással semmi gond nincs, amíg ez mindenkinek megfelel. Ha viszonylag közel lakik egymáshoz a család, az csak jó mindenkinek, és persze nemcsak az unokák pesztrálása és egyebek miatt mondom. De én ammondó vagyok, hogy pl. ha a férjem Új-Zélandon kapna munkát, és vele mehetnék, kutyakötelességem lenne vele menni, ha megtehetem. Biztos nem mondanám azt, hogy "jajj, nem megyek veled, édesem, mert anyuci egyedül marad."

Érdekes vagy, kérdező: nincsenek nagy elvárásaid a férfiak felé, csak hogy fogadjon el olyannak, amilyen vagy, illetve legyen egy viszonylag biztos keresete. Hm... nekem ez bőven kevés lenne. Nekem fontos, hogy legyenek közös céljaink, közös terveink, közös érdeklődés, jószívű legyen, intelligens, humoros, gyermekszerető...stb. Szerintem nincsenek irreális elvárásaim, csupán van elképzelésem arról, hogy milyen férfira vágyom. (Amúgy már megvan.)

Személyes véleményem, hogy a kérdezőnek komoly leválási gondjai vannak, képtelen elszakadni az édesanyjától. De a legnagyobb baj, hogy nem csupán fizikailag, hanem érzelmileg is. És, képzeld, nem, nem vagyok irigy. Miért is lennék? Szeretem a szüleimet, mindig számíthatnak rám, és ha elköltözök, akkor sem fogok "eltűnni" az életükből. Csupán a saját életemet fogom élni, nem az övékét, ahogy minden felnőtt ember megteszi, ha módja van rá.

Az ellátásra szoruló, beteg szülő más tészta természetesen.

Más férfitól ne várd el, hogy úgy éljen ahogy az apád.

Lehet a következő párodnak az a normális, hogy az anyja otthonkában járt ezt látta, ez a normális, tehát elvárja tőled is. (ez csak sarkított példa).

Az apám abba a faluba költözött ahol az anyám felnőtt, külön élnek a nagyszülőktől. Én mégse várom el a leendőbelimtől, hogy ő jöjjön és én maradok, csak azért mert ezt láttam itthon. Ha úgy adódik mehetünk az ő szülőhelyére, vagy egy C. helyre.

Kifogás kérdező, kifogás...

És nem nem vagyok irigy. Már írtam Neked, és akkor is leírtam, hogy imádom a szüleimet, bár van köztünk néminemű távolság. És nekem nem 30 km az a távolság. Nekem az 1,5 óra repülővel vagy 18 óra autóval. És képes vagyok havonta megtenni, sőt olyakor hétvégére is hazamegyek. ÉS nem várok érte dícséretet. Nekem ez a természetes.

12:05-nek teljes mértékben igaza van.

Igen, kedves kérdező, apukád így élt. Éééés? Akkor már a leendő férjednek is így kell? Azt írtad, elvárod a leendő párodtól, hogy fogadjon el olyannak, amilyen vagy. Fordítsuk meg: fogadd el te is őt olyannak, amilyen. Mondjuk nem akar édesanyáddal együtt élni, netalántán ő ugyanúgy hozzá ( a közelébe) költöztetné a párját az édesanyjához, mint te a tiedhez. Ilyenkor mit teszel? Tudod, csak annyit várj el a másiktól, amennyit te is tudsz nyújtani. Itt ugye ütköznek az érdekek, amiket orvosolni kell. Erre való/szükséges egy egészséges, felnőtt kapcsolatban a kompromisszum. Engedni kell mindkettőtöknek, és ez nem csak erre az esetre igaz, hanem mindenre az ember kapcsolatában/házasságában, ahol nem egyezik a véleményetek.

Mit csinálsz, ha mondjuk váratlanul leendő anyósod kerül olyan egészségi állapotba, ami szükségessé teszi a hozzá- vagy a közelébe költözést, úgy, hogy esetleg ennek következtében távolabb kerülsz édesanyádtól? Erre válaszolj!

Amúgy nekem aztán tök 8, hogy te hogy élsz, de a kérdésedre a válasz: igen, ez tényleg ennyire elviselhetetlen! Még a nőknek is! Ne csodálkozz, hogy nics normális kapcsolatod, mert erről nem a férfiak tehetnek, hanem te magad.

Jaaaa. Hát én egyszer belecseppentem egy ilyen generációk óta egymás hegyén-hátán élő családba, hát mit mondjak voltak abnormális dolgok. Kezdve ott, hogy a "fiataloknak" még hatvan évesen is kuss volt a neve, főleg annak, amelyik bekerült a családba, mert örüljön, hogy ott lehet az ő kis birodalmukba. Mindent a 80 éves félhülye öregasszony szabott meg. Senki épeszű nem akar magának ilyen életet.

Ne haragudj, vannak itt példák, hogy összejön, de lehet nálatok van valami defekt, amiért nem. Na meg, ezek mind idősebbek, akkor másabb volt, egy mai huszonéves pasas baromira nem akar beköltözni a nője anyucijához. Szóval még várhatsz egy darabig, valszeg a maradékból majd megfelelsz valakinek, aki nem talál jobbat egy anyja-lánya duónál.

Hello Kérdező!

Nem tudom azóta sikerült-e találni egy bégető birkát, aki odaköltözött hozzátok. De ha nem, akkor ajánlom keresd meg a kérdésben szereplő "férfit". Ő a neked való. Pont úgy gondolkodik, mint te. http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

"Ha maradni akarsz, akkor próbáld a döntésed pozitív oldalát kiemelni egy férfinak. Pl: "Anyukám Istenien főz, minden este nála vacsorázhatunk." "Ha lesz gyerekünk, nem kell bébiszitter.".."

Ezekkel inkább sajnos elijeszti... Lehet, hogy mikor már összeházasodtak és el kell dönteni hol lakjanak, akkor fel lehet hozni egy ilyet, de egy modern kapcsolatban, mikor feljön, hogy na lehet összeköltözhetnénk és benyit egy ilyennel, hogy majd a gyerekre vigyáz, meg minden este főz nekünk, akkor én speciel kiszaladnék a világból is.