Férfiak! Ez tényleg ennyire elviselhetetlen?

12:43-as, a válaszodban hemzseg a sarkítás és a végletek...

A kérdező már írta, hogy nem feltétlenül akar együtt élni az anyjával, most akkor szerinted neki egyedül az anyja a fontos?

Oké, az igaz, hogy lehetne egy kicsit élelmesebb a hölgy is és kereshetne magának valami elfoglaltságot, hogy ne depizzen be.

De attól miért lesz rosszabb bárkinek is, ha a szülei közel vannak hozzá és kölcsönösen tudnak segíteni egymásnak?

Ezek szerint nektek fogalmatok sincs, hogy milyen jó dolog az, hogy pl. amikor az egyik gyerekemből ömlik a vér és nincs itthon a párom, én azonnal át tudom hívni az anyósomat, hogy vigyázzon a kisebbikre, amíg elszaladok a naggyal az ügyeletre. Ez sajnos nemrég történt :( Ja, hogy cserébe évente 3x felrakom a függönyeit és heti többször beköszönök

Véletlenül elküldtem.

Szóval: Ja, hogy cserébe évente 3x felrakom a függönyeit és heti többször beköszönök és néha megkérdezem tőlük, hogy kell-e valami a boltból, igen tudom, hogy ez nektek már sok.

És itt nem arról van szó, hogy bárki is azért szült volna gyereket, hogy 30 év után visszafordítsa a dolgot és ezentúl magát pelenkáztassa a saját gyerekével.

Itt az a lényeg, hogy egy család vagyunk és szeretjük, tiszteljük egymást. Ha bármelyikünknek gondja van, számíthat a másikra. És emiatt jó, ha minél közelebb vagyunk egymáshoz, de persze nem egymás nyakán élünk.

Nekem nagyon sz.r, hogy a szüleim 25-30 km-re laknak. Így kocsival egy út majdnem 2000 Ft-ba fáj! Emiatt is sajnos csak havi pár alkalommal megyünk. Meg is őrülnék, ha valami lenne velük és én nem tudnám őket segíteni...

Csak a feléig volt türelmem elolvasgatni a válaszokat és érdekes volt mindkét féltől olvasni véleményeket.

Kérdező, én a korodra lennék kíváncsi és az ambícióidra valamint hogy milyen elvárásokat támasztasz egy férfival szemben (attól nyilvánvalóan eltekintve, hogy fogadja el azt, hogy te édesanyáddal szeretnél élni és nem hagynád magára semmi pénzért).

Én nem vagyok ugyan férfi, de nálunk pont az a helyzet, hogy sem anyu, sem az ő anyja nem tudná elképzelni, hogy ott "tébláboljunk" körülöttük. Mondjuk nálunk ez helyhiány miatt sem lenne megoldható, de én nem tudnám csak úgy átugorni a generációs különbségeket sem. Nekem is szükségem van arra (ahogy nyilván nekik is), hogy olyan korlátok nélkül éljem az életem, ami velük nem lenne megoldható.

A depressziót és az arra való hajlamot én nem találom sem mentségnek, sem indoknak. Ráadásul nagyon könnyen rámondják a mai emberre, hogy depressziós, és ezzel az igazán beteg embereket "csúfolják" meg. A depressziót egyébként kezeltetni kell, miért nem viszed el pszichiáterhez, esetleg tudna neki kiutat mutatni a nihilből. Barátnői sincsenek? Ha vannak, még telefonon sem tud velük beszélgetni soha?

Értem én, hogy jó gyereke vagy az anyukádnak és mindent megteszel érte, ez dicső dolog, de kérdem, hogy ő mit tesz meg a saját jóléte érdekében és érted, hogy te se maradj azért magányos?

Mert nekem olyan nagyon magányosnak tűnsz, akit a sok - főként az önmaga elvárásai generálta - csalódás ráadásul még meg is keserített.

Ezt őszintén sajnálom és én azt vontam le a stílusodból, az írásaid "hangneméből", hogy az elsődleges forrása te vagy annak, hogy nem találsz magadnak senkit, nem pedig édesanyád, mégha olyan döntő befolyással is bír, ami azért a válaszadók számára is egyértelmű a kezdetektől.

123-esnek.

Nem azzal van baj, hogy a mama közel lakna a kérdező családjához. Az én nagymamám kb. 5 percre lakik tőlünk. De nem azért költöztünk oda, hogy a mama ne legyen egyedül, hanem meert ott volt eladó ház. Az csak egy plusz dolog volt, hogy dejó, közel lesz a mama. Úgyhogy itt is ezt kéne mérlegelni...

Itt az anyuka is elég gyerek szintű, meg a kérdező is. De amúgy mindegy... Úgyis egy sz/r alak leszek, amiért nem élek az anyám meg a nagymamám seggébe, és nem költöztetném oda a családomat.

A 129-es válaszban olvasott dolgokon érdemes elgondolkodni.

Hogy miért uralkodik a mai világban annyira az "ÉN", kik erősítik ezt a társadalomban, és miért?

Párhuzamba állítva azzal a ténnyel, hogy "ha nincs MI, csak Én van, nincs közösség, összetartás. Ha nincs összetartás, akkor egy nép nem is fog tudni összefogni, kiállni magáért, ilyen módon tökéletesen ki lehet zsigerelni".

Persze ez a gondolatmenet már elrugaszkodik a témától, de mégis érdemes végiggondolni, hogy hová fog vezetni ez az ÉN központúság. A "nekem mindenhez jogom van", "nekem minden jár, azonnal", "engem senki ne próbáljon befolyásolni", "minden csak úgy történhet, ahogy ÉN akarom" felfogás.

Ezt a reklámok, média, stb. tökéletesen erősítik, töltik a felnövekvő nemzedék fejébe!

Már vagy fél tonnányi hozzászólésom volt itt, de még egy...

Csak egy merevséggel, alkalmazkodásra képtelenséggel kapcsolatos történetem (én vagyok a "párja kedvéért albérletbe költözős, de ott is szar, mindenütt szar" hozzászóló):

Amíg egy házon belül laktunk a szüleimmel... Apám egyik nap felhívott, hogy hazafelé menet ugorjak már be neki a kisboltba egy kenyérért, hogy neki ne kelljen már azért autóba ülnie. Gondoltam, persze hogy megteszem, hiszen hazafelé ott megyünk el a kisbolt előtt, és kb. 1,5 perc az egész... Nos, erre a párom úgy kiverte a hisztit, hogy majdnem kihajítottam az autómból! Hogy mi a francért kell más miatt megállni hazafelé menet?! Miért nem képes az öreg beülni az autóba, miért kell miatta későbnb hazaérnünk?

Ööööö.... izé... No comment.

Alkalmazkodás=0

Jószivűség=0

Emberség=0

stb...