A vőlegényem megtiltja a mellplasztikát. Nem érdekli, hogy nem érzem magam nőnek. Igaza van?

a 40-50 év enyhe túlzás volt.

28 vagyok.

próbáltam vele még egyszer megbeszélni.

folyamatosan sorolja, hogy neki nem kell olyan nő akin bárminemű mű dolog van

utálja, akinek nincs szemöldöke és tetovált, vagy húz egy csíkot, utálja, ha valakinek a szája tetovált, utálja, ha valaki sminkel és reggel amikor felkel meglátni, hogy smink nélkül milyen ronda, utálja akik festik hajukat és nem vállalják fel önmagukat, és a szilikon ez egy dolog mindezekből amiktől teljes mellszélességgel irtózik.

sorolta, hogy neki nem kell műnő, hogy ha én ezt akarom mondhattam volna már az elején, nem most. mert akkor keres olyat, akinek nincs erre szüksége.

és igen, legyen vége, ha ez nekem valaha is szándékomban áll. és már most be is fejezhetjük akkor.

én rá mondtam, rendben. erre próbált enyhébben fogalmazni, felhozta ezt azt az ismerőst, hogy kismellű, szült már gyereket és mégsem tűnt el a melle. hogy nyugodjak meg szép vagyok így, neki így tetszek, mi kell ennél több nekem.

és gondoljak bele, ha megöregszünk akkor ő is higyje azt, ha belőlem indul ki, hogy ha ő elhízna, vagy fonnyadt bőrű lenne, hogy majd el akarnám ezért hagyni?

hogy hogy gondolom én, hogy ha szülök neki gyereket és lógós melleim lennének, hogy ezért ő nem szeretne?!

hogy milyen felfogásom van egyáltalán? hogy ő szeret akkor is ha műprotkóm lesz, és ha nagyot hallok is.

hogy akkor majd megint a melleim fognak aggasztani?

és azt is utálja, hogy szivacsos melltartót hordok, amivel fel van emelve a mellem, és a haverja meglátta és kilyukadtunk oda, hogy nyáron trikót sem hordhatok ezentúl csak és kizárólag olyan zárt felsőket, amiben a dekoltázs egyáltalán nem látszik.

jelenleg most le nyugodott ő is, én is. csend van, mell nincs.

a kérdésem az volt, hogy igaza van e.

tehát én értem azt, hogy egy nőnek kell, hogy legyen lehetősége mint nő kibontakoznia, viszont ezt csak olyan dolgokkal tehetném, ami a páromnak ellenszenves. neki is van egy másfajta meglátása.

és mindkét oldalról szerintem jogos ez vagy az az érv.

mert szerintem nem feltétlenül az szeret, aki engedi a szilikont.

szerintem ez nem ettől függ.

mivel ez radikális változás tulajdonképpen egy emberben, érthető valahol a párom ellenállása.

olvastam valahol, ha egy férfi megkér egy nőt, mindig olyannak kell maradni, amilyennek megkéréskor volt.

mert nem véletlenül azt a nőt kéri meg, az kell élete végéig.

ha pl valaki hozzámegy szíve választottjához, az sem örülne ha a párja radikálisan megváltozna. számára rossz irányban.

szóval ha minden igaz, a fenti válaszolók szerint csupán azért kellene dobnom a párom, mert nem hordhatok szoknyát, stb.

kérdés: vajon jobban szeret egy olyan, aki mellett miniszoknyában lehet flangálni?

szerintem nem ezen múlik.

lehet igen úgy tűnik védem őt, dehát valamiért igen-t mondtam.

én azt nem tudom csupán melyikünknek van igaza, és ahogy látom nagyon kétélű a dolog.

én érdekem: önmegvalósítás

övé: a természetesség, a szolídság.

és nem arról van szó, hogy én lennék a befolyásolható, gyenge nő.

fordítva nekem is rosszul esne.

ha mondjuk teletetováltatná magát, mert én attól kapnék sokkot pl. abba én is beleszólnék.

és nem azért mert önző vagyok, vagy elnyomom őt. hanem mert nem kell egy olyan.

kérdésemre válaszul lejött annyi, szakítsak.

köszönöm a válaszokat.