Babát várok. Hogy mondjam el?

Szia!

Én 19 éves vagyok, 20 éves leszek mire megszületik az első babám, tehát valamivel idősebb vagyok Nálad és valamivel talán (nem sokkal) több tapasztalatom van az életben mint Neked. Mi sajnos már 3-4 éve rettenetesen pocsékul állunk anyagilag. A párommal 3 éve vagyunk együtt, nagyon szeretjük egymást, jóban-rosszban kitartottunk mindig egymás mellett. Januárban kiderült, hogy várandós vagyok. Nos én lassan 20 éves létemre olyan sokkot kaptam, hogy elmondani nem tudom. Nekem Édesanyám ott volt amikor csináltam a tesztet, azért ennyi idősen már más a helyzet, 16 évesen lehet, hogy én sem mertem volna rögtön elmondani, bár nekem az ilyesfajta dolgaimról mindig mindent tudott Édesanyám. Ott volt a Párom is ... Ha Ő nem támogatja annyira azt, hogy tartsuk meg a kicsit akkor nem tudom mi történt volna. Én sem akartam semmiféleképp abortuszt, de ha a szüleim nyakára maradtam volna egyszerűen belerokkantak volna abba, hogy még egy gyermeket kell eltartaniuk, ugyanis abból a pénzből amit én fogok kapni nem sikerült volna ennyi adósság és tartozás mellett. Én még így is egy kicsit önzőnek érzem magam, pedig mi a Párommal hamarosan a saját lábunkra állunk, jelenleg a párom egy műtéti beavatkozás miatt még munkaképtelen de szeptember végén saját lakásba költözünk és Ő újra elkezdhet dolgozni. Már most is lenne hova mennie csak még az orvos nem támogatja ezt, ugyanis lassítaná a gyógyulását ... Én évek óta dolgozom 3 műszakban, gyári munkát végeztem iskola mellett, tehát igyekeztem soha nem a szüleim pénzére várni a fenekemen ücsörögve mivel tudtam, hogy nehéz helyzetben vagyunk. De nem csak egy féle munkát végeztem. Most főiskolán tanulok és van lehetőségem arra, hogy egyéni tanrenddel menjek tovább, hiszen azért a felsőoktatási rendszer merőben más mint a gimnáziumi tanrend. De ha a Párom nincs mellettem ... Ha nincs aki tartja bennem a lelket, akivel együtt várhatom ezt a Picike csodát ... aki ha aggódom is vagy félek, ott ül mellettem és fogja a kezem és én ugyanúgy társa maradok Neki a nehéz időkben ... akkor fogalmam sincs, hogyan vészelném át ezt az időszakot egyedül. Természetesen egyedül is lehet vállalni babát, de még egy felnőtt nőnek is nehéz, akinek előtte már volt hosszabb munkaviszonya és van saját lakása, nemhogy Neked aki sajnos egyikkel sem rendelkezik és még a Párod sem támogat. Mert persze lehet most azt mondani, hogy pici baba és aranyos és cuki, de annak a pici babának tudod mennyi mindenre van szüksége? Én ezt csak most tapasztalom ... Nemsokára megszületik az én kisbabám és csak kapkodom a fejem, hogy megvan -e már minden, hogy mi hiányzik még, hogy elég jó édesanyja leszek -e, hogy fogom -e bírni...stb Ez egy rettenetesen nehéz döntés és olyan nincs, hogy a Párodnak nincsen beleszólása, joga van erről tudni és mivel Ő az apja természetesen beleszólása is van, de ettől a döntést Te hozod meg. Ha gondolod írhatsz privátban és beszélgethetünk ha segítségre lenne szükséged de azt javaslom, hogy mindenképpen ülj le minél hamarabb a szüleiddel beszélgetni ugyanis 8 hetes vagy és ha abortuszra kerülne a sor akkor nehogy kicsússz az időből! Minél több idő telik el, annál inkább növeled annak a kockázatát, hogy később szövődményei lesznek a műtétnek! Én a helyedben már ma leülnék velük, ugyanis ez a dolog nem várhat!! Ezen egyszer túl kell esned és az legyen ma és ne holnap vagy azután ... Nem érdemes húznod az időt! Kívánom Neked, hogy a leghelyesebb döntést hozd meg és ha szeretnél beszélgetni írhatsz nyugodtan privát üzenetet!

A barátod szülei biztos örülni fognak és támogatnak majd mindenben. Ha minden igaz, ami leírtál, akkor biztos, hogy a szüleid is melléd állnak.

Sok sikert és írd majd meg, hogy mi volt.

17:50

És miért ne lehetne igaz? Még ha nem is az, attól még akár meg is történhet. Nem tudom hány éves vagy, de mondjuk akár veled is?! Akkor már nem röhögnél ugye?

Kedves 17:52-es

32 éves vagyok, 2 gyermekem van, ha megtörténik, hogy teherbe esek szeretettel várjuk a 3.babát:)

Pontozzatok le nyugodtan, nem érdekel, én egyszerűen már csak nevetni járok ide, hogy lássam, mennyi maszlagot bevesztek és szívvel-lélekkel osztogatjátok a jó tanácsokat... Valahol egy kis szobában meg ül egy pasas vagy egy nő és jókat nevet rajtatok és már a következő ütős de még éppen hihető sztorin töri a fejét:)

Öcsém is ugyanezt csinálja, olyan kérdéseket ír ki kamuból ami éppen hihető is lehetne kis fantáziával. Eszméletlen, hogy miket tudnak azokra is válaszolni és még kardoskodnak is a válaszolók, hogy de már pedig a sztori igaz...

Na jó szórakozást én is azt teszem:)

17:56

Ebben igazad van, ugyanakkor az élet sokkal furcsább dolgokat tud produkálni, mint öcséd, vagy mások fantáziája. Csak körül kell nézni, és ezerszer cifrábbakat találsz, és tényleg igazak. Ha ebből indul ki az ember, akkor 1: ez igaz lehet, 2: ez még semmi.

De inkább adok tanácsot kamu kérdésre, mint kiröhögjek valakit, aki tényleg ilyen helyzetbe került. Mit veszítek vele? Semmit.

Ismét 17:50-es vagyok!

Azért ez elég durva történet ahhoz, hogy kitalálják én sosem viccelődnék ilyesmivel. Nem tudom, hogy igaz -e, nekem is kissé hihetetlen de mi van akkor ha mégis igaz? Azzal, hogy tanácsot adok, hogy felajánlom a segítségemet még veszíteni nem veszítek semmit mert ha tegyük fel (csak az elmélet kedvéért) ez a történet valóban így alakult akkor ha ne adja Isten én lennék a lány helyében még inkább magamba roskadnék és csak sírnék és sírnék, hogy sehonnan nem számíthatok segítségre és baromira félek. Én is nagyon sokszor fordultam az oldal látogatóihoz segítségért, amikor nagyon elvoltam keseredve és szükségem volt bíztatásra, jótanácsokra ha esetleg mástól nem várhattam és mivel én, személy szerint nem szoktam kamukérdéseket feltenni, baromira rosszul esett volna ha hazugnak néztek volna az emberek. Elég tragikus az egész és lehet, hogy tényleg nem is igaz, csak ügyesen ki lett találva .... De én most mégis azt nézem, hogy mi van ha nem? Bebizonyosodni úgysem fog soha ...