Babát várok. Hogy mondjam el?

amúgy mindenki más.

én örülök, hogy nem szültem 16évesen, és hasonló helyzetben sem hiszem, hogy meg tudnám tartani.. de persze vagyok olyan szerencsés, hogy nem kerültem ilyen helyzetbe..

Na a sztori végére most már én is kíváncsi vagyok.

No pici lány, mit szól apa?

Elég hihetetlen a történeted, nyilván te is tisztában vagy vele. Ha valóban védekeztetek és eseményutánit vettél be, akkor nem neveznélek felelőtlennek, és nem te vagy az első 16 éves, aki lefeküdt a fiújával. Azt azért el kell mondjam, éretlenségedet az bizonyítja a legjobban, hogy amiatt érzed magad felnőttebbnek, mert pl. nem jársz bulizni. Ez csupán beállítottság kérdése.. attól még nincs élettapasztalatod, csak 22-25 éves korod között fogsz elérni arra a pontra, hogy kialakuljon a személyiséged, megismerd magad és rájöjj, mihez akarsz kezdeni az életeddel. 16 évesen gyerek vagy, és nem hozhatsz életre szóló döntéseket, főleg nem érzelmi indíttatásból.

Ha a barátod meghalt, nagyon szomorú dolog, sajnálom. De őt nem hozza vissza egy gyerek, a te életedet viszont tönkreteheti. Te csak egy pótlékot keresel benne, de az ő élete nem lesz hosszabb attól, hogy tovább él néhány sejtje. El kell fogadnod a veszteséget, és továbblépni, tiszta lappal. Pontosan ugyanannyi emléked lenne róla gyerek nélkül is: azok a percek, amik a fejedben élnek róla.

Mindenképpen az abortusz lenne a legjobb megoldás. Hiába vagytok jómódúak, attól még te sohasem lehetsz önmagad, ha függetlenedésed előtt gyereket vállalsz. Az eredményeid leromlanak, ha egyáltalán tovább tudsz tanulni, azt is csak kompromisszummal és a családodra szorulva, és akkor még nem beszéltem a gyerek felnevelésének költségeiről, amit te nem fogsz tudni állni, nehezen kapsz jól fizető munkát, és különben is, egyedül leszel! Nem tudod őt rendesen iskoláztatni, szakkörökre járatni, nyaralni küldeni.. egész életedben rá leszel szorulva a szüleid pénzére. Fel kell nőnöd ahhoz, hogy gondoskodni tudj valaki másról..

Az, hogy ápolni fogod a szüleidet, ha megöregszenek, szerintem természetes dolog mindenhol, ahol jó kapcsolatban áll a gyerek a szüleivel. De belekényszeríteni őket egy olyan döntésbe, ami az egész életüket megváltoztatja, önző dolog.

Kíváncsi vagyok, hogyan állnak a problémához, eléggé kétesélyesnek tűnik a dolog..

17:44- es vagyok, későn érkezett a válaszom., nem láttam, hogy meghalt. Sajnálom, beszélj velük, és a fiú családjával, nekik örömet okoznál a bánatban.

Ha az én fiam halna meg, az csak hab lenne a tortán, ha utána előállna azzal egy 16 éves kis k.rva, hogy úgy maradt-a halott fiamtól. Naná, egyenesen tapsikolnék örömömben.