Hogy mondjam el a páromnak hogy babát szeretnék? (lent)

Mennyi idős vagy? Az igaz, hogy ha arra vár az ember, hogy pénze legyen, akkor soha nem merne gyereket vállalni, de úgy, hogy nem dolgoztál, elég rizikós, mert nagyon kevés jönne be havonta.

Arra alapozni, hogy apának van pénze, nem szabad. Ha ő nem akarja, akkor meg pláne nem. Nálunk sem akarta apa a gyereket, de a baba jönni akart, én meg nem akartam elvetetni. Viszont én egyedül is tudtam volna vállalni, mert jól kerestem. Csak gyesre és családira nem szültem volna, mert az éppen a havi pelenka adagra és kiegészítőkre lenne elég.

Tudom, hogy a mai világban nagyon nehéz munkát találni, de a legjobb az lenne, ha legalább 1 évig dolgoznál folyamatosan, mielőtt babázni kezdesz.

Ha mindenképp most szeretnél, akkor ülj le a pároddal és mond el neki normálisan, hogy úgy érzed itt az idő, és szeretnéd, ha családot alapítanátok. Hallgasd meg az érveit és mérlegeljétek, mi lenne a legjobb.

Bár nem mai kérdés, hátha figyeled még...

Hidd el, 19 évesen nem maradsz le semmiről! Én is azóta szeretnék gyereket, amióta az eszemet tudom, és el is terveztem anno, hogy a főiskolai barátommal majd rögtön a fősuli után együtt költözünk, és 1 év munka után jöhet a gyerek... 19-22 éves korom között voltunk együtt.

2 mérnök diplomával jól hangzott a dolog! Azóta vége a főiskolai szerelemnek, (talán nem is volt az, csak a fiatalság, szabadság heve) szerencsére!

Most már 25 éves vagyok, a szüleimnél lakunk a párommal másfél éve egy külön lakrészben, lesz majd esküvő, és gyerek is, de bármennyire is szerettem volna fiatal anyuka lenni, és megdönteni a csúnya magyar átlagot, sokkal jobb így! Egyrészt, mert bizton állítom, hogy egy olyan ember gyermekét fogom a szívem alatt hordani, aki minden tekintetben jó apa lesz, másrészt pedig azért, mert igenis kell egy kicsit élni! Még ha most nem is gondolod így, később talán belátod.

1-2 hónapon belül elköltözünk, és egy ideig szeretnénk úgy élni, hogy csak mi ketten vagyunk! :) Ti próbáltátok már? Hogy néha van egy kis nyugi... Nekünk most sajnos nem nagyon van, persze örülünk, hogy van hol laknunk, ingyen, de ezért tenni is kell itthon. Szóval előbb elköltözünk, és majd utána, 1 év múlva kb. jöhet a picúr! :)

Gondold át szerintem, ha még nem tetted! Nekem pl. sokat segített a nyulam! Talán viccesen hangzik, de tényleg így van. 7 éves törpenyuszó, imádom! :) Egyik este pár hónappal ezelőtt nagyon zörgette a vizes flakonját, épp mikor össze bújtunk volna! Muszáj volt kimennem, és inni adni neki... Nekem ez a hibám talán, hogy amíg a kutya-macska-nyúl nem kapott inni, meg enni, addig Én se ülök le. Éppen megtehettem volna, hogy majd csak "utána" adok neki vizet, mert kibírt volna még fél órát, órát!

De! Egy kisbabával ezt nem csinálhatod meg! Neki 24 órás szolgálatot kell fenntartanod, és nem mondhatod azt, hogy majd 5 perc múlva mész hozzá, ha most éhes, szomjas, kakis... Nem azt mondom, hogy minden nyikkanásra ugrani kell, sőt, de akkor is a gyerek gondja, baja lesz az elsődleges, és csak azután Te! Minden megváltozik, nem mész úgy bulizni, nem azt csinálsz, amit akarsz, legalábbis nem akkor, amikor akarod, mert az idődet a pici fogja megszabni, akaratán kívül is!

Ez, plusz Anyukám története, - aki 19 évesen szült engem, és aztán zéró szórakozás, amíg nem nőttünk fel tesómékkal - rádöbbentett rá arra, hogy 1-2 évet még kibírok baba nélkül! Nem hogy kibírok, jó lesz úgy! Mikor hónapokig munkanélküli voltam, Én is azt mondtam, hogy már ennyi idő alatt majdnem szültem volna... De az egy dolog! Aztán fel is kell nevelni azt a gyereket! Tőlünk is mindig kérdezgetik, hogy mikor lesz baba, de ez nem szabad, hogy befolyásoljon! Nem a környezetednek szülsz, hanem saját magadnak! Az anyaság csodálatos dolog, de nem szabad megfeledkezni a felelősség részéről sem!