Kötöttt veletek a férjetek házassági szerződést a leendő "közösen" megszerezendő vagyonra? Hogy pl milyen arányban részesülhettek benne válás esetén?

Furcsa, hogy most a karriert hozzátok fel áldozatként, mert nem teljesen helytálló a dolog. Az ember általában kialakít egy karriert, mielőtt gyerekvállalásba fogna, mert szeretné, ha a gyereke minél jobb körülmények között nőne fel. Utána gyereket vállalnak, a nő otthon marad a picivel másfél, két évet, majd megy vissza dolgozni. És itt jön a bökkenő: A karrier számomra nem azt jelenti, hogy szerzek valamilyen szakmát, aztán elhelyezkedem egy állásban, és ott elvagyok, hanem fokozatos feljebb kapaszkodást, előmenetelt, önképzést, fejlődést, kapcsolatépítést. Nem csoda, ha valakit szülés után nem vesznek vissza egy vacak diploma és egy középszintű állás elhagyása után, mert az nem karrier. Az csak munkahely. De aki mindig gondolt az előmenetelére, arra azután a két év után is számítani fognak a munkaerőpiacon, tehát nem szenved jelentős hátrányt a karriere.

Akkor milyen áldozatról is van szó? Hogy egy szimpla alkalmazott betette magát egy gazdag ember vagyonába, "feláldozta" a hatalmas alkalmazotti állását a gyerekért, családért? Vagy mert megtehette, hogy otthon marad? Cserébe pedig váláskor igényt tartana a másik ember vagyonára, aki ténylegesen karriert épített? Ugyan már, ez hol igazságos? És ki ne gondolna ilyesmire, amikor a válások több, mint harmada válással végződik, a másik harmada pedig csak azért nem, mert a felek rettegnek az újrakezdéstől? Ilyen körülmények között ki lehet jelenteni 100%-os biztonsággal, hogy a szerelem, bizalom mindig megmarad? Szerintem elvált nők és (főleg)férfiak milliói harsognák egyszerre, hogy "Lóf@szt!"

Szép dolog a bizalom, de minek idekeverni a pénzt? Oké, kapjon meg mindent a nő a kapcsolat alatt, de utána már ezt el lehet felejteni. Ha pedig a nő nem épített karriert, akkor ne várja el, hogy más karrierjéből profitálhat a házasság után is. Pont emiatt az undorító, számító, "mit kapok váláskor?" mentalitás miatt gondol rögtön a gazdag a szerződésre.

Ha ez nem tetszik a nőnek, akkor el kell sétálni.

1) a házasságoknak van egy szép %-a, ahol a felek boldogok. nem mindenki szenved a házasságában, szomorú, ha igy látod.

2) azért azt megnézném, hogy milyen karriert tudsz építeni, amikor 9-re viszed a gyereket oviba, majd 15 órára érte kell menni és utána már nem tudsz miatta a munkahelyedre visszamenni. amikor a gyerek betegsége esetén otthon kell maradnod ápolni, és nincs nagyszülő aki ezt bevállalná (vagy azért mert már meghaltak, vagy mert nem olyan a kapcsolat, vagy mert egészségileg ő nem tudja vállalni, messze van, stb.). és azt is megnézném, hogy miként építesz karriert, amikor délután 17 órakor rohansz haza, hogy otthon rendet tarts, főzzél vacsorát, tanulj a gyerekkel,v agy épp külön órára hord, és a férjedet is úgy várd haza, hogy nem omlik össze a lakás. Persze, fel lehet venni házvezetőnőt és bébiszittert. persze. De egy átlag család ezt nem tudja megtenni. Ezért mondtuk azt, hogy a gyerekvállalással a nő karrierje megtörik. Nem tud napi 12 órában a munkájára koncentrálni, és hétvégén is dolgozni akár. Pláne, ha a férje is igy dolgozik, mert akkor ki van a gyerekkel, ki csinálja meg a házimunkát? És lehet, hogy most még nincs jó állása a krédezőnek, de ha kurrens szakmát választott,a kkor ez simán változhat a tapasztalatszerzéssel, ha nincs gyerek. Lehet, hogy 5 év múlva már vezető a cégnél, napi 12 órában, hétvégéken és ünnepnapokon is. Ahogy a férje. gyerekkel ez nem működik (vagy csak jelentős segítséggel).

Hogy hány %-a tökéletesen boldog a házasságoknak, azt megmutatják a statisztikák és ez az oldal is. Innentől tehát szomorúság ide vagy oda, benne van a pakliban a válás, és csak egy rózsaszín pillangókkal ékesített álomvilágban élő embernek nem jut eszébe, hogy aminek kezdete van, annak vége is lehet.

Elég sok nőnek sikerül mindaz, amit leírtál. Először is lehet rugalmasan is vinni-hozni a gyereket, tehát itt már ez megdőlt. A takarítás sem okoz gondot annak, aki azt hétvégére időzíti, ahogy nálunk volt szokás. Sosem volt rendetlenség, mert rendet tartottunk, és hétvégére maradtak a főbb feladatok. Ugye, hogy ez sem áll így már a karrier útjába? Így már nincs karriertörés, ha van egyáltalán miről beszélni. A bölcsőde és óvoda intézménye elég régóta létezik, ott szakszerűen vigyáznak a gyerekre, amíg a szülők dolgoznak, aztán lehet menni érte. Tehát ha van, aki vigyáz a gyerekre, rugalmas az időpont, amikor hozni-vinni lehet, és még a házimunka sem hétköznap van, akkor mi az akadály annak, hogy a nő karriert építsen, és jó pénzt keressen? Semmi? Na ugye.

Ha pedig van karriere, akkor azt a pénzt vigye váláskor, amit azzal a karrierrel megkeresett. Ha pedig ráadásul az apa még hozza-viszi is a gyereket, és még a takarításban is segít, akkor már végképp nem értem a nagy áldozatot...

Nem értem, hogy a nők miért akarják mindig megindokolni a kapzsiságukat, és úgy beállítani a férfit, mintha ő lenne a szemét.

"mindig rettegjek atttól, ha elválunk akkor visszakeruolok egy sz ar szintre?"

Ezt mutasd meg neki, vagy az egész kérdést. Szerintem ő fogja azt mondani, hogy viszlát.