Csak nekem ilyen nehéz a felnőtté válás?

3 évvel ezelőtt én is ilyen dilemmák miatt maradtam s szülői házban. Egy év múlva lett volna lehetőségem lelépni, de Szerelmem nem tudott volna velem jönni, meg egyéb kifogásokat is kerestem mellé, szóval maradtam. Eltelt a két év és hát már bánom hogy nem léptem le itthonról amikor lehetett volna. Ne értsétek félre szeretem a szüleimet, de már túl vannak az 50-en és néha idegesítőek tudnak lenne, főleg hogy apám alkoholista, anyám meg a változókor "szépségeit" éli meg...

És a legtöbb házimunkát én csinálom meg itthon, s lényegében még nekik áll feljebb hogy miért nem csinálok meg több mindent itthon...

21/L

Nem, nem csak neked nehéz. Nekem is az volt, még fiatalabb is voltam, alig múltam el 18. (Azóta eltelt egy év, máris minden jobb, hidd el.)

Nézd, az első egy-két hónap arról fog szólni, hogy keresed a helyed - és a többiek is!

Néha egy-egy apró gesztus is sokat ér, pl. ha megkérdezed a szobatársadtól, hogy hozz-e neki két zsemlét, ha már úgyis leugrasz a boltba. Ugyanígy előfordulhat fordítva is, ha pl. valaki anyja küld kaját, de túl sokat - és el kell fogyasztani, nehogy megromoljon. Ezek alakítanak ki egy kapcsolatot, egy jó barátságot stb.

Eleinte minden furcsa lesz, de tudod mit? Kérdezősködj körbe, ki szeretne egyszer-kétszer felfedezőutat tenni! Vegyél bérletet, hogy bárhová eljuss tömegközlekedéssel - és addig menj, amíg el nem fáradsz. Egyáltalán nem probléma térképpel járkálni - eleinte én is úgy éreztem magam, mint egy buta turista, de mások is jöttek szembe, ugyanígy. :D

Hamar kiderül egyébként, ki mit (nem) szeret,... aztán hajrá! :)

Ha van a koliban valami lehetőség, használd ki! Gyűjtsd a szemetet szelektíven, kopogtass be ide-oda, kérdezd meg a vezetőtől, hogy kitehetsz-e szelektívnek zsákokat. Előbb-utóbb mások is rákapnak, rájönnek, hogy mások szemetéből meg lehet gazdagodni. (Tudniillik pl. a Tesco a nagyon nagy mennyiségű fémdobozért fizet is... az egyetemisták meg ugye fémdobozból isszák az energiaitalt és olykor a jegeskávét.) :)

Keresd meg azt, ami még nincs, amiből hiány van és te tudnád pótolni - vagy ha akad valami, ami tetszik, bátran próbáld ki! Legyen az klubest, baráti kör stb.

Lesz, aki csatlakozni fog hozzád, nem leszel egyedül.

Eleinte egyébként a legegyszerűbb tanulmányi ügyekről beszélgetni, nyavalyogni... én 3 órát álltam/ültem/feküdtem, mire átvehettem a diákigazolványomat (na igen, kb. kéttucatnyian fogalmunk sem volt arról, hogy lehet időpontot foglalni), és rögtön megismertem három marha jófej, hasonló szerencsétlen gólyát. :)

Egyikőjükkel azóta is hetente összefutok.

Szia.

Nem tudom nálatok létezik-e ilyen, nálunk volt, és sztem nem hülyeség.

Egy-egy iskola a facebook oldalán szokott létre hozni csoportokat, probáld meg felvenni párral a kapcsolatot! sokat tud segíteni!

Nyugi eleinte mindenki így érez :) Én bevallom első pár nap még sírtam is a honvágy miatt és elég sok ismerősöm bevallotta, hogy ő is. Szóval ez természetes.

Melyik karra jössz?