Mennyire igaz, hogy egy válás örökre megsebzi az embert?

Nem, természetesen nem, de hosszú ideig -

Úgy tartják, egészséges lelkületű embernél olyan 1 év a feldolgozási idő, ez alatt azt értem, hogy az illető akaratlagos döntése is az, hogy tovább lépjen, az hogy felálljon, az hogy belássa van élet a válás után is. Senki nem állítja, hogy egyszerű eset, de lehet még utána boldog és teljes élet, de a sebeknek be kell gyógyulni, önértékelésnek helyre kell állni- addig nem is szabad új kapcsolatba belemenni, míg nem épül fel az ember.

Bár nem tapasztalatból írom, de ha magamból indulok ki, akkor mindenképpen igaz. Én úgy gondolom, hogy egy embernek az életében vannak periódusok, amiket ha nehéz is, de le kell zárni. Ilyen az amikor először beteszed a lábad a bölcsi/ovi kapuján. Már nem otthon vagy anyukáddal, alkalmazkodni kell a közösséghez. Aztán jön a ballagás. Lezárod a felelősség nélküli éveket és beteszed a lábad a suli kapuján. Onnan is elballagsz, majd jön néhány év, ami szinte ugyanaz mint az előzőek, de már másképp. Új közösség, más szellem. Aztán onnan is ballagsz és kinyílik előtted maga az élet.

Megjelenik a párod az életedben. Ez maga szintén új helyzetet teremt. Összeházasodtok. Szintén egy új helyzet, amihez alkalmazkodnod kell. Jönnek e gyerekek. Ismét egy másik periódus. És az általad felvázolt kérdés alapján, jön a válás. Valami véget ért. Lezárult valami. Új helyzet, új szituáció jelenik meg az életedben. Alkalmazkodni kell hozz, de a múltadat megváltoztatni, kitörölni nem tudod.

"valóban soha semmi nem lesz a régi? "

-bizony nem.

"Hérakleitosz azt mondja valahol, hogy minden mozgásban van, és semmi sem marad változatlan, és a folyó áramlásához hasonlítva a létezőket, azt mondja, hogy nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba."

(Platón: Kratülosz /402/A)

ma 07:57 vagyok!

Szerintem mindegy a házasság/kapcsolat milyensége. A pozitív irányú változás is változás. Csak az nem dönti a mélybe az embert.

Attól függ, mennyire hagyja valaki megsebezni magát. A gyászidőt nem lehet megúszni, de ha a "sebzett fél" utána hajlandó előre és nem hátra nézni, akkor csak egy emlék marad.

Tudatosan nem is kell elfelejteni, hiszen az ember életének a része volt.

Viszont érzelmileg évekig beleragadni az önsajnálatba nem egészséges. A gyászidő nagyjából egy év, de már közben is érdemes új életet építeni. A felszabadult időt hasznosan, hobbikkal kitölteni, új ismeretségeket (barátságokat) kötni. Ha már kezd lecsengeni a fájdalom, akkor már lehet párkapcsolati céllal is ismerkedni.

Ismertem olyat, aki egy másfél éves kapcsolatán nem tud közel tíz éve túllépni. Viszont úgy tűnik, nem is akar. Az munka lenne, inkább azóta is sajnáltatja magát és mindenre az a kifogása, hogy neki mekkora csalódása volt....tíz éve!!!