Miért gondolja azt sok ember, hogy csak két opció van? Megszülni egy gyereket, vagy elvetetni.

"Most - az én értelmezésem szerint - olyan nőkről beszélünk, akiknél "becsúszik" a gyerek, nem várják, és nem tudnak neki megfelelő körülményeket biztosítani." - ezek a nők ugyanúgy éreznek a babájuk iránt jó esetben, mint akik akarják, megszülik és felnevelik szeretetben a gyermeküket!

Mindazonáltal én azt érzem ki a szavaidból, és abból amiket írsz, és ahogyan írsz, hogy Te tényleg igazán fogod tudni szeretni azt a kicsit akit örökbe fogtok fogadni! :) Ha minden örökbefogadó szülőpárról biztosan lehetne tudni, hogy így érez, már az örökbefogadás előtt is, mint Te, akkor biztosan többen döntenének az abortusz helyett a megszülés/örökbeadáson.

Mellesleg a legjobb barátnőmék is épp most csinálják az örökbefogadási procedúrát, már csak a tanfolyam van nekik hátra... Hozzájuk is biztosan jó helyre kerül majd egy kis árva.

Szumma szummárum, nehéz lemondani egy gyerekről... egyszerűbb az abortusz az anya szempontjából, bár a lelkiismeretével ugyanígy el kell számolnia, mintha örökbe adná.. de az abortusznál nem kísérti utána a "mi lenne, ha? meg a "vajon mi lehet vele" kezdetű kérdések tömkelege.

Én kívánok Nektek minden jót az örökbefogadáshoz, (vagy/és a saját gyermek sikeréhez is!), de azt hiszem a "vitát" úgysem lehet a felek között egyértelműen bárki javára eldönteni. Az élet ilyen. Egyesek így gondolkodnak, mások meg úgy. Én tiszteletben tartom a másik oldalt is. És köszönöm, hogy Te is így tettél velem.

Jó éjt, és Boldog Újévet kívánok mindenkinek!

23:41 vagyok. Azt hittem szétszedtek, de semmi reakció. Nem baj.

Megnéztem, pontosabban belenéztem a filmbe. A lényeget láttam. Már ott nem tetszett, amilyen honlapon van. Ez a néma sikoly meg egyszerű belemagyarázás. Egy ilyen keresztény szellemű film, ami ezer éves, és ha jól értettem mindenki megtért miközben felvette, vagy vágta a filmet... Inkább nevetséges, mint meggyőző. Azért remélem, a felelőtlenül védekező tinikre pozitív hatással van. Az sosem árt!

Hát én vitatkoznék az itt leírtakkal!

A második gyermekem már csak 2-3 alkalommal szopizott naponta és mint felelősségteljes olvasott nő én is tudtam, hogy ez nem véd meg biztosan attól, hogy terhes legyek, ezért hüvelykrémet vásároltam. Ezt az útmutató szerint minen együttlétnél használtam. És nem valami szart vettem, hanem márkásat, a parírja szerint 92-95%-os hatékonysága van. Ehhez még a szoptatás... gondoltam elég lesz.

Amikor terhes lettem, tudtam, hogy nem tudom vállalni és nem csak a babát, hanem a kihordást sem. Két fiam van mindkettő 4 és fél kilóval született és mindegyikkel 20 kg-ot híztam. Több, mint 90 kilósan, meglazult méhszalagokkal nem is gondolhattam rá, hogy kihordom. Az anyagiak, meg a két kis rosszcsont, akik már megvoltak csak a pontot tették fel az I-re.

Abortusz előtt el kell menni a családgondozóba és megindokoni, hogy miért döntöttél úgy, hogy elveteted a pocakodban növekvő babát, és megpróbálnak lebeszélni róla.

Itt tudtam meg, hogy a hüvelykrémek és tabletták hatékonysága kb. 50-70 % közé tehető.

Mindig azt mondtam, hogy nekem sose lesz abortuszom és... mégis, elmentem. Már megvolt az időpontom is amikor kiderült, hogy két baba van bennem, akik kb. két hetes külömbséggel fogantak, na ekkor borultam ki totálisan.

Remélem ti sose tudjátok meg milyen nehéz a döntés és még 3 év után is milyen nagyon fáj, de tudom, hogy nem volt más lehetőségem. Annyira szégyenltem és szégyenlem most is, hogy a páromon, az anyámon és a nőgyógyászomon kívül senki nem tudja, hogy ... még apám se, még a legjobb barátnőm se, még a pszihológusom se.

00:14 Köszönöm, jól esett, amiket írtál!

Én is minden jót, és boldog új évet kívánok Neked!

:) Komolyan is gondoltam nagyon amit írtam! Nektek pld. már most azonnal "kiutalnék" egy kisbabát, mert biztosan jó helyre fog kerülni/születni. :) Intelligencia, szeretet, elfogadás, nálad ez mind együtt van.

Jóéjt lányok, leragad a szemem!! És mindenkinek teljesüljenek a vágyai, bármi legyen is az, és úgy érzem, itt mindenki pont azon "fáradozik", hogy jobbá, szebbé tegye az életét, a sajátjáét is, és egy gyerekét is. :)

A témával kapcsolatos cikkeket olvasgatok, és pillanatnyilag annyit találtam, hogy viták folynak, vajon a magzat a terhesség 20. vagy 24. hete után kezd-e fájdalmat érezni? A 12 még szerencsére igencsak belül van a határon..

Én úgy látom, hogy az abortuszban nem feltétlen maga a hentesmunka a legborzalmasabb, bár kiráz a hideg, ha rágondolok. Szerintem a gyermek akkor még nem érez semmit, és nem fog fel semmit a körülötte történő dolgokból. Ami pszichikailag megterhelő, az a tudat, hogy megölöd azt, akivé válhatott volna.

Sajnos emiatt főleg azok éreznek bűntudatot, akik ha lehetőségük lenne rá, felnevelnék a gyereket, de valamiért nem tehetik. Azok pedig, akik egy felelőtlenül átmulatott éjszaka után esnek teherbe, lesöprik magukról az itt leírt gondolatokat, mint a morzsát.

Durván összefoglalva. Ha valaki nem szüli meg annak oka van. Ha mondjuk nem akarok gyereket, mert se pénzem se "kedvem" hozzá, akkor nem fogok szülni. Nem vagyok mártír, meg szentecske stb. (Az "akko védekezni kéne" típusú kommentektől tekintsünk el, mert csak az a védekezés 100%, hogy nem is csinálsz semmi "olyat")

Mert nem fogok kiesni a munkahelyemről, mert nem fogom fizetni az orvost, a vitamint, a kismamaruhákat, a szülést, mert nem fogom azért kinyújtani a bőröm, megereszteni a mellem, szét vágatni az alfelem, mert nem vagyok kíváncsi a fél városra, hogy de hát hova tetted a gyereket stb. és ha már végig csinálom főleg nem fogom odaadni, hogy másnak legyen gyereke.

Aki a szüld meg és add oda elvet vallja, az úgy csinál, mintha tényleg csak lepottyantaná a gólya, nekünk csak felkéne adni postán.