Hogyan lehet feldolgozni egy olyan ember halálát, akit annyira szeretsz mint az édesanyádat?

Amikor Édesanyámnál a rákot diagnosztizálták elsőre engem is sokkolt a hír. Mégis reménykedtem benne, hogy a műtét és a kemoterápia után javulás lesz és van remény arra, hogy felgyógyulhasson. Főleg hogy láttam, hogy ő is nagyon megszeretne gyógyulni. Akkor veszítettem végleg a reményt amikor az utolsó UH leletét kézhez kaptam amelyben világosan le volt írva, hogy az állapota rosszabbodott és már végső stádiumban van.utaztam haza felé a lelettel a kezemben és egyfajta haraggal, néztem Anyuval hasonlókorú asszonyokra akikkel ezután találkoztam. Ahogy a napok teltek, és láttam hogy egyre rosszabbodik az állapota, a reménytelenség már magába temetett, hogy azon kaptam nem egyszer magam; szinte vártam már véget érjen az egész. Bárcsak már túl lennénk a temetésen. És ez a gondolat olyan erős bűntudattá alakult át, hogy inkább beletemetkeztem a munkámba, a gyermekeim nevelésébe csak ne kelljen olyan sokat találkoznunk... mert amikor találkoztunk akkor csak bőgtem mint egy kis gyermek és engem kellett neki vigasztalnia és egy értelmes vigasztaló szó vagy mondat nem hagyta el a számat.

A hónap elején (abban a hónapban halt meg, 2 hétre rá hogy haza jöttünk a nyaralásból)nyaralni mentünk. Ugyan arra a helyre ahol gyermekkoromban is voltam a szüleimmel.

Az a nyaralás maga volt a pokol.Egyrészt a régi emlékek miatt, másrészt azért mert a gyermekeim miatt tartani kellett magamat. Viszont amikor egyedül maradtam összeomlottam. Csak arra tudtam gondolni, hogy legalább addig ne haljon meg, amíg távol vagyunk.

Utolsó találkozásunkkor végleg elbúcsúztunk egymástól.

Aztán már csak holtában láttam ... majd jött a temetés...

6 éve már annak, hogy örökre itt hagyott minket, mégis néha úgy érzem, mit ha még élne és bármelyik percben beállíthatna hozzánk... aztán vannak olyan napok is amikor egyáltalán nem gondolok rá... és olyan napok is amikor szentül meg vagyok győződve arról, ő már jó helyen van és ha egyszer úgy adódik, hogy nekem is be kéne fejeznem a földi életemet akkor sincsen semmi sem elveszve mert Ő már vár rám és akkor újra együtt lehetünk.

én 18 éves voltam, amikor a nagymamám így meghalt.

25 éve, de még mindig fáj

Veled érzek teljesen.

Jó tanács nincs. Adj hálát, hogy eddig veletek volt.

Apámnak a sok piától májcirrózisa és még él és tudom, hogy már csak kb 1-2-3 éve van hátra

12/f

Nekem a nagyapám halt meg mar 3 éve....borzasztó volt! Nyaralasunk utan történt....szerettem volna egy plussallatot a szállodában apa azt mondta hogy a nagyapa tol megkaphatom ajandekba....aztán meghalt.Akkor jöttem rá hogy apa ugy értette hogy ez volt az utolso ajandeka...azóta is van amikor elsirtam magam ha rá gondolok es azt a plusst atolelem :'( gondolom a kérdés mar nem aktuális de azért valaszoltam.

Es veletek mi történt? Csodával határos módon felgyogyult vagy végül meghalt?

12/L