Miért gondolja azt sok ember, hogy csak két opció van? Megszülni egy gyereket, vagy elvetetni.

A néma sikoly ott hibádzik, hogy egy 30éves felvétel, gyakorlatilag nem is így végzik el a terhességmegszakítást és főleg nem ekkorán.

Nézzük, egy hét alatt le lehet rendezni az ügyintézéssel együtt. Tegyük fel, hogy valaki akkor pont a ciklusa közepén megfogan, mire észreveszi legyen háromhetes. Akkor ha elmélkedik jobbra-balra is, mielőtt elmegy orvoshoz és elkezdi intézni a dolgokat, akkor, ha lassú, legyen mondjuk a hatodik hétben mire odajut. Ekkor még csak egy dudoros izé a "baba". Az ötödik héten egy pálcika alakú sejtcsomó. De a hetediken is még csak egy áfonyaszem méretű dudros izé..

A néma sikoly egy hülye kampány film. Na meg, most nem mindegy? Nem gondol, nem érez és főként nem is fog élni azzal a tudattal, hogy na most őt elvették.

És miért etikus egy végtaghiányost, vagy fogyatékost elvetetni akkor? Ha holnap elvesztenéd az egyik lábad már meg akarnál halni? Hány végtaghiányos él és virul? Miért van az, hogy a leglerottyantabb, legbetegebb, leg nagyobb szerencsétlen sőt még némelyik öngyilkos is azzal jön, hogy segítsen, nem akarok meghalni? Akkor te azt mi jogon nevezed etikusnak, hogy ha valami előreláthatóan nem tökéletes, akkor azt öljük meg? És az, akit rá akarnak beszélni, hogy vetessse el, mert ilyen-olyan beteg lesz? De még is megszüli és még sincs baja? Akkor egy egészségeset vetetett volna el, mert tévedtek?

Az illetőnek, aki amellett érvel, hogy egy beteg gyereket is meg kell szülni, nyilván jó tapasztalatai vannak a dologgal kapcsolatban. Én személy szerint több olyan emberrel találkoztam már, akinek valamilyen fogyatékossága volt, de közülük egyetlen sem élt boldogan. Mind a sorsot okolta azért, amiért soha nem lehet olyan életük, mint a többinek, pedig pontosan ugyanarra vágytak.

Természetesen vannak olyanok, akik boldogan tudnak élni látáskárosultként, halláskárosultként, némán, de én nem ezekről beszélek, hiszen ezt nem is tudom tudják-e szűrni terhesség alatt. A súlyos rendellenességgel élőkről beszélek.. Aki egész életében tolószékhez van kötve pl, az egyáltalán nem hinném, hogy könnyen talál társat, pedig vágyik rá. Sok egészséges embernek ez már elég az öngyilkossághoz..

Úgyhogy igen, én elvetetnék egy gyereket, akiről az orvostudomány azt állítja, fogyatékos lesz. Ha születése után derülne ki, akkor minden tőlem telhetőt megtennék a boldogságáért, de nem kárhoztatom a saját gyermekemet ilyen sorsra. Aki másképp gondolja, azt is elfogadom, de engem meggyőzni senki nem fog az igazáról.

http://www.youtube.com/watch?v=dezfVbeAHwQ

Akkor ezt nézzétek meg

Tehát ne szüljük meg, ha tolószékhez lenne kötve, mert úgyis boldogtalan lenne. Hát akkor, aki lebénul, azt meg lőjük agyon, nem? És aki egészséges, csak épp verik otthon, meg tönkre teszik a lelkét? És egész életében nem lesz teljesen ép lelkileg és boldogtalan lesz és depressziós és a sorsot okolja, hogy neki nem olyan jó mint másnak, pedig ő is arra vágyna? Annak is kár volt megszületni?

Amúgy legyél biztos benne, hogy amelyik a sorsot okolja, abból alig lenne, aki olyan biztos benne, hogy szar neki az élet, ha ott lenne, hogy valaki ráfogja a nagykést, hogy na haver, akkor most könnyítek a szenvedéseiden.