Van mozgasserult ember a csaladodban?

igen, a nagynéném (apukám testvére)

25 éve sclerosis multiplex-e van, most 42 éves

szörnyű egy betegség:(

10 52-es vagyok: sajnos testileg és szellemileg is leépült

nem emlékszik hova rakta a dolgokat, azt hiszi hogy ellopták, üldözési mániája lett

a betegsége előtt egy 100%-ig normális, okos ember volt és nagyon jól beszélt németül

Nagyim testvére volt huszonsok évig.

Cukorbetegség miatt amputálták mindkét lábát (fokozatosan fentebb mindig),műlábai voltak.30 volt amikor térd alatt levágták.Pár hónapig ki se mozdult,aztán összeszedte magát,kb 2 év múlva már észre se lehetett venni,hogy műlűai vannak.Kocsit vezetett (nem átalakitottat,rendeset),dolgozott,élte az életét.Még fiatalabb korában az ujjait is levágta géppel véletlen,igy a kezén kesztyű volt mindig,ma sem tudom hogy tudott fogni,de ment neki.

Aztán térd fölött kellett vágni,majd mégföntebb,nem maradt csak pici csonk,amihez rögziteni lehetett,annak a viselése már fájt,de igy is kb 2 évig igy közlekedett.Aztán tavaly,közel a 60-hoz vérmérgezésben meghalt.De még előtte napokban is unokázott,teljes életet élt.

Nics a családombsn mozgássérülz, de még az ismerőseim között sem. Valószínüleg emiatt mindig zavarba jöttem, ha az utcán tolókocsis vsgy mankós embert láttam. Azután egyszer... egy kempingezés során a férjem

összeismeredett egy Angliából érkezett 56-os magyarral, akinek mindlét lába hiányzott. Ő és a párja lakókocsival érkeztek, a férfi elektromos rokkantkocsival közlekedett a kemping területén. Egy reggel a férjem éppen reggeliért ment a boltbs, amikor óvatos kaparászást hallottam a dátor oldalán. Kinéztem, a rokkant kocsis férfi jelzett. Kimentem hozzá, de annyira zavarban voltam, hogy kerültem a tekintetét. Amíg a vizet melegítettem a nescaféhoz, az agyam azon járt, mit mondjak neki, miről beszélgessek vele. Karcsi látta a zavaromat, és amikor végre rá mertem nézni, azt mondta: " Tudod, ennek a helyzetnek vannak előnyei is, például nem kell zoknit mosni." Egyszerre tört ki belőlem a sírás és a nevetés, nagyon szerettem azért, hogy feloldotta bennem a görcsöt. Azt tanultam tőle, hogy ne közelítsek másként a sérült emberekhez sem, mint ahogy bárki máshoz. Az a legrosszabb, amit tehetek, hogy nem nézek rá, de az is hiba, ha ráerőltetem a segítséget akkor, ha azt saját maga is meg tudja oldani. Ma is hálás vagyok a segítségéért.

Évekre szóló barátság lett, bár csak nyaranta találkoztunk, de három hetet mindig együtt töltöttük a kempingben.