Miért utálok ennyire szülőnek, (apának) lenni és miért nem bírom elviselni a gyerekeket?

53. Ez nem egyszerű kiégés. Világosan leírta, hogy sose szerette a gyerekeket, nem tudja elviselni őket stb. Ennek ellenére csinálni egyet, szimpla felelőtlenség. Erre nem kifogás , hogy a párja akart. Az a nő is felelőtlen és nem normális aki attól szül gyereket aki nem akar gyereket, csak bevállalná a kedvéért.

Itt mindkét szülő hibás, és van egy újabb gyerek a sokból akit nagy eséllyel egy életre megnyomorítottak érzelmileg a szülei.

Sajnálom szegény kisfiút, mert én is így jártam, csak kissé más formában.

De még így is volt bennem annyi felnőttként, hogy tudatosan gyerekmentes maradtam. A házasság sem változtatott rajta. A férjemnek mindegy volt, nem ragaszkodott hozzá, sőt, miután felvázoltam neki mivel is jár valójaban a gyerekes élet, ( kialvatlanság, 0-24ben készenlét, rengeteg stressz, szabad nyugis hétvégéket felejtse el, hobbit, csavargást szintén, nagyrészt, egymásra se lenne annyi időnk, anyagilag is nagy teher lenne stb stb). Végiggondolta és inkább nemet mondott rá ő is. Élvezzük együtt a szabad életet.

Nincs olyan hogy tarsadalmi nyomásra vállal valaki gyereket. Ha nem akarod, nem vállalsz és ennyi!

Miért vállaltál úgy gyereket, hogy nem szereted őket és nem is akartál.

Elég nagy hibát követtél el és a gyerekeden csattan a következmény.

Válj el és hagyd ott a családod. A rossz szülő esetén jobb, ha inkább ott sincsen a szülő.

57. Szerinted az érzések ki be kapcsolhatók? Ha egyszer valakit nem szeretsz akkor nem és kész. Teljesen mindegy , hogy van e vérségi kapcsolat vagy sem.

Teljesen oké hogy nem mindenki szereti a gyerekeket. Azt értsd meg, hogy Ezt az érzést nem lehet kierőszakolni, ahogy azt sem, hogy a sajátjához tud e kötődni érzelmileg vagy sem. Ez nem választható. Vagy van, vagy nincs.

Ott kezdődik a dolog, hogy az ilyen ember ne csináljon gyereket, és nincs probléma. Sajnos itt a tudatosság és a felelősség elmaradt mindkét szülő esetében.

Meg kéne beszélniük, hogyan tovább. A gyereknek az lenne a legjobb, ha a kérdező nem lenne része az életének személyesen. (Anyagilag kötelessége). Érzelmileg meg csak tönkreteszi.

Valahogy nem nőttél fel lelkileg.

Hogy ez miért van: alkati dolog, vagy elakadás, helytelen megküzdés a felnőttek helyzetével, nem tudhatjuk.

Talán mégis annak van igaza, aki szerint az ilyesmikhez egy pszichológust keresni megérné.

Nincs rendben, de utólag már nincs mit tenni, a gyereket nem lehet visszacsinálni. Jobban meg kellett volna gondolni, de eső után köpönyeg. Az ilyen szülőktől általában az ország másik végébe mennek egyetemre, ne nagyon kelljen hazamenni. Szépen eltávolodnak majd egymástól. A pszichológus abban segíthet, hogy ne bassza el a kérdező a gyereket kamaszkorában teljesen, az akkor is rázós, ha szeretet van.

Egyébként ez teljes csapda, attól, hogy valaki általában nem szereti a gyerekeket, még a sajátját szeretheti és lehet nagyon jó szülő. A kérdezőnek nem jött be. Mondjuk lehet jobban tette volna, ha már az elején lelép, akkor lehetett volna a gyereknek egy normális családja, szerető nevelőapja.

"Ott kezdődik a dolog, hogy az ilyen ember ne csináljon gyereket, és nincs probléma. Sajnos itt a tudatosság és a felelősség elmaradt mindkét szülő esetében."

Ezt mondom én is basszus, mégis le vagyok pontozva (mondjuk ez nem hat meg). De egy ilyen embernek minek gyerek???