Miért nem birom elviselni a "rossz" gyerekeket körülöttem?

Teljesen igazad van.

N

Azért azt kétlem hogy bárki hagyná az úton szaladgálni a gyerekét vagy láncfűrészt adna a kezébe.

Szerintem inkább letudják azzal hogy okos vagy de tapasztalatod nincs. Ezek többnyire életkori sajátosságok, szinte minden gyereknek van ilyen korszaka és meg kell tanulniuk bizonyos dolgokat, pl levezetni a stresszt vagy elfogadni egy nem-et. Lehet te azt látod hogy üvölt a gyerek közben a szülő meg épp következetes.

Nem vagy rossz emiatt, csak más szemszögből nézed a helyzetüket. Makd ez változik ha te is szülő leszel. Biztosan vannak elkényeztetett gyerekek meg szülők akik nem tudják kezelni a helyzetet, de nem feltétlenül minden ennyire fekete vagy fehér egy 2-3 éves gyerekkel kapcsolatban.

Azért én 20 évesen nem tennék megjegyzéseket a szülőknek, hogy a gyerekük elkényeztetett.

Nem mondom, hogy nincs igazad, lehet azok, de muszáj keresni a konfliktust velük? Én nem mumusnak tartanálak, hanem kotnyelesnek.

Van egy közhelyem, de nagyon igaz. Mindenki addig tökéletes szülő míg nem lesz egy saját gyereke.

Nem játszom meg magam én is azt gondoltam, hogy az ilyen gyerekek neveletlenek. Sőt a te korodban én nem is szerettem a gyerekeket.

Csak, hogy egyetlen saját példát mondjak: anno sosem értettem, hogy sírhat egy baba órákon át. Anyuka odamegy és megvígasztalja. Kész. Mentségemre szóljon, hogy 25 éves koromig csak fényképen láttam babát. Ekkor lett egy kedves barátnőmnek babája. Ekkor fogtam először kisbabát.

Majd néhány év elteltével lett nekem is, és az élet szépen bebizonyította, hogy bizony minden törekvés ellenére képes egy baba órákig sírni, pedig épp csak fejen nem álltam vele, hogy megnyugtassam.

Most a dackorszak közepén már azt is tudom, hogy még csak nem is az a legnehezebb időszak. (Nyilván nem is ez, mert minél nagyobb egy gyerek annál több gonddal jár. Ami könnyebbség lesz, annak helyére jön valami újabb nehézség)

Az életkori sajátosságokat akkor fogod igazán megérteni mikor már te is benne leszel. Én még nem érzem át a kamaszkori problémákat, de egy hasfájós időszakot, vagy a dackorszakkal járó nehézségeket már értem.

Pl ha a saját 3 éves gyerekemből indulok ki akkor tudom, hogy akkor nyűgös ha én is az vagyok. Vagy ha nem vagyok az, akkor pillanatok alatt rájövök, hogy éhes vagy álmos, vagy esetleg csak simán több figyelemre vágyik. Ezek mind olyan pillanatok mikor képes rosszaságokat csinálni. És amint megoldottam az alapproblémát rögtön kisimul ő is.

Viszont a szülő is csak ember és bizony nagyon nehéz 0-24-ben heti 7 napon át megfelelően reagálni az ilyen nehézségekre. Saját magam is tapasztalom, hogy ha türelmetlen ingerlékeny vagyok vele az csak olaj a tűzre. Ha higgadt maradok akkor pedig percek alatt megoldódik a probléma.

Egy 2-3 éves gyerek még nem tudja a frusztráltságát szavakkal kifejezni. Idő amíg ezeket elsajátítják. Nem tud elkezdeni érvelni, hogy anya én most haragszom rád, mert túl sokat beszélgetsz a szomszéd nénivel ahelyett hogy vele bújócskáznál az udvaron. Ehelyett általában műsort rendeznek, vagy elkezdik tépkedni a virágokat... attól függően ki milyen habitus.

Nyilván az már a szülőktől függ, hogy hogy reagálnak a gyerek jelzéseire. Biztos van aki le sem bagózza, de a nagytöbbség azért veszi a lapot és igyekszik megoldani a problémát. Viszont az előfordulhat hogy ez még nagyobb káoszt generál. Mert feszegetik a határokat.

Nem mellesleg sosem tudhatod, hogy egy adott gyereknek nincs-e már valami diagnózisa ami miatt esetleg nehezebben kezelhető.

Én azt nem szerettem, amikor gyerekes család jött hozzánk és a gyereknek természetes volt, hogy szó szerint az éjjeliszekrény fiókjait is kipakolja, anyuka meg véletlenül sem szólna rá (tisztelet a kivételnek). Én ezeket nem tudom hova tenni. Meg azt sem, ha bébiszitternek kezelnek. Találkozunk valahol, onnantól kezdve alap, hogy a gyereket valaki más szórakoztatja, amíg ők felnőtt társaságban beszélgetnek. Hát köszi, én ezt a szerepet nem veszem fel, nem ezért mentem oda. Ebből voltak konfliktusaim, így a saját gyereknél ezekre igyekszem odafigyelni. Ami engem anno idegesített, azzal nem idegesíteni másokat. Az én gyerekem, az én felelősségem. Ne pakoljon másnál, ne más figyeljen rá.

Szóval részben megértem a felvetésed, de ettől még nem lesz valaki rossz anya, csak nem feltétlenül veszi a lapot, hogy mást esetleg idegesít.