Mit tegyek, ha a családommal nagyon más az értékrendünk és állandó probléma az, ahogyan én élek?
24 éves lány vagyok.
Én Pestre költöztem az egyetem miatt 6 éve, nincs is tervben, hogy hazaköltözöm vidékre. Szeretek itt, nem csak azért, mert egyedül élhetek, hanem, mert imádom a mozgalmas, aktív életet. Tele van programlehetőséggel minden, nem csak három étteremből tudok választani, könnyebben tudok utazni, mert nem a világvégéről kell elinduljak a reptérre stb.
A családom ezt nem érti meg, és nem is akarja. A szüleimnek nincs semmi hobbijuk, munka után otthon vannak, heti egyszer elmennek boltba, meg egyszer nagyszüleimhez hétvégén és ennyi. Nagyszüleimnek szintén az a kimozdulás, hogy csütörtökön végigjárják a Lidl-Aldi-Tesco hármast.
Az az elvem, hogy "élni és élni hagyni", pont nem érdekel, mit hogyan csinál a másik, amíg nekem nem árt vele. Ők máshogy gondolják ezt... Állandóan hallgatom, hogy miért megyek ide, miért megyek oda, más örülne, "MiNeK kElL Az". És hogy miért nem költözöm haza, a lakást kiadhatnám és úgy lenne plusz pénzem... Apám erősen nárcisztikus, egy fél napot nem bír ki üvöltözés nélkül. Amíg anya ezt nem veszi tudomásul, addig engem megvisel. Kéthavonta járok már csak haza emiatt, de az a hétvége is sok.
Meg na, lassan 25 évesen nem akarnék visszaköltözni a régi gyerekszobámba, 0 privátszférával. Így is nehéz ismerkedni manapság, nem még úgy, hogy ott vagy vidéken, a szüleiddel élve, akik minden lépésedről tudni akarnak.
Ha ott vagyok, és mondjuk épp fürdök, anyám simán bejön a fürdőszobába. Olyan is volt, hogy közölte, ő menni akar aludni, szálljak ki a kádból, hogy gyorsan letusoljon. Mondtam, hogy nem szállok, rajtam van a hajpakolás, várjon 10 percet és jöhet. Ő nem vár, majd fogta magát és beült mellé a kádba... Kopogást, mint olyan, sosem ismerték, mert hogy "nem fognak kopogni a saját házukban". És sorolhatnám napestig ezeket.
A lényeg, hogy mivel nekem nem a munkahelyem és a lakás között zajlik az élet, állandóan hallgatom, hogy ez így nem jó, gondolkozzak már, kinek van erre pénze. Mindig ez a pénztéma, hogy "mégis miből", mintha nem saját magam tartanám el. Nyilván nem havonta járok a Maldív-szigetekre, de szerintem pl. havi 1 kimozdulás a városból igenis belefér. Ez lehet akár csak egy borhétvége, vagy kirándulás itthon, következő hónapban meg 4 nap városnézés valamelyik európai nagyvárosban.
Emiatt alig osztok már meg velük valamit, de ha maguktól jönnek rá, akkor az a baj. Hiába próbáltam korábban elhívni a szüleimet, hogy egy hétvégére jöjjenek el, nézzék meg, hogy lehet máshogy is, nem csak úgy, hogy ülünk otthon a 4 fal között. Nem, ők nem jönnek, nem vezetnek autópályán, mennyi az ember itt Pesten is, ők itt nem tudnak tájékozódni. Elfogadtam, nem is erőltetem. De ők meg képtelenek azt elfogadni, hogy ami nekik jó (otthonlét, 0 szociális élet, kikapcsolódás), az nekem nem.
válasza:"A nagyszüleimtől.
Akiktől az autóm is."
Szóval az életedet az egzisztenciád egy jelentős részét úgy kaptad.
válasza:Ha már hazugsággal akarsz vádolni, legalább olvasd már el, amit leírok és értelmezd!
“ Hitelem nincs, lakbért fizetnem nem kell.”
Nem bonyolult szerintem ez a mondat.
válasza: válasza:Alapvetően amúgy 100%-ban egyetértettem veled, viszont ezen a részen felbaszódtam:
Elhiszem, hogy sokaknak már az is luxus, ha havi egyszer eljut a család moziba/színházba, de ettől még a normális életszínvonalon élőket ne "gazdaglányozzuk" már. A gazdagság nem itt kezdődik."
Légyszi ne te mondd már meg, hogy mi a "normális életszívonal" mikor világ életedben a segged alá tettek mindent.
"Dolgozol és elszórakozod a pénzt,"
Ezt is leírtam, hogy bőven teszek félre a fizetésemből. De nyilván, ha már megtehetem, akkor egy kényelmesebb életszínvonalon élek. Igen, ebbe az is beletartozik, hogy vannak olyan hobbijaim, amik pénzbe kerülnek, vagy éppen többet költök arcápolásra, kezelésekre. Vagy, ha kedvem van hozzá, akkor utazom. Amivel nem értem, mi gond lenne? Kikapcsol és feltölt, más kultúrákkal ismerkedem meg közben, szélesítem a látókörömet.
"nem te vetted se a lakást se az autót. Majd ha magadnak veszed ezeket a dolgokat akkor raktál össze valamit."
A mai gazdasági helyzetben emelem a kalapon az előtt a 20-22 éves előtt, aki saját magának tud otthont teremteni, autót vásárolni, 0 segítséggel. Van ilyen is, ebben biztos vagyok. De nem az az általános, hogy 20 évesen tízmilliók pihennek a számládon, várva, hogy befektesd az életkezdésedbe, lehetsz te bármennyire is szorgalmas. Semmi gond nincs azzal, ha valaki kap segítséget az életkezdéshez, én nagyon hálás vagyok azért, hogy nem a -10. szintről kellett elinduljak.
"Éttermekben kajálsz. :D főzni tudsz?"
Éppenséggel, ha a konyhámat arra használnám, hogy szendvicseket csináljak benne, ahhoz sem lenne sok közöd. :)
Abba bele sem megyek, hogy a gasztronómia, kulináris téma is lehet bőven hobbi, a "kajálás" nem csak azt jelenti, hogy megfőzöd 3 napra a kondér paprikás krumplit. Főzök, igen. De csak akkor, ha kedvem van hozzá, nem muszájból. Hétköznap korán reggeltől délutánig/estig nem szoktam hazajönni, így akkor éttermekben oldom meg az étkezést. Mert kényelmesebb, egyszerűbb nekem így.
"Hagyjuk már egy 24 éves kivénhedt tini vagy aki nem tudott felnőni még."
Dolgozom, fenntartom az életemet, mindent magamnak oldok meg. Nem tudom, mi más kéne még a felnőtt léthez? Akkor felnőtt valaki, ha megkeseredett, a nyakába vett 30 milliót hitelre és bosszankodik, hogy nem tud egyről a kettőre haladni? :)
válasza: válasza:A szüleid egyszerű emberek akiknek a tv és az otthon töltött idő a kikapcsolódás. Neked a járjunk mindenhova utazgassunk csesszük el a pénzt a kikapcsolódas. Ők nem értenek téged te nem érted őket. Én is vidékről költöztem Pestre, de rohadtul rühellem ezt a pisi szagú várost, pedig 15 éve élek itt. Nem mindenki egyforma. Te sem fordulsz különös megértéssel a szüleid felé. Vagy míg hazamész alkalmazkodsz vagy vállald a konfliktust és akkor mond meg mi a bajod velük.
És mivel a segged alá tett a nagyi lakást, kocsit így nem mondgatod, hogy megdolgoztál érte mert kaptad és az nem ugyanaz.
válasza:"Dolgozom, fenntartom az életemet, mindent magamnak oldok meg. Nem tudom, mi más kéne még a felnőtt léthez? Akkor felnőtt valaki, ha megkeseredett, a nyakába vett 30 milliót hitelre és bosszankodik, hogy nem tud egyről a kettőre haladni? :)"
Sajnos a társadalom nagy részének csak ez a szerinted "megkeseredett" élet jut :) Örülök hogy te ennyit elértél az életedben hogy a kajádat magadnak fizeted az SZJA-mentes fizetésedből.
Ezt, hogy a "picsám alá raktak mindent", engedjük már el.
Már a megfogalmazás is undorító.
Nem, csupán támogattak és segítettek, azért, hogy ne kelljen X gyereket szüljek, ne adóstársat keressek magam mellé, ne függjek később senkitől. Hány házasság van, ahol azért nem válnak el a felek, mert összeköti őket a hitel, vagy éppen egyedül nem tudnának boldogulni, és az anyukának két gyerekkel, 37 évesen nincs kedve visszaköltözni a szülőkhöz? Látom néhány barátomnál, barátnőmnél is, akik nincsenek jó anyagi helyzetben, hogy probléma az, hogy hogyan költözzenek külön a szülőktől, miből legyen saját otthonuk. Nagyon örülök, és hálás vagyok a nagyszüleimnek, hogy nekem ilyen problémám nincs, hogy diplomaosztó után nem a szüleimhez kellett visszacuccoljak...
"Légyszi ne te mondd már meg, hogy mi a "normális életszívonal" mikor világ életedben a segged alá tettek mindent."
Sajnos a normális életszínvonal és a magyar átlag nem egyezik.
Ez látszik itt egynéhány kommenten is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!