Mit tegyek, ha a családommal nagyon más az értékrendünk és állandó probléma az, ahogyan én élek?
24 éves lány vagyok.
Én Pestre költöztem az egyetem miatt 6 éve, nincs is tervben, hogy hazaköltözöm vidékre. Szeretek itt, nem csak azért, mert egyedül élhetek, hanem, mert imádom a mozgalmas, aktív életet. Tele van programlehetőséggel minden, nem csak három étteremből tudok választani, könnyebben tudok utazni, mert nem a világvégéről kell elinduljak a reptérre stb.
A családom ezt nem érti meg, és nem is akarja. A szüleimnek nincs semmi hobbijuk, munka után otthon vannak, heti egyszer elmennek boltba, meg egyszer nagyszüleimhez hétvégén és ennyi. Nagyszüleimnek szintén az a kimozdulás, hogy csütörtökön végigjárják a Lidl-Aldi-Tesco hármast.
Az az elvem, hogy "élni és élni hagyni", pont nem érdekel, mit hogyan csinál a másik, amíg nekem nem árt vele. Ők máshogy gondolják ezt... Állandóan hallgatom, hogy miért megyek ide, miért megyek oda, más örülne, "MiNeK kElL Az". És hogy miért nem költözöm haza, a lakást kiadhatnám és úgy lenne plusz pénzem... Apám erősen nárcisztikus, egy fél napot nem bír ki üvöltözés nélkül. Amíg anya ezt nem veszi tudomásul, addig engem megvisel. Kéthavonta járok már csak haza emiatt, de az a hétvége is sok.
Meg na, lassan 25 évesen nem akarnék visszaköltözni a régi gyerekszobámba, 0 privátszférával. Így is nehéz ismerkedni manapság, nem még úgy, hogy ott vagy vidéken, a szüleiddel élve, akik minden lépésedről tudni akarnak.
Ha ott vagyok, és mondjuk épp fürdök, anyám simán bejön a fürdőszobába. Olyan is volt, hogy közölte, ő menni akar aludni, szálljak ki a kádból, hogy gyorsan letusoljon. Mondtam, hogy nem szállok, rajtam van a hajpakolás, várjon 10 percet és jöhet. Ő nem vár, majd fogta magát és beült mellé a kádba... Kopogást, mint olyan, sosem ismerték, mert hogy "nem fognak kopogni a saját házukban". És sorolhatnám napestig ezeket.
A lényeg, hogy mivel nekem nem a munkahelyem és a lakás között zajlik az élet, állandóan hallgatom, hogy ez így nem jó, gondolkozzak már, kinek van erre pénze. Mindig ez a pénztéma, hogy "mégis miből", mintha nem saját magam tartanám el. Nyilván nem havonta járok a Maldív-szigetekre, de szerintem pl. havi 1 kimozdulás a városból igenis belefér. Ez lehet akár csak egy borhétvége, vagy kirándulás itthon, következő hónapban meg 4 nap városnézés valamelyik európai nagyvárosban.
Emiatt alig osztok már meg velük valamit, de ha maguktól jönnek rá, akkor az a baj. Hiába próbáltam korábban elhívni a szüleimet, hogy egy hétvégére jöjjenek el, nézzék meg, hogy lehet máshogy is, nem csak úgy, hogy ülünk otthon a 4 fal között. Nem, ők nem jönnek, nem vezetnek autópályán, mennyi az ember itt Pesten is, ők itt nem tudnak tájékozódni. Elfogadtam, nem is erőltetem. De ők meg képtelenek azt elfogadni, hogy ami nekik jó (otthonlét, 0 szociális élet, kikapcsolódás), az nekem nem.
válasza:Basszus, én elhiszem, hogy frusztrált a társadalom nagy része, de ne legyen már valaki kikiáltva gazdagnak, mert jut neki szórakozásra, kikapcsolódásra. Direkt kiemeltem, hogy utazás alatt NEM a Maldív-szigeteket és egyebeket értem.
Dolgozom 16 éves korom óta, mellette rengeteget tanultam és tettem azért, hogy jó munkahelyem legyen. Hitelem nincs, lakbért fizetnem nem kell. Gyerek, kisállat szintén nincs. Káros szenvedélyem egyedül az Iqos, abból is heti 1-2 doboz a max. Van egy viszonylag jó fizetésem, teszek is félre belőle, de nem hiszem, hogy huszonévesen úgy kéne élnem, hogy a munkahelyemen kívül sehová nem járok, a munkatársaimon kívül senkivel nem beszélek.
Elhiszem, hogy sokaknak már az is luxus, ha havi egyszer eljut a család moziba/színházba, de ettől még a normális életszínvonalon élőket ne "gazdaglányozzuk" már. A gazdagság nem itt kezdődik.
válasza:Az a durva, hogy amúgy elég egyszerű a megoldás, ha nem vagy hozzá gyáva.. Első körben még jobban ritkíts a látogatásokon. Ilyen emberekkel a kéthavonta is túl sok, menj félévente, vagy csak ünnepekkor. Ha kérdezik miért, mondd el az okát őszintén és kertelés nélkül, hadd szégyelljék el magukat.
Ne engedd nekik, hogy lehúzzanak, a legfontosabb, hogy állíts határokat. Megbeszéled velük egyszer, nyugodt körülmények között, hogy nem fogsz elszámolni a döntéseiddel, hagyjanak békén, ne csináljk az X Y Z dolgot, mert te nem fogsz benne részt venni. Ez az egyik fele, utána a másik fele a következetesség. Elkezdi telefonon? "Anya, mondtam, hogy ha ezt újra elkezded nem veszek benne részt, szia" - azzal leteszed a telefont és aznap már nem komunikálsz. Ha a családi házban csinálják ezt, akkor felállsz és hazamész és közlöd is, hogy miért. Ha megtanulnak viselkedni és tisztelni, akkor lehet kapcsolatotok, ha meg nem akkor egyáltalán nem kell beengedned őket az életedbe semmilyen szinten. Ez már elég drasztikus a helyzethez képest, de ki tudja, néha ez a legjobb megoldás.
válasza:Nem értem.
Azt írod, nem tőled tudnak meg részletek az életedről.
Akkor kitől?
Én nem járnék még ennyit sem haza, bekamuznám, hogy dolgozom, tanulok hátha erre nem kárognak és semmit nem osztanék meg velük.
Ők a tipik prolik, nem te.
Egyszerűen kinőtted az elmaradott szüleidet.
válasza:Miért érdekel, mit gondolnak a szüleid?
Elköltöztél, saját életed van, azt éld, ne azon szorongj, mit szól a családod?
Közük? Semmi.
Nálunk is ez volt, 1200 km-re élek - és még így is állandóan menne a beleduma, ha engedném.
Nem engedem. ÉN döntöm el, mikor találkozok velük, mikor beszélek velük, és amint elkezdik otthon a hülyeségeiket, ott felállok és eljövök (Bp-n szoktam kivenni airbnb-t)
válasza: válasza:Már pedig tipik proli vagy. Életcél, jövőkép nélküli hontalan elkényeztetett középosztálybeli. Önmagában életképtelen, semmi iránt nem érdeklődő, csupán az utazgatás, pénzszórás, közösségi medián a "dejóvilágvan" képmutatása, belül 0 erkölcsi tartalommal.
A "hobbi" a futás, konditerembejárás és az utazgatásban kimerül, rosszabb esetben a kutya tutujgatásban. Egy átlagon felüli fizetésért egy semmihez nem értő irodai munkával és a szülői háttérrel ezt az életcélt kielégíted, de a szüleidet lenézed, mert ők mások.
Majd 40 plusz évesen, kiégve ugyanazt az életmódot folytatod mint szüleid most, csak ők legalább felneveltek egy olyanamilyen gyermeket.
És közben azokat becsmérled, akiknek mindent köszönhetsz, és akik talán miattad lettek ilyen megkeseredettek.
Te vagy a mintaproli.
Utolsó válaszoló, semmit nem írtam sem a hobbijaimról, sem a munkámról.
Ahogyan a céljaimról, vágyaimról sem.
A szüleimnek nem sok mindent köszönhetek, de örülök, hogy úgy köpködsz itt, hogy semmiről nincs fogalmad. Magadat járatod le ezzel csak. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!