Hihetetlen rendetlen a családom, főleg mióta elmentem otthonról. Mit tehetnék?
Sziasztok!
Eddig sem volt fényes a helyzet, de mióta elköltöztem egyetemre párommal, fokozottan rosszabb lett. Áll a por, ruhák szerte szét lerakva, hatalmas pókhálók, a fürdőszobába a zuhanyba nem is szívesen állok be.. Pedig nemrég lettek nagy felújítások a lakásban, de azt így nehéz élvezni.
Akárhányszor hazajövünk segítek, a szobám kialmolása az első, mert olyan por lesz meg kosz amíg nem vagyok itthon, hogy tüsszögök folyamatosan. Bepakolom a gépeket, kipucolom a fürdőt, wc- t, minden teljesen hiába. Ugyanerre jövünk meg általában. Apám múltkor össze is kapott anyummal, hogy ha hazajöttem, akkor mást nem látott, hogy a gumikesztyűben járkálok fel-alá. Mikor én otthon is ugyanezt csinálom, itt meg pihennék is azért.
Azt is állandóan hallgatom, hogy én nem teszem ki az ételt párom elé, meg nem szolgálom ki. Megmondtam, hogy bocsánat, de nálunk nem így működik, magunknak csináljuk meg ezeket és együtt is takarítunk, a párom keze nem rohad le, ha meg mer fogni egy mosogatószivacsot, épp úgy, ahogy nekem meg a lábam nem rohad le, ahogy eljárok én is melózni. Aztán ha számonkérem anyumon, hogy neki ez így okés e, hogy apum nem tiszteli a rendet, bátyám sem, aki meg otthon él konkrétan velük, ideges és leáll velem vitatkozni, hogy nekem miért nem mindegy.. Nekem holtra mindegy lenne amúgy miben vannak, csak ha megjövünk ebbe picit ég a képem azért, meg nem érzem benne jól magam, ahogy gondolom az emberek többsége szintén nem érezné.
De abban 100% biztos vagyok, ha én itthon laknék, kapnám az ívet minden irányból, hogy én “lány létemre” nem segítek itthon, de a férfi áá az nehogy.
Egyszerre sajnálom anyumat, és egyszerűen nem értem meg.
Szerintem ennek már valami jóval mélyebb, esetleg pszichés háttere lehet, hogy ennyire nem okés a dolog itthon, de nem tudom, mit lehet olyannal tenni, aki nem akarja segítsenek, mert beszélni nem bír a témáról, és támad. Amúgy családi programok is 0, senki sehova nem megy, ha jövünk ide és szeretnénk valami közös élményt, esélytelen.
Ti mit tennétek ilyen esetben? Tapasztaltatok hasonlót?
válasza:Nálam is hasonló helyzetek voltak, és a rokonok között is vannak ilyenek.
Én csak annyit tudok mondani, hogy ha ők nem akarnak változtatni akkor, erezd el őket, mert csak a saját egészségedre megy rá a dolog.
Az első lehetőség és szerintem az egyetlen is, hogy hagyd hogy érjék el azt a pontot amikor már besokallnak a saját maguk szemete miatt és akkor meglátják mekkora a probléma szerintem. Valószínűleg ez már egy több éves vagy évtizedes "kiégés" miatt van, manapság egyre több embernél fordul elő (velem is néha előfordult már), de ennek inkább már pszichés háttere lehet. Egy pszichológus megtudná állapítani hogy mi a bajuk.
A második lehetőség hogy menjen el a család egy pszichológushoz, ez lenne a legjobb, de sajnos ez csak akkor lehetséges ha mindenki akarja.
Sokat nem tudsz tenni, (valójában szinte semmit) hagyd hogy besokalljanak magukon, és ők kezdjenek el változtatni, mert ha ők nem akarnak akkor hiába csinálsz bármit, nem fog menni és csak a saját egészségedet fogja tönkre tenni. Az is jó lenne ha megtudnátok beszélni, de ahogy írtad így kétlem hogy sikerülne ez.
válasza:Semmit.
Ahogy írtad is nálatok meg van szokva hogy a nő a csicska, a férfiak meg semmit se csinálnak
Anyádnak jól van így. Nem lát ebben problémát.
Foglalkozz a saját életeddel, és örülj neki hogy a te normális párt találtál magadnak aki nem olyan mint a férfi családtagjaid.
Köszönöm, lehet, hogy igazatok van és hagynom kéne az egészet.. A saját helyem ettől függetlenül azért kitakarítom, mert nem bírnám ki.
Párom szokta nekem mondani, hogy nagyon toxikus hatással van ez rám szerinte, és el kéne engedjem ezeket. A pszichológus szerintem szóba sem jöhet egy olyan családban, ahol nem veszik túl komolyan a lelki gondokat.
Egyszer, mikor bátyám megtudta, hogy pánikbeteg vagyok, kiröhögött és azt mondta csak bebeszélem, az nem így néz ki, aki pánikos, meg ahhoz komoly traumák kellenek.(: szóval ennyit erről, azt meg sem próbálom.
válasza:Ez ilyen általános magyar családi kórkép amiket leírtál.
Nem tudom hány évesek a szüleid de kb. úgy 50 felett már tojnak az egészre, nem érdekli őket hogyan élnek, csak vegetálnak otthon és a legszükségesebbet végzik el. Nálunk ha előre szólunk mikor megyünk látogatni még csak-csak kitakarít valahogy anyám, de ha váratlanul belépnénk akkor ránk is ez várna. Én amúgy is érzékenyebb vagyok a tisztaságra, nekem az is félmunka amit anyám csinál így sokáig nekem is a gumikesztyűben sikálás volt az első. Persze zokon vették, így felhagytam ezzel. Egyszerűen hagyni kell őket és ne idegesítsd magad azon a pár napon amíg hazamész. Van akik menthetetlenek, te nem fogsz tudni rajtuk már változtatni.
válasza:Semmit. Az ő életük és igénytelenségük.
Vissza se mennék, pláne nem járnék takarítani hozzájuk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!