Mit tegyek, ha a családommal nagyon más az értékrendünk és állandó probléma az, ahogyan én élek?
24 éves lány vagyok.
Én Pestre költöztem az egyetem miatt 6 éve, nincs is tervben, hogy hazaköltözöm vidékre. Szeretek itt, nem csak azért, mert egyedül élhetek, hanem, mert imádom a mozgalmas, aktív életet. Tele van programlehetőséggel minden, nem csak három étteremből tudok választani, könnyebben tudok utazni, mert nem a világvégéről kell elinduljak a reptérre stb.
A családom ezt nem érti meg, és nem is akarja. A szüleimnek nincs semmi hobbijuk, munka után otthon vannak, heti egyszer elmennek boltba, meg egyszer nagyszüleimhez hétvégén és ennyi. Nagyszüleimnek szintén az a kimozdulás, hogy csütörtökön végigjárják a Lidl-Aldi-Tesco hármast.
Az az elvem, hogy "élni és élni hagyni", pont nem érdekel, mit hogyan csinál a másik, amíg nekem nem árt vele. Ők máshogy gondolják ezt... Állandóan hallgatom, hogy miért megyek ide, miért megyek oda, más örülne, "MiNeK kElL Az". És hogy miért nem költözöm haza, a lakást kiadhatnám és úgy lenne plusz pénzem... Apám erősen nárcisztikus, egy fél napot nem bír ki üvöltözés nélkül. Amíg anya ezt nem veszi tudomásul, addig engem megvisel. Kéthavonta járok már csak haza emiatt, de az a hétvége is sok.
Meg na, lassan 25 évesen nem akarnék visszaköltözni a régi gyerekszobámba, 0 privátszférával. Így is nehéz ismerkedni manapság, nem még úgy, hogy ott vagy vidéken, a szüleiddel élve, akik minden lépésedről tudni akarnak.
Ha ott vagyok, és mondjuk épp fürdök, anyám simán bejön a fürdőszobába. Olyan is volt, hogy közölte, ő menni akar aludni, szálljak ki a kádból, hogy gyorsan letusoljon. Mondtam, hogy nem szállok, rajtam van a hajpakolás, várjon 10 percet és jöhet. Ő nem vár, majd fogta magát és beült mellé a kádba... Kopogást, mint olyan, sosem ismerték, mert hogy "nem fognak kopogni a saját házukban". És sorolhatnám napestig ezeket.
A lényeg, hogy mivel nekem nem a munkahelyem és a lakás között zajlik az élet, állandóan hallgatom, hogy ez így nem jó, gondolkozzak már, kinek van erre pénze. Mindig ez a pénztéma, hogy "mégis miből", mintha nem saját magam tartanám el. Nyilván nem havonta járok a Maldív-szigetekre, de szerintem pl. havi 1 kimozdulás a városból igenis belefér. Ez lehet akár csak egy borhétvége, vagy kirándulás itthon, következő hónapban meg 4 nap városnézés valamelyik európai nagyvárosban.
Emiatt alig osztok már meg velük valamit, de ha maguktól jönnek rá, akkor az a baj. Hiába próbáltam korábban elhívni a szüleimet, hogy egy hétvégére jöjjenek el, nézzék meg, hogy lehet máshogy is, nem csak úgy, hogy ülünk otthon a 4 fal között. Nem, ők nem jönnek, nem vezetnek autópályán, mennyi az ember itt Pesten is, ők itt nem tudnak tájékozódni. Elfogadtam, nem is erőltetem. De ők meg képtelenek azt elfogadni, hogy ami nekik jó (otthonlét, 0 szociális élet, kikapcsolódás), az nekem nem.
"csak ők legalább felneveltek egy olyanamilyen gyermeket."
Igen, mert ez az érték!
Ha szülsz, akár vágysz gyerekre, akár nem. Hiszen attól vagy valaki, hogy képes vagy gyereket szülni, és verheted magad arra, hogy te anya vagy. Jézusom, azért van egy szint, látom.
válasza:A nagyszüleimtől.
Akiktől az autóm is.
válasza:Ha tetszik, ha nem, egy normális értékrendben a gyermek igenis érték. Persze proliként inkább tehernek gondolod.
Ha majd itthagyod a földi létet, az egyetlen dolog a sok szeméten kívül amit itthagysz a világra. Akkor már mindegy lesz, milyen messzi helyekre utaztál, hány ingatlant kapzsiskodtál össze, hány palit/kutyát fogyasztottál el,és hány emberen élősködve élted végig az életed. Egy fog számítani, hogy milyen gyermeket hagysz hátra a világnak, ami szüleid felé igenis kotelességnek kellene lennie.
válasza:Utolso, elegge elkanyarodtal a tematol. Nem mindenkit hoz lazba az, hogy szaporodjon. Sokaknak nem is kellett volna, megis megtettek.
Potyogtatni a legkonnyebb, becsuletes embert faragni a gyerekbol, na az mar keveseknek megy. De nem baj, legalabb a napi 100 gyerekkepre be lehet gyujteni a likeot.
válasza:Hát nem éppen a gyerek hozza a likeokat.
Annál inkább a tengerparton picsamutogatás, amit kérdezőnk hiányol a szüleitől.
Na de kiléptem a beszélgetésből, bízom benne hogy még fiatal és érni fog. Manapság később érnek a "gyerekek"
válasza:Jó példa rokonom aki felköltözött pestre az egyetem elvégzése miatt
Rendes de puhány gyenge jellemű gyerek volt, eltelt 4 év akkora tapló lett belőle, hogy az valami őrület teljesen átvette a pesti stílust
Nyilván persze Budapest főváros 2 millió emberrel sok üzlettel sok kikapcsolódási és szórakozási és egyéb lehetőséggel de én is éltem Budapesten egy darabig (ugye most hiába főváros pest a színvonalat azt hagyjuk) mégsem változtam meg mentálisan soha emiatt
válasza:En is elköltöztem Pestre, de ami Pesten van az nagyon gáz ,nincs emberség,nincs semmi!
2 eve nagyon beteg voltam, gyomor problémám volt, emlékszem ,hogy négykézláb masztam el az ugyeletre ,ami hozzám 10percre sincs ha jól vagyok és gyalog, és senki nem kérdezte meg ,hogy segíthet e...tehát egy nagx nulla, én tervezem a vidékre való költözést!
válasza:Mi a baj azzal, ha valakinek az utazás meg a futás a hobbi?
Nekem is kb. ezek "jutottak", pedig pesti sem vagyok, és kicsi gyerekem is van.
Utazni tudok a fiammal is, a futás meg az énidő.
Mit kellene csinálnom?
válasza:Kedves kérdező! Majd idővel megtanulod, hogy felesleges vitákba ne bonyolódj bele mert nem mindenki meggyőzhető és nem mindenkinek tartozol magyarázattal, a te életed a te döntésed, senkinek nincs köze hozzá.
Élni és élni hagyni. A szüleid a szüleid, megváltozni nem fognak, de a kapcsolatot velük te alakítod magadnak. Magadnak kell megtanulnod, hogyan alakítsd a határaidat. Ezt nem mondhatja meg kívülről senki, idegenek véleménye meg nagyon nem számít, majd ha már tapasztaltabb leszel, tudni fogod, hogy nem vitatkozunk idiótákkal. Ezért tuti lepontoznak, de nem baj, ennyi örömük legyen...
Ha különböző is az értékrendetek, azt egymást tiszteletben tartva el lehet fogadni. Jelezd a határaidat. Pl kérd meg anyukádat ne jöjjön be a fürdószobába mert ez neked nem jó. Ha nem változik, akkor engedd el. Alakítsd úgy a szabályokat, hogy neked is meg nekik is jó legyen. Látogasd őket külön a bulikat meg szervezd másképp. Próbálj, kísérletezz ki megoldásokat.
A szüleid értékrendjét azon a szinten tartsd tiszteletben, hogy ők neveltek fel, ők így tudnak élni ezzel a lehetőséggel jutottak ideáig. Lehet róla beszélgetni, ha hajlandóak rá, de nem egymást kritizálni, bírálni, összehasonlítgatni a két generáció életmódját. Ők más világban nőttek fel, nekik így sikerült.
Tudod én 53 éves vagyok, a legnagyobb fiam pont veled egyidős. Hát 24 éves koromban még én is bulizgattam meg szórakoztam meg utazgattam meg lázadoztam na főleg apám ellen. Akkor annak volt az ideje. Az életemet úgy alakítottam, ahogy szerettem volna. Most sem vagyok egy otthon üldögélő típus. A gyerekeimmel kicsi koruktól kezdve sokat kirándulunk meg nyaralunk is ha tehetjük. Csak egy példa: építkeztünk csokra amiben hitel is van. Emellett simán nyaraltunk repülővel utazva Görögországban. Simán megkaptam pár ismerőstől, milyen szülők vagyunk, ahelyett hogy kifezetnénk a hitelt hogy ne legyen tartozásunk, itt repülgetünk össze vissza, létbizonytalanságban tartjuk vele a gyerekeket, felelőtlen szülők vagyunk, mert inkább gyűjtögetnünk és tartalékolnunk kellene 😅🤣🤣
Szóval mindenkinek más az értékrendje, de egy bizonyos szinten túl ebbe nincs másnak beleszólása és főleg kritizálni nincs joga. Ha nem tetszik, ő ne úgy csinálja, de nekünk meg ez így jó.
Szóval kívánom neked, hogy élj úgy ahogy szeretnél, tanulj, tapasztalj, fejlődj, légy bölcs és bátor, tanulj meg ítélkezés mentesen élni, mert az az igazi intelligencia jele, ha nem ítélkezünk mások felett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!