Mit tegyek, ha a családommal nagyon más az értékrendünk és állandó probléma az, ahogyan én élek?
24 éves lány vagyok.
Én Pestre költöztem az egyetem miatt 6 éve, nincs is tervben, hogy hazaköltözöm vidékre. Szeretek itt, nem csak azért, mert egyedül élhetek, hanem, mert imádom a mozgalmas, aktív életet. Tele van programlehetőséggel minden, nem csak három étteremből tudok választani, könnyebben tudok utazni, mert nem a világvégéről kell elinduljak a reptérre stb.
A családom ezt nem érti meg, és nem is akarja. A szüleimnek nincs semmi hobbijuk, munka után otthon vannak, heti egyszer elmennek boltba, meg egyszer nagyszüleimhez hétvégén és ennyi. Nagyszüleimnek szintén az a kimozdulás, hogy csütörtökön végigjárják a Lidl-Aldi-Tesco hármast.
Az az elvem, hogy "élni és élni hagyni", pont nem érdekel, mit hogyan csinál a másik, amíg nekem nem árt vele. Ők máshogy gondolják ezt... Állandóan hallgatom, hogy miért megyek ide, miért megyek oda, más örülne, "MiNeK kElL Az". És hogy miért nem költözöm haza, a lakást kiadhatnám és úgy lenne plusz pénzem... Apám erősen nárcisztikus, egy fél napot nem bír ki üvöltözés nélkül. Amíg anya ezt nem veszi tudomásul, addig engem megvisel. Kéthavonta járok már csak haza emiatt, de az a hétvége is sok.
Meg na, lassan 25 évesen nem akarnék visszaköltözni a régi gyerekszobámba, 0 privátszférával. Így is nehéz ismerkedni manapság, nem még úgy, hogy ott vagy vidéken, a szüleiddel élve, akik minden lépésedről tudni akarnak.
Ha ott vagyok, és mondjuk épp fürdök, anyám simán bejön a fürdőszobába. Olyan is volt, hogy közölte, ő menni akar aludni, szálljak ki a kádból, hogy gyorsan letusoljon. Mondtam, hogy nem szállok, rajtam van a hajpakolás, várjon 10 percet és jöhet. Ő nem vár, majd fogta magát és beült mellé a kádba... Kopogást, mint olyan, sosem ismerték, mert hogy "nem fognak kopogni a saját házukban". És sorolhatnám napestig ezeket.
A lényeg, hogy mivel nekem nem a munkahelyem és a lakás között zajlik az élet, állandóan hallgatom, hogy ez így nem jó, gondolkozzak már, kinek van erre pénze. Mindig ez a pénztéma, hogy "mégis miből", mintha nem saját magam tartanám el. Nyilván nem havonta járok a Maldív-szigetekre, de szerintem pl. havi 1 kimozdulás a városból igenis belefér. Ez lehet akár csak egy borhétvége, vagy kirándulás itthon, következő hónapban meg 4 nap városnézés valamelyik európai nagyvárosban.
Emiatt alig osztok már meg velük valamit, de ha maguktól jönnek rá, akkor az a baj. Hiába próbáltam korábban elhívni a szüleimet, hogy egy hétvégére jöjjenek el, nézzék meg, hogy lehet máshogy is, nem csak úgy, hogy ülünk otthon a 4 fal között. Nem, ők nem jönnek, nem vezetnek autópályán, mennyi az ember itt Pesten is, ők itt nem tudnak tájékozódni. Elfogadtam, nem is erőltetem. De ők meg képtelenek azt elfogadni, hogy ami nekik jó (otthonlét, 0 szociális élet, kikapcsolódás), az nekem nem.
"Ezt te írtad. Itt is látszik mennyire lenézed aki másképp él, mint te."
Nem nézek le senkit, de szerintem mindenki látja és érzi, hogy elkeserítő, hányan házasodnak, szülnek gyereket azért, hogy lehessen egy otthonuk (khm, CSOK gyerekek).
Engem nem zavar, hogy a szüleim ki sem mozdulnak otthonról, erre sosem teszek megjegyzést, nem noszogatom őket, hogy látogassanak meg, csináljanak bármi programot. Ha nekik ez így jó, az ő dolguk. Viszont ők fordított esetben képtelenek csendben maradni.
válasza:Én megértelek kérdező.
Tulajdonképpen ugyanez van nálunk is, csak pepitában.
Én nyomorban nőttem fel. Kislányként még nem tudtam, hogy lehet másként is. Aztán 17 évesen lehetőségem lett normális körülmények között élnem két hónapot nyári munka miatt egy másik városban. (értsd volt fürdőszoba a házban, minden második hétvégén volt valamilyen program: színház, mozi, strand, de semmi extra) Na, én akkor megfogadtam, hogy addig nem nyugszok, amíg én is így nem fogok élni. És ami még fontos volt, hogy a szállásadóim a normál, jól fizető állásukon kívül volt amolyan 'másodállásuk' is, ami pénzt hozott a házhoz. Na ez volt a legdurvább szembesülés, mert a szüleimnek nemhogy másodállása nem volt, hanem éveken keresztül munkanélküliek voltak. Anyámnak lehetett volna takarítónő, de derrogált neki. Apám se vállalt el akármit, az nem számított, hogy éhezünk.
Nos, kemény munkával, tanulással végre elértem azt a színvonalat, amire mindig vágytam. Nem luxus, mielőtt még bárki erre gondolna. De mondhatjuk, hogy jól élünk, havonta van valamilyen fizetős program, nyáron gyakrabban. És a lényeg, megtehetem, hogy a kedvenc zenekarom koncertjére akkor is elmegyek, ha 40 ezer a jegy.
Hát a szüleim egyáltalán nem büszkék rám. Sőt, irigyek. Meg is mondják a szemembe. És a legjobb, hogy kritizálják a dolgaimat, bármiről is legyen szó. És ez rohadtul rosszul esik. Ahelyett, hogy büszkék lennének rám, hogy sokkal többre vittem, mint ők. Ha az én gyerekem sikeresebb lesz, gazdagabb lesz mint én, dagadva a büszkeségtől fogok róla beszélni, és mérhetetlenül büszke leszek rá, boldogan fogom megnézni a jobb és szebb dolgait, mint az enyém.
válasza:Nem kell a családdal élni nagykorúvá válás után. Én is jobban szeretem a várost, mégsem ott élek. Eléggé morbid, hogy valaki emiatt költözik függetlenül attól, hogy helyes vagy nem. Egyéb okok miatt helyes a költözés, nem kell bántalmazó viszonyban lenned senkivel úgy sem, ha ő az apád. Tehát jól döntöttél és remélem sikerül önállósodni.
Nagyon hosszú a magyarázkodós rész a cím alatt. Ilyenkor a fölösleges, nem témához kapcsolódó dolgokat ki kellene hagyni, mert minket is összezavarsz.
válasza:Azt a rohadt, mennyi irigy, frusztrált, besavanyodott ember van itt 😂😂 már csak ezért is érdemes ide feljárni, hogy röhögni lehessen rajtatok 😂
Kedves kérdező! Ne törődj ezzel a sok idiótával, éld úgy az életed, ahogy neked a megfelelő. Fiatal vagy még, most kell kiélned magad és élményeket szerezned.
Ez a sok fröcsögő ember meg szánalmas és röhejes, közben meg egy kanál vizben megfojtaná a másikat, hogy neki jobb legyen.
Mi is a párommal egyáltalán nem tervezünk gyereket, viszont utazgatunk, motorozunk, programozunk. Pedig nekünk van hitelünk és mindketten 3 műszakban dolgozunk. De mégis élünk. Javaslom az itt vinnyogó proliknak is. Merthogy nem a kérdező a proli az is biztos.
29/N
válasza:Hát a kádas részen konkrétan elnevettem magam.
Ilyen nincs:S
Hogy lehet így élni?
És szerintük milyen jó lenne, ha hazaköltöznél, de a fürdőre nem bír várni.
válasza:Kérdező, miért foglalkozol az itteni kőbunkó válaszolókkal??? Jelents a válaszukat, mert trágárság vagy provokatív és kész.
Az ilyeneknek válaszolni sem érdemes, de látszik sajnos, hogy ennyire nem tudod elegedni a mástól érkező sérelmeket.
válasza: válasza: válasza:Egyébként a kutyát nem érdekelné, hogy hogy élne.
Én azt sem értem egyébként, hogy mi a francnak tett fel itt kérdést, vadidegeneknek, hogy hogy oldja meg a problémáját a szüleivel, mikor állítólag az őt pénzelő nagyszülőkkel napi szinten telefonál. ŐK történetesen ismerik is a kérdező szüleit, és tudnának érdemi tanácsot is adni. Gyanítom csak ide akart jönni, kiírni magából, hogy neki milyen fasza élete van, és erre várta a megerősítést, meg az irigykedést.
Majd jöttek sorban az olyan kis extrák, hogy aki csak hitellel jutott lakáshoz, az megkeseredett. Mennyi mindent elért az életben.
Az a normális életszínvonal, amit ő él, és aki nem így él, az gyakorlatilag élettelen proli.
Hab a tortán, hogy ki van akadva azon, hogy ha két havonta egyszer megtiszteli a szüleit azzal, hogy hazamegy, és valaki szólni mer azért, hogy ne foglalja el két órára a fürdőszobát.
Rég cseszett fel itt kérdés ennyire.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!