Itteni családi problémában, veszekedésekben, verekedésekben élő fiatalok, mikor már teljesen elegetek van, idegen emberek segítségét, tanácsát elfogadjátok, vagy ha nem akkor miért nem?

Nem fogadják el. Próbálkozom egy ideje. Amíg nem látják a valóságot, a segítségnek nincs bemeneti oldala.

Aki olyan szinten van, hogy ide ír ki kérdést, az látja már ugyan a problémát, de a tanult tehetetlenség és a hitrendszer, amit tanult, szinte pillanatragasztóként tartja abban az állapotban.

Akit viszont motivál, hogy jól legyen, kitörjön, az valós segítséget fog igenybevenni.

Emberi kapcsolatokban sérülünk, ott is gyógyulunk. Nem a neten.

Nem fogadják el, amit megértek, mert míg nem tudsz kitörni egy szr környezetből - ami nem egy nap, hanem hónapok, akár évek -, addig hiába ír bárki bármit.

Én is írhattam volna ki kérdést 18 évesen, hogy milyen fos családi háttérrel rendelkezem, de hiába javasolták volna a költözést, az nem úgy megy.

21 múltam, mire végre összeszedtem elég lóvét, hogy elmehessek.

Kérdés mit értünk elfogadás alatt.

Nyilván könnyű mindenkinek odavágni, hogy költözz el, menj el dolgozni. De azért ez nem megy ennyire egyszerűen, még akkor sem, ha maguk is tudják, hogy ez lenne a megoldás, nincs pénz, kapcsolatok, nem ismerik a világot.

Persze ott van a reménytelen oldal is, akik kiírják a kérdést, kapnak ezer tanácsot, másnap meg utána nap meg az utáni nap meg újra és újra kiírják ugyanazt a picsogást.