Hány évesen költöztetek el otthonról?

Ezt a kérdést mi csak a saját szemszögünkből tudjuk megválaszolni vagy a velünk együtt élők emberek viselkedéséből, elmondásából.

Az, hogy ki mikor költözik el otthonról az egyéni hozzáálláson múlik vagy a szükségen.

Azzal, hogy elköltözöl otthonról eszméletlen nagy felelősséget vállalsz a saját életedért(legnagyobb döntés kilépni a nagybetűs világba és megszabadulni a család gyújtotta biztonságból) más lakásáért, és ha másokkal költözöl össze ami IGEN AJÁNLOTT KEZDETBEN.

////// saját élet része:

-HIGIÉNIA!!!!!!

-takarítás

-étkezés

-életviteled(mikor kelsz/ fekszel mivel töltöd a napjaidat, mikor és mit eszel helyes táplálkozás része a vitaminok)

-szociális élet

-mozgás

-és a többi

-szemét

////// más lakása:

-HIGIÉNIA!!!!!!

-eszközök használata; mosógép, vasaló, kévefőző, kád/ csap/ WC (eldugul), felmosó(meddig használható, hol tárolod)

-és a többi

-szemét

////// másokkal együttélés:

-HIGIÉNIA!!!!!!-HIGIÉNIA!!!!!!-HIGIÉNIA!!!!!!-HIGIÉNIA!!!!!!-HIGIÉNIA!!!!!!

ez a legnehezebb de így fejlődhetsz a leggyorsabban mert konfrontálódsz, tanulhatsz

számodra szimpatikus személyektől dolgokat.

Ha elakarsz otthonról költözni akkor NAGYON AJÁNLOTT OKOSNAK LENNI mert több ember élete ment gajra vagy siklott ki ez a rossz döntése miatt!

Ez a legnagyobb döntés az életedben amikor önként vagy önkéntelenül leszakadsz a családodról.

#Qurva nehéz!

19, de már 16 éves korom óta diákmunkáztam és tettem félre erre a célra, csak az érettségit kellett megvárnom (évvesztes voltam). Aznap láttam utoljára a szüleimet, egész életemben erre vártam (alkoholizmusban, bántalmazásban nőttem fel).

Az első albérletemnél egy szempontom volt - legyen minél olcsóbb. 5 lakótárssal költöztem albérletbe (idegenek voltak), szobát béreltem. Utána laktam még kb. 8 másik albérletben, legtöbbször lakótérsakkal, de volt szerencsém egyedül is élni pár évet.

Lakótársakkal: a legtöbb helyen minden rendben volt, voltak konfliktusok, de általában csak kisebbek, amiket meg lehetett sima időbeosztással (közös helyiségek használata), ill. munkamegosztással oldani. Írtunk beosztást, kitettük a hűtőre. Egy helyen nagyon szar volt, az egyik csaj elég kibírhatatlan volt, de az a jó az albérletben, hogy ha nem tetszik akkor tovább lehet állni, így is tettem.

Egyedül: Nem tudom ki mondja, hogy rossz egyedül élni. Nincs annál jobb, mint amikor egy fárasztó, emberekkel teli munkanap után az ember hazamehet az üres, csendes lakásba és senkivel se kell beszélgetnie. Ezen kívül úgy dekorálsz, ahogy jólesik, úgy mászkálsz otthon, ahogy jólesik, úgy tartasz rendet ahogy azt te akarod, senkihez nem kell alkalmazkodni, a világ legjobb dolga egyedül élni. Ha meg épp társaságra vágysz, akkor áthívod a barátaid és kész.

Aztán persze lett komoly kapcsolatom, így azóta a párommal élek, ami megint más dinamika. Mi direkt akkora lakást választottunk, hogy teljesen el tudjunk vonulni és ne kelljen mindig egy légtérben lennünk, nekünk erre szükségünk van.

22 évesen költöztem a párommal külföldre albérletbe, azóta sokkal jobb a kapcsolatom a szüleimmel, sokat telefonálunk.

az elején nagyon sok tanuló pénzbe került (büntetések nyelvi nehézségek)... 2 év telt el azóta, a legjobb döntés volt ..

a fő ok az volt, hogy össze akartunk költözni mert már 4 éve voltunk akkor együtt, de a magyar fizetésből nem szívesen tartottunk volna fel egy albérletet.

Itt is nagyon sok a lakhatás, de többet tudunk félretenni az otthoni minimálbér 2,5szeresénél... emellett persze azért kirándulunk,ruházkodunk és a boltba se kell megnézni h hu ezt most megvehetem e....

legjobb döntés volt, jobb minél előbb eljönni otthonról...

18 évesen. Egyből külföldre. Laktam előtte munkásszállón is, én azt is szerettem mert egy nagyon jó társaságot fogtam ki. Én nagyon jól éreztem magam, imádtam külön élni.

A covid miatt elvesztettem mindenem szóval sajnos most megint szülőknél kell laknom, jelenleg kilátástalan a helyzet.

20 évesen voltam, amikor elköltöztem a legjobb barátommal, akivel ugyanarra a külföldi egyetemre járunk. 3.5 éve élünk együtt, nincs konfliktus, a takarítást felosztottuk magunk között. Én a nappaliért és hálószobákért vagyok felelős, tehát porszívózás és felmosás, ő meg a konyhát takarítja kb 2-3 hetente, akárcsak én a szobákat.

Örültem neki, hogy kirepülök otthonról, mert sok volt a konfliktus, aminek a 90%-a anya miatt volt. Apa miatt sajnáltam egy kicsit elköltözni, mert vele nagyon jól kijöttem és nagyon szeretem. Azóta jobb lett a kapcsolatom anyával is, mert sokat telefonálok haza.

21 évesen költöztem el egyedül.

A legjobb dolog egyedül élni szerintem!

Nem volt semmilyen zűrös családi háttér, nevelőapámmal nem jöttem ki a legjobban, de nem volt egészségtelenül rossz a kapcsolat. Nem ezért költöztem el, csak vágytam az önállóságra. Vissza gondolva pénzügyileg megérte volna még pár évet a szülői fészekben maradni, de összességében imádtam egyedül élni, szerintem mindenkinek ki kellene próbálnia pár évig.