Ti hogyan éltétek meg az elköltözést otthonról? Hány
évesen költöztetek el?
Figyelt kérdés
2016. okt. 1. 09:40
1/9 anonim válasza:
17 évesen költöztem el. Szinte alig vártam, hogy végre eltudjak menni, és végre ne kelljen együtt élnem az alkoholista anyámmal. Életem legjobb döntése volt. Egyébként diákmunkáztam 16 éves korom óta, és tudatosan spóroltam a pénzemet. 17 évesen lett annyi, hogy egy pici szobát tudtam bérelni. Amikor letettem a szakmunkás vizsgát utána már le is léptem. Elmentem dolgozni, és inkább estin leérettségiztem, majd munka mellett levelezőn lediplomáztam- Mindent meg lehet oldani ha az ember nagyon akar valamit.
2016. okt. 1. 09:58
Hasznos számodra ez a válasz?
2/9 anonim válasza:
20 éves voltam. A rendszerváltáskor költöztem saját városi lakásba, akkor még fősulin tanultam. Élhetőbb volt a városi élet a mainál, ezért pozitív élmény volt az egész. De ma egyre inkább azt tervezem hogy a szomszédmentes falu széli szülői házba költözök vissza ami ma üres. Tehát továbbra is szabadon és függetlenül élve, azzal a különbséggel hogy a legközelebbi szomszéd 100 méternél messzebb van. Vagyis a szabadságot még növelve is egy esetleges újabb költözéssel.
2016. okt. 1. 10:06
Hasznos számodra ez a válasz?
3/9 anonim válasza:
22 évesen költöztem el, akkor kezdtem dolgozni és így költöztünk külön albérletbe a barátommal. Évek óta azt a napot vártam, mert nagyon nem jöttem ki anyámmal, plusz kb. én neveltem a húgomat. A költözés előtti nap kicsit szomorú voltam mégis, de nem tartott soká.
2016. okt. 1. 10:50
Hasznos számodra ez a válasz?
4/9 anonim válasza:
21 éves voltam, az akkori barátomhoz költöztem. Mivel egy utcára laktak a szüleimtől, így nem volt nehéz elválni tőlük. Inkább kíváncsi voltam, mint szomorú. Bár nem sokáig éltünk ott, pár nap múlva messzebbre mentünk. De az sem sokkolt.
Itt volt már az ideje a leválásnak, az önálló életnek, úgyhogy természetesen éltem meg a dolgot. A szüleimmel jó a kapcsolatom, apámmal viszont nem könnyű együtt élni, nagyon nehéz természetű. Jobb így, hogy kéthetente látogatom őket, jobban tudunk örülni egymásnak.
2016. okt. 1. 11:04
Hasznos számodra ez a válasz?
5/9 anonim válasza:
" pár nap múlva messzebbre mentünk"
Ide pár hónapot szerettem volna írni.
2016. okt. 1. 11:04
Hasznos számodra ez a válasz?
6/9 anonim válasza:
Idén, 22 évesen költöztem el kollégiumba, ~110 km-re. Mellette dolgozok, szóval kb. 1-2 havonta jövök "haza" látogatóba. Szeretem a családom, de a kollégiumban otthonosabban érzem magam, szóval jól éltem meg. :)
2016. okt. 1. 11:23
Hasznos számodra ez a válasz?
7/9 anonim válasza:
Én 18 évesen kerültem Bp-re kollégiumba.
Tulajdonképpen első perctől kezdve feltaláltam magam, ráadásul lett hirtelen sok hozzám hasonló új ember, lehetett ismerkedni, barátkozni, igazi barátságaim akkor alakultak ki. Egyetem, új város, király volt nagyon.
Otthon meg az alkoholista apámat kellett hallgatni egész nap, örültem hogy elszabadulok.
Azóta is fent vagyok, albérletben, apám meghalt már, de így is ritkán, pár havonta járok haza látogatóba, igazából már ezt a helyet mondom idestova 10 éve otthonomnak.
2016. okt. 1. 18:20
Hasznos számodra ez a válasz?
8/9 anonim válasza:
20 évesen költöztem el, a barátommal összeköltzötünk, mi ketten, plusz sok lakótárs, mert csak így volt pénzünk. Elég jó kolesz hangulatú volt, pedig egyedüli gyerek vagyok, de hamar megszoktam a nyüzsgést. Éjszaka mondjuk gyakran zavartak a zajok, de meg lehette szokni azt is. A szüleim hiányoztak eléggé, de hetente-kéthetente találkoztunk, és szinte minden nap telefonálunk. Imádtam az önállóságot, hogy azt veszek, azt főzök, azt csinálok amit akarok.
2016. okt. 3. 12:05
Hasznos számodra ez a válasz?
9/9 elwera válasza:
Kb 20 éves koromban halt meg nagymamám, akivel együtt laktam. A lakását megörököltem, de féltem ott egyedül és a volt barátom ritkán aludt ott. Aztán anyuval lakást cseréltünk, jobb volt az új környezet mert ott nem emlékeztetett semmi a nagyimra. Aztán anyu eladta nagymamám lakását, vett az árából egy nagyobb lakást magának arrébb, egy másik kerületben.
Anyámmal kb 12 éves korom óta nem éltem együtt, de mindig a közelben volt, mert csak 5 percre lakott tőlem. Ezután viszont másfél órányira költöztek.
Így duplán úgy éreztem hogy elhagytak, mert nagyi meghalt, anyu meg messzebbre költözött. Egyáltalán nem örültem, de aztán kénytelen voltam önállóbb lenni és így a párommal éldegéltem utána ahogy tudtam.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: