A párom szülei tényleg gonoszak?

"Tehat a velemenyem az, hogy elsore butasagot mondtal. Masodszor meg ezek szerint megse orokol utanad a parod.blabla"

A butaságot te írod, mert ha elválnánk, vagy bármilyen okból nem maradnánk együtt, a házassági vagyonjogi szerződés egyértelműen kimondja, hogy semmit nem kap utánam a párom. Viszont! Ha életünk végéig együttmaradunk, a házastársam örököl utánam mindent, mivel nincs leszármazóm, sem felmenőm. Ügyvédem pedig azt mondta, hogy bizony így, hogy a szülő még életében odaadta a vagyonát a másik gyereknek, sajnos semmit nem lehet tenni, mert életében mindenki azt csinál a vagyonával, amit csak akar.

"Őszinték - ez nem őszinteség kérdése, egyszerűen a SAJÁT vagyoni helyzeted nem tartozik másra. Ennyi."

Engem úgy neveltek a szüleim, hogy a családnak össze kell fognia, és segíteni egymást. Így a vagyoni helyzetet sem titkoltuk soha. Ha valamelyikünk megszorult, a másik máris segített, ha tehette. Így voltunk anyósékkal is. Amikor nekik kellett fűrész, mert nem volt mivel fát vágni, vagy éppen mosógép, akkor mi adtunk.

"De hát nem úgy szól a törvény, hogy a 10 éven belüli ajándékozás után kötelesrész illeti meg a másik örököst? Tudom, hogy még élnek a szülők, és az is lehet, hogy 10 éven belül nem halnak meg, de ez azért még nem veszett fejsze nyele.."

De igen, így szól a törvény! A kötelesrész azonban csak a harmada annak, ami valóban járna a páromnak. Anyósomék 80 felettiek, szóval elképzelhető, hogy 10 éven belül meghalnak, de erre nem várunk/vágyunk. Pereskedni nem fogunk a kötelesrészért sem. Csak fájó, hogy ez történt, nekem nagy csalódás, mert idáig imádtam az anyósomékat.