Tényleg nincs jogom beleszólni felnőtt lányom életébe?

Most 22 éves, egyetemre jár. Inkább diákhitelbe veri magát, mint hogy tőlem függjön anyagiakban. Elment albérletbe 2006 őszénén, e-mail címet adott, de a legtöbb e-mailt, amiben leírtam neki, hogy ezt mégis hogy gondolja, kitörölte és visszajelzést se adott. Egyre válaszolt, amelyikben megköveteltem tőle (szerintem jogosan) hogy ha én felneveltem 18 évig, akkor igenis kötelessége még mindig a szüleinek tekinteni minket. Iszonyatos stílusban válaszolt, és megüzente, hogy mindent vissza fogok kapni, ha még élek 18 év múlva, számoljam meg.

Hogyan lehet olyan vaskos bőr a képén, hogy ilyet merészel? Nem ezt neveltük bele. De a mi nevelésünk, úgy látszik, mit sem számít. Egy barátján keresztül dicsekedett nekünk, hogy már a harmadik nyelvből fog vizsgázni. Bár a barátja azt mondta, meg ne említsem a lánynak, hogy elmondta.

Ilyenkor mit lehet tenni? Tényleg nincs más út, és hagynom kell, hogy az a lány azt csináljon, amit csak akar? A szülő megtette a kötelességét, és ennyivel ennyi?