Tényleg nincs jogom beleszólni felnőtt lányom életébe?

Köszi a reagálást. Sajnos azonban úgy tűnik, hogy SEMMIT nem értettél meg a válaszokból.

*van egy komoly barátja (bár nekem nem tetszik a gyerek) hét éve,

Nem neked kell vele élni, hanem a lányodnak. A 7 év elég bizonyíték, hogy boldogok, másnak a házassága nem tart 7 évig.

*rá sokkal jobban oda fogunk figyelni a bankett utáni napokban.

Bezárjátok, vagy mi? NEM a bankett utáni "napokban" kell rá jobban figyelni, hanem ÁLTALÁBAN kell neki nagyobb bizalmat szavazni, mint a másik lánynak. Én ha neked lennék, inkább leülnék vele beszélgetni a történtekről, és megkérdezném, hogy van-e valami problémája velem és szeretné-e, ha valamin változtatna a család. Meghallgatnám, nem bezárnám.

Ha szerencséd van, és a lányok beszélnek egymással, a másik lányodhoz is eljut ennek a híre, és lehet, hogy értékeli a változtatási szándékodat.

Csak úgy akarj barátnőként beszélgetni, ha képes vagy végighallgatni és megfontolni, amit mond. Ha 5 perc után felhúzod magad, inkább ne beszélgess, mert az utolsó esélyedet is elszúrod.

Attól, hogy a te anyád is zsarnok volt, neked nem muszáj követned a példáját, mert amit csinált, nem jó és nem követendő. Ha vert volna, te is vered a gyerekeidet, mert azt láttad? Te más voltál, mint a lányod. Mellesleg... kevés fiatal van, aki kér a szülői kenyérből, ha azt hallja, hogy "amíg az én kenyeremet eszed". Hát tudod, inkább az éhhalál, és ezt nagyon komolyan mondom. De ahogy láttam a válaszokat, nem csak én vagyok így ezzel.

Az, hogy te meghunyászkodtál a szüleid előtt, nem jelenti azt, hogy a lányodnak is meg kell (előttetek), ő erősebb, mint te, ő mert lépni, ő meri vállalni önmagát, vedd tudomásul és kész, a barátját is fogadjátok el, mert látod, hogy a lányod nem halad rossz irányba az életben, ha rossz hatással lenne rá, ellógná a tanulást, nem dolgozna, részegeskedne, kábítószerezne, felcsináltatta volna magát és élne segélyeken, az más dolog, de a lányod egy talpraesett ember, aki él a tehetségével (pl. az idegen nyelv tanulás terén), és tudja, hogy ti akadályoznátok azáltal, hogy stresszben kéne élnie (tudom, miről beszélek, stresszben készültem fel államvizsgára, sikerült 3-asra, de ha nincs stressz, 5-ös is lehetett volna).

Inkább elment, volt lehetősége (nekem nem volt, de én is ezt tettem volna, ha lett volna, most viszont már kinyílnak előttem is a lehetőségek, és ráléphetek arra az útra, amire a te lányod már korábban rá tudott lépni), ő tette jól, te meg fogadd el, és örülj neki, hogy ilyen, mert egy nagyon talpraesett lány, tudja, mit tud és mit akar, és el is akarja érni, és el is fogja érni, ő az a típus, akire azt mondják, hogy a jég hátán is megél, és ne sajnáld tőle, ne akard az ő életét élni, nem az a jó neki, ami szerinted jó, hanem ami szerinte jó, mert az ő élete, te éld a saját életedet.

És ha élnek még a szüleid, egyszer talán elmondhatnád nekik, milyen volt hallgatni az "amíg a mi kenyerünket eszed" mondatokat, anyu kb. 25 év után fakadt ki és tálalt ki nekik, milyen rossz volt a sok megaláztatás, a kihasználás, a verés... stb. És azóta fellélegzett, megkönnyebbült, mert ami addig sziklaként nehezedett rá, hosszú évek terhétől megszabadult végre.