Tényleg nincs jogom beleszólni felnőtt lányom életébe?

Ha nem ti neveltétek bele, akkor vajon ki? Legalább ne próbáld elhárítani a felelősséget. Lehet, hogy konkrétan nem arra tanítottátok, hogy forduljon szembe veletek, de gondolom, korábban is beleszóltatok mindenbe, nem lehetett egy önálló gondolata, lépése ("azt csinálsz, amit akarsz, amíg azt akarod csinálni, amit én akarok"), itt az eredménye. Ha hagytátok volna, hogy tiniként kialakuljon egy szilárd és határozott személyiség, ezt megspóroltátok volna.

Visszataszító, ahogy írsz pl. a nyelvvizsgáról, tudod te, mekkora dolog 3 nyelvvizsga? Legtöbben véres verítékkel izzadnak ki egyet, a te lányod meg 22 évesen a harmadikat rázza ki a kisujjából, miközben önállóan él, eltartja magát. Te nem vagy büszke rá? Szomorú...

Nincs választásod, egy dolgot tehetsz: hagyod élni és reménykedsz, hogy egyszer megbocsájtja, hogy mindenbe belepofáztál és nem értékelted. És megjegyzed, hogy a szeretet szabadságon alapul, nem szükségen és elvárásokon.

Nem kételkedem benne, hogy jót akartál, de ha szereted a lányod, azt akarod, ami NEKI jó, nem pedig azt, amiről TE azt gondolod, hogy neki jó.

Mindenkinek magának kell meghoznia a döntéseit és vállalni ezekért a felelősséget. Még sose gondoltál arra, hogy mi van, ha rád hallgat, és később rájön, hogy hiba volt? Te adtál rossz tanácsot, de az ő élete ment félre. Nem megmentened kell a lányodat, hanem megtanítani elviselni a csalódást. Nem hiszem, hogy te ezt megtetted.

Nagy zsarnok lehetsz te úgy, ahogy vagy. A gyermeked , amit elért az életében mindent magának köszönhet. Hogy életet kapott tőled, azért köszönet nem jár -nem dörömbölt az ajtón-ablakon, hogy meg akarok születni.

Szeretni kellett volna, 18 évig, akkor egy nappal később nem megy el tőled.

SZERETNI

Ismerkedj a szóval!

Az uralkodás nem ezt jelenti.

Íme egy uralkodó szülő, aki nagy valószínűség szerint kiszekírozta a kislányát, és még most se hagyja békén. fogadni merek hogy a gyerek a telefonszámát se mondta meg :)

Igen, egy előttem szólónak igaza van, SZERETNI kellett volna 18 éves koráig, nem uralkodni rajta.

FIGYELEM: idézetek a szerető szülő írásából:

"megköveteltem tőle" "minthogy tőlem függjön" "kötelessége" "az a lány"

azt hiszem ennyi idézet elég a szövegedből, melyből világosan látszik hogy milyen mély szerető érzésekkel viseltetik a kérdésben szereplő anya a drága kicsi lánya iránt.

NO COMMENT

Most értett be a nevelésed...

...edd is meg amit főztél...

(bocs, de erre tényleg nem lehet mit mondani!)

Az a probléma, hogy Te a nevelést poroszos módon, meglehetősen katonás stílusban képzeled és nem akarod tudomásul venni, hogy a lányotok teljesen önálló lény, saját elképzelése van az életről, ha úgy tetszik, hibát követhet el a beleegyezésetek nélkül is.

Azt gondolod, hatalmi erővel jogod van egy felnőtt nőn érvényesíteni az akaratodat? Ez a lányodnál tuti nem működik, Ő valószínűleg nagyon erős személyiség, viszont sejthető, hogy ezt a jellemvonást volt kitől örökölnie...

Azok a mondatok, kifejezések, amiket a tehetetlenség érzése és a szigorú nevelési elveid diktálnak "eltartottalak, fölneveltelek, álltam a taníttatásod költségeid, jogomban áll beleszólni, kötelességed, stb, stb" mind mind eltávolítják tőled a lányodat, dacot váltanak ki belőle és jogosan hárít, mert ezekből nem a szeretet, az aggódás, a segítő szándék érződik, hanem a hatalmi vágy, a birtokló, uralkodó ember közeledése.

Nem mindent csináltál eddig rosszul, hiszen az alapokat nagyon jól leraktad, a lányod talpraesett, karakán, céltudatos, viszont ha vissza szeretnéd Őt kapni, akkor ne követelj, inkább kérj. Tedd félre a büszke gőgöt, ezzel csak még jobban eltávolodtok egymástól. Tekintsd Őt egyenrangú félnek.

A tiszteletet, szeretetet nem elvárni kell, hanem kiérdemelni.

Egy másik anyuka, akinek két felnőtt fia van és nagyon is tudja, miről beszél.

Nincs jogod beleszólni.

Itt a GYK-n százszámra olvasok olyan leveleket, amit fiatal emberek írtak,15-18 évesek, akik hasonló uralkodó szülőktől szabadulnának. Akik a napokat számolgatva várják a 18-dik születésnapot. Na nem azért, mert a kedves szülők ennek örömére kerti ünnepséget rendeznek!

Előre megváltott vonatjeggyel , összepakolt hátizsákkal indul a nagykorúsága első napján, ha kell inkább a bizonytalan idegenbe, mint egy percet tovább tölteni a "szerető" szülővel.Nehogy beváljon "amíg az én kenyeremet eszed, addig...".Inkább a semmilyen kenyér.